| Szókratész halála (1787) | |
 | |
| Művész | Jacques-Louis David (1787) |
| Műfaj | történelmi festmény |
| Mozgalom | |
| Magasság | 129,5 cm |
| Szélesség | 196,2 cm |
| Múzeum | Metropolitan Művészeti Múzeum |
| Gyűjtemény |
|
| Katalógusszám | 76 (Jacques-Louis David catalog raisonné, 1973) |
| Anyag | olajfesték |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szókratész halála témájú médiaállományokat. | |
A Szókratész halála című festmény Jacques-Louis David alkotása, amely a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum gyűjteményének része.
A neoklasszicista stílusú festményt 1787-ben, a francia forradalom előtt készítette David. A festő az ókori történettel az igazságtalan hatalommal való szembenállásra irányítja a szemlélő figyelmét. Alakjait, akiket Szókratész börtönében ábrázol, levegősen, frízszerűen helyezte el a kompozícióban.[1]
Szókratész időszámítás előtt 399-ben halt meg, miután az athéni polgárok istentelenség miatt halálra ítélték. Platón Phaidón című dialógusában azt írta, hogy annak a napnak a reggelén, amikor a filozófusnak meg kellett innia a mérget, barátai felkeresték a börtönben. Habár Szókratésznek lett volna módja elmenekülni, úgy döntött, hogy aláveti magát a város törvényeinek, és inkább még a lélek halhatatlanságáról beszélgetett vendégeivel.[1]
David azt a pillanatot örökítette meg, amikor a széles gesztusokkal magyarázó filozófus átveszi a bürökpoharat az őrtől. A többi figura is színpadias mozdulatokkal fejezi ki kétségbeesését és elkeseredettségét, még az őr sem tud Szókratészre nézni. David tudósokkal konzultált, hogy az ókori valóságnak megfelelően mintázza meg a kor ruházatát és bútorait. Az ágy lábánál Platón ül, aki valójában nem volt jelen mestere halálakor.[1]
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap