Udine (friuli nyelven: Udin, szlovénulVidem, németülWeiden, latinulUtinum) város Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, az azonos nevű megye székhelye. Az Adriai-tenger és a Karni-Alpok között fekszik, kb. 40 km-re az olasz-szlovén határtól. A város lakossága 2012-ben 100 500 fő volt, az agglomeráció lakossága 174 000 lakos. A város lakossága körében elterjedt a friuli nyelv használata, amelyet a településen a kétnyelvű közlekedési táblák is biztosítanak.
A város Friuli történelmi székhelye. A vidéket már a neolitikum óta lakják, az első települést a legnagyobb valószínűséggel az illírek alapították. A Nyugatrómai Birodalom bukását követően, valamint Aquileia és a későbbiekben, Cividale eleste után stratégiai jelentősége megnőtt.
Lengyel DénesRégi magyar mondák című könyvében (29. o.) így ír a város alapításáról:
„A hosszú ostrom miatt Attilának téli szállásra is szüksége volt, ezért elhatározta, hogy Aquiléja közelében erősséget építtet. Csakhogy ott sík volt a föld, sehol dombot nem talált. Ezért Attila hegyet teremtett: a katonák sisakjában és pajzsán földet hordatott, úgyhogy három nap alatt - mintha varázsszóra történt volna - állott a hegy.Arra a hegyre építtette Attila azt a várost, amelyet ma is Udinénak hívnak. Jól tudja ezt Udine egész népe, s a város négyszögű tornyát most is így mutogatja a bámuló idegennek: Ihol Attila tornya!”
983-ból származik a város első írásos említése, egy adományozólevélben, amelyben II. Ottó német-római császár az aquileia pátriárkának, a vidék leghatalmasabb hűbérurának adományozza Utinum várát. 1223-ban alapították meg piacát és ezáltal hamarosan a vidék legjelentősebb gazdasági központjává nőtte ki magát.
1420-ban a Velencei Köztársaság hódította meg. 1511-ben egy tiszavirág-életű felkelés tört ki a városban. Ennek leverését követően, a megtorlások mellett súlyos földrengés sújtotta, valamint egy pestisjárvány. 1797-ig maradt velencei fennhatóság alatt, mint az állam második legnagyobb városa. Rövid ideig tartó francia megszállás után, 1805-től az Itáliai Királyság, majd 1814-től a Osztrák Császársággalperszonálunióban álló Lombard–Velencei Királyság része lett, majd 1866-ban az egyesült Olasz Királyság része.
Az első világháborúban, a caporettói áttörés előtt Udine volt a olasz vezérkar székhelye (Capitale della Guerra azaz a háború fővárosa). Az 1917-es sikeres caporettói offenzíva után az egész Friuli-vidékkel együtt osztrák–magyar közigazgatás alá került. A háború után rövid ideig az önálló Friuli régió székhelye lett, majd a Friuli-Venezia Giulia egyesített régió városa.1978-ban megalapított egyetem fontos szerepet tölt be a város életében, 16.000 egyetemi hallgatójával együtt.
Demográfia
A lakosság számának alakulása:
Fő látnivalók
A város egyik fő látványossága az aquileiai pátriárkák palotája a Palazzo Patriarcale, amelyet Giovanni Fontana tervei alapján 1517-ben egy korábbi palota helyén építettek, amely az 1511-es földrengés során elpusztult. Az osztrák uralom idején börtönnek használták.
Az 1550-es években Andrea Palladio Udinében is tevékenykedett: néhány kevésbé jelentős épületet tervezett.
A Santa Maria della Purità-templom Giambattista Tiepolo és fia Domenico Tiepolo freskóit őrzi.
A Santa Maria in Castello-templom valószínűleg a legrégebbi templom a városban, története a Lombard Királyság idejére nyúlik vissza. 1263-ban veszítette el püspöki székhely státuszát, amikor megépült az új katedrális (Sant’Odorico)
A város főtere a Piazza della Libertà. Számos értékes épület fogja körül:
Loggia del Lionello - 1448-1457 között épült velencei-gótikus stílusban.
Torre dell’Orologio - a velencei Szent Márk-teret díszítő óratorony mintájára épült, 1448-ban. 1876-ban leégett, de helyreállították.
Loggia di San Giovanni - Bernardino da Morcote tervezte reneszánsz loggia.
Szökőkút - Giovanni Carrara tervezte, 1542-ben.
A velencei oroszlán szobrát valamint az igazságosság allegóriáját ábrázoló alkotást tartó oszlopok, amelyeket 1614-ben állítottak.
Az udinei katedrális impozáns épület a város központjában, építését 1236-ban kezdték. Alaprajza latin kereszt alakú, három hajóval. 1335-ben szentelték fel Santa Maria Maggiore néven. A 18. század végén jelentős változáson esett át, aminek során elnyerte barokk formáját. Belsőjét Tiepolo, Amalteo és Ludovico Dorigny műalkotásai, a harangtorony alatti kápolnát Vitale da Bologna freskói díszítik. A város katedrálisában (Duomo) őrizték eredetileg a Breviarium Alaricianum törvénykönyvet, amelyet II. Alarich nyugati gót király adott ki.
A város felé tornyosul a masszív vár (Castello), amelyet a velenceiek építettek 1517-től kezdődően. A mai reneszánsz külsője Giovanni da Udine beavatkozásainak eredménye.
Az Orto Botanico Friulano növénytani gyűjtemény.
Galéria
Loggia del Lionello.
Via Mercatovecchio, a városközpont főutcája
Régi térkép
Piazza Libertà
Az óratorony
A Loggia del Lionello és a Piazza
Kultúra
Udine egyeteme az Università degli studi di Udine.
A pátriárkai palotában működik a Museo Civico, amelyben számos jelentős festmény látható.