Csang Kaj-sek
Csang Kaj-sek
(kínai írással: 蔣介石, angolos írásmóddal: Chiang Kai-shek, mandarin olvasatban: Jiang Jieshi, magyar átírásban Csiang Csie-si; Tajvanon ismertebb nevén Jiang Jongzheng, 蔣中正, ''Csiang Csung-cseng; Hszikou (), 1887. október 31. – Tajvan, 1975. április 5.) kínai politikus, katona.
| Csang Kaj-sek | |
 | |
| Kínai Nemzeti Kormány 1. és 3. elnöke | |
| Hivatali idő 1928. október 10. – 1931. december 15. | |
| Előd | Ku Vej-csün (ügyvezető) |
| Utód | Lin Szen |
| Hivatali idő 1943. augusztus 1. – 1948. május 20. | |
| Előd | Lin Szen |
| Utód | Önmaga (mint köztársasági elnök) |
| A Kínai Köztársaság elnöke | |
| Hivatali idő 1948. május 20. – 1949. január 21. | |
| Előd | Önmaga |
| Utód | Li Cung-zsen (ügyvivő) |
| Hivatali idő 1950. március 1. – 1975. április 5. | |
| Előd | Li Cung-zsen (ügyvivő) |
| Utód | Jan Csia-kan |
| Kínai Köztársaság 3.,7.,9. és 11. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1930. december 4. – 1931. december 15. | |
| Előd | Szung Ce-ven |
| Utód | Csen Ming-su |
| Hivatali idő 1935. december 7. – 1938. január 1. | |
| Előd | Vang Csing-vej |
| Utód | Kung Hsziang-hszi |
| Hivatali idő 1939. november 20. – 1945. május 31. | |
| Előd | Kung Hsziang-hszi |
| Utód | Szung Ce-ven |
| Hivatali idő 1947. március 1. – 1947. április 18. | |
| Előd | Szung Ce-ven |
| Utód | Csang Csün |
| Kuomintang 1. és 3. főigazgatója | |
| Hivatali idő 1938. március 29. – 1975. április 5. | |
| Előd | Hu Han-min |
| Utód | Csang Csing-kuo |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | |
| Született | 1887. október 31. Fenghua,  Csing-dinasztia |
| Elhunyt | 1975. április 5. (87 évesen) Tajpej (),  Kínai Köztársaság |
| Sírhely | Cihu Mausoleum |
| Párt |  Kuomintang |
| Szülei | Wang Caiyu Chiang Chao-tsung |
| Házastársa | Szung Mej-ling () |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Baoding Military Academy |
| Halál oka | májtumor |
| Vallás | metodizmus (előtte buddhizmus) |
| Díjak |
|
 | |
| Csang Kaj-sek aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csang Kaj-sek témájú médiaállományokat. | |
Pályafutása
Csang Kaj-sek falusi kereskedőcsaládban született a Csöcsiang () tartománybeli Hszikou () településen. A tokiói katonai akadémián tanult, ahol megismerkedett a három népi elven – nacionalizmuson, a nép jogain és a „népléten” – alapuló Egyesült Kínai Liga alapítójával, Szun Jat-szennel () , a későbbi Kínai Köztársaság első elnökével. Az 1911-ben kirobbant katonai felkelés hírére hazatért Japánból, hogy az egyik köztársasági ezred irányítását átvegye. A forradalom jelentős társadalmi változásokat indított el Kínában (lemondott a császár, kikiáltották a köztársaságot, kihirdették az alkotmányt), és gyakorlatilag 1912 áprilisában véget ért.
Csang Kaj-sek 1923–1924-ben Moszkvában tartózkodott, és bár az ottani változások és módszerek tetszettek neki, a szovjet pártapparátuson belüli viszonyokat látva csalódottan tért haza Kínába. 1925-ben átvette a köztársasági csapatok feletti parancsnokságot és az 1912. augusztus 12-én megalakult Nemzeti Párt, a Kuomintang () jobbszárnyának vezetője lett. 1925 májusában kitört a sanghaji sztrájk, amelyre válaszul a Kuomintang () – félve a forradalom térnyerésétől – államcsínyt szervezett, amely elbukott. A forradalom részekre szabdalta Kínát: 1927-ben Csang Kaj-sek nemzeti kormányt alapított Nancsingban (), miközben a kettészakadt Kuomintang () Vuhanba () tette át székhelyét. Felesége, Szung Mej-ling () kedvéért áttért a kereszténységre, és hosszú évekre abszolút hatalom összpontosult a kezében.
1927 és 1931 között a polgárháború szabdalta országban – kezdeti sikeres hadjáratai után – többször is vereséget szenvedett, ráadásul Japán – kihasználva Kína meggyengülését – 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát. Ez egységfrontba tömörítette a Mao Ce-tung () és Csang Kaj-sek vezette erőket: 1936 és 1945 között közösen próbálták Északkelet-Kínát (azaz: Mandzsúriát) felszabadítani.
Időközben kitört a második világháború. Kína 1941-ben minden kapcsolatot megszakított a Harmadik Birodalommal és Olaszországgal, majd december 9-én hadat is üzent nekik, így Csang Kaj-sek a szövetségesek oldalán vehetett részt a párizsi békekonferencián. 1945-ben, Japán kapitulációját követően felbomlott a kommunisták és a nemzeti oldal szövetsége, a kínai hadsereg kettészakadt, kezdetét vette a harmadik polgárháború. Mao hadserege győzelmet győzelemre halmozott: 1948-ban elfoglalta Mandzsúriát, 1949 áprilisában elfoglalta Nancsingot (), Csang Kaj-sek kormányának székhelyét, október 1-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Csang Kaj-sek és maradék serege Tajvan () szigetére menekült. 1954-ben Csang Kaj-sek biztonsági szerződést kötött az Egyesült Államokkal. Csang Kaj-sek haláláig nem mondott le arról a tervéről, hogy fegyverrel foglalja vissza Kínát, annak ellenére sem, hogy az ENSZ 1971-ben kizárta Tajvant () tagállamai sorából, 1978-ban (Csang Kaj-sek halála után) pedig még a diplomáciai kapcsolatokat is megszakította vele. (Tajvan () ma sem tagja az ENSZ-nek).
Csang Kaj-sek diktatórikus tajvani uralma alatt a sziget gyors gazdasági fejlődésnek indult. Élete vége felé szívbetegséggel és veseelégtelenséggel küzdött, halála előtt tüdőgyulladást is kapott. 1975. április 5-én, 87 éves korában halt meg a veselégtelensége következtében.
Emlékére állították Tajpejben () a Csang Kaj-sek-emlékcsarnokot.
Források
- Joseph Cummins: A történelem nagy riválisai. Amikor a politika személyes párharccá válik (Kossuth, 2010) ISBN 978-963-09-6162-2
- Polonyi Péter: Kína története (Mæcenas, 1994) ISBN 963-8469-33-1
- Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet (Európa Kiadó, 2006) ISBN 963-07-8158-1
További információk
- Szong Mayling: Csiangkájsek. A tábornagy naplójával; ford. Gáspár István; Magyar Írás, Bp., 1944
- Zbigniew Krogulski: Csang Kaj-Sek fogságában. Lengyel tengerészek Tajvan szigetén; ford. Révész József; Országos Béketanács, Bp., 1955 (Békebizottságok kiskönyvtára)
