 | Ez a szócikk a festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Udvary Géza (egyértelműsítő lap). |
| Udvary Géza | |
 | |
| Önarcképe (1915) | |
| Született | 1872. szeptember 20.[1][2][3][4] Perbenyik |
| Elhunyt | 1932. február 4. (59 évesen)[1][2][4] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Udvary Pál |
| Foglalkozása | festőművész |
| Sírhelye | Farkasréti temető (27/2-1-74)[5][6] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Udvary Géza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Óhidi Udvary Géza László (Udvary Géza László, Perbenyik, Zemplén vármegye, 1872. szeptember 20. – Budapest, 1932. február 4.) festő, Udvary Pál festő édesapja.
Atyja, idősebb Udvardy Géza, anyja óhidi Szigethy Mária (1844-1917) asszony volt.[7] Kassán és Debrecenben járt középiskolában, majd Karlovszky Bertalan magán festőiskolájában és a budapesti Mintarajziskolában tanult. Pár éven keresztül bécsi, müncheni és párizsi festőiskolákban is képezte magát. Megfordult Rómában, Firenzében és Velencében is. Pályája elején leginkább portrék és tájképek készítésével foglalkozott, majd reneszánsz hangulatú figurális kompozíciókkal folytatta. Miután hazatért, Lotz Károly gyakorló festészeti osztályában tanult hét évig, annak freskó-mesteriskolájában. 1901-ben kinevezték a figurális alaktan segédtanárává az Országos Iparművészeti Iskolán, 1903–tól 1931-ig pedig a figurális tervezés és rajzolás rendes tanáraként működött. Tagja volt a Benczur Társaságnak és a Képzőművészek Egyesületének. 1917-ben a Lipótvárosi Kaszinó díjjal jutalmazták Nászajándék című képéért. 1917 és 1918-ban a budapesti Képírók Képfaragók Szalonjában rendezett tárlatot. 1932-ben a Műcsarnokban képeiből emlékkiállítást rendeztek.
Egy nagyobb méretű történelmi freskója megtalálható a pannonhalmi millenáris kápolnában, két freskója pedig az Országházban (Hunyadi Nándorfehérvár falai előtt és Mátyás király bevonulása Budavárába).
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap