Révész Géza (pszichológus)
Révész Géza (1882-ig Rothauser[4]) (Siófok, 1878. december 9. – Amszterdam, 1955. augusztus 19.) magyar zenepszichológus és hangfiziológus, egyetemi tanár, a magyar kísérleti lélektan képviselője, a pszichológia első egyetemi tanára, majd 1918-ban megalapítója az első lélektani laboratóriumnak, 1921-től az amszterdami Kísérleti Lélektani Intézet igazgatója.
Révész Géza | |
Révész Géza 1953-ban | |
Született | Rothauser Géza 1878. december 9.[1] Siófok[1] |
Elhunyt | 1955. augusztus 19. (76 évesen)[2] Amszterdam[2] |
Állampolgársága | magyar[3] |
Házastársa | Alexander Magdolna |
Gyermekei | Révész Judit |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Révész Géza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életútja
Révész Adolf és Rothauser Janka gyermeke. 1896-ban a budapesti Markó utcai főgimnáziumban érettségizett, majd jogi tanulmányokat folytatott, végül 1902-ben kriminálpszichológiai disszertációval jogi doktorrá avatták. A diploma átvétele után Göttingenbe utazott, ahol Georg Elias Müller mellett pszichológiai kutatásokat végzett. Akkori barátai, David Katz (1884-1953) és Rubin később jelentősen hozzájárultak a modern kísérleti lélektan megalapozásához. Szorgalmasan látogatta az egyetemen Edmund Husserl filozófiai és Max Verworn fiziológiai előadásait. Egy évig Berlinben Karl Stumpf, a hallás lélektanának legnevesebb kutatója mellett dolgozott. Ebben az időszakban fordult érdeklődése a zene és hallás lélektana felé. Kutatásait a Dubois-Reymond intézetében folytatta, majd 1906-ban megszerezte a filozófiai doktori fokozatot. Disszertációjában a színlátás problémáival foglalkozott. Később jelentős kutatásokat végzett a halláslélektan területén és ekkor került közeli kapcsolatba korának másik jeles pszichológusával, Franz Brentanóval.
Hazatérve először Tangl Ferenc laboratóriumában dolgozott, rendszeresen megfordult Alexander Bernát körében, a Vasárnapi Kör és a Huszadik Század szerzői gárdájában. 1908-ban az egyetem magántanárrá habilitálta és elsőként bízták meg hivatalosan a pszichológia tanításával. 1910. június 25-én Budapesten nőül vette Alexander Bernát lányát, Magdolnát.[5] Budapesten az Alexander-ház, majd később Révészék otthona Amszterdamban a művészek és tudósok kedvelt helye lett. Jól ismerték Bartók Bélát, Kodály Zoltánt vagy éppen Ady Endrét. 1919-ben a Tanácskormány a pszichológia egyetemi tanárává nevezte ki. Ugyanebben az évben megalapította Magyarországon az első lélektani laboratóriumot. Tanítványai között találjuk többek között a pszichológus Gleimann Annát, Lénárt Editet és a pszichoanalitikus Hermann Imrét.
A magyar kommün bukása után kora pszichológiai irányzatainak tanulmányozására rövid müncheni, majd heidelbergi tartózkodása után 1920-ban végleg Hollandiában telepedett le. Ekkortájt sem felejtkezett meg barátairól, tanítványairól; rendszeresen hazalátogatott Budapestre. 1921-ben kinevezték az amszterdami Kísérleti Lélektani Intézet igazgatójának. Fő célkitűzése az volt, hogy laboratóriumát Európa legnagyobb intézetévé fejlessze. 1931-ben az egyetem professzorává nevezték ki.
Utolsó magyarországi tartózkodása alatt, 1947-ben az ő javaslatára nevezték ki Magyarországon a budapesti egyetemen akkor megalakuló pszichológiai tanszék munkatársait. Hollandiában halt meg 1955. augusztus 19-én.
Fő művei
- A gazdaságos tanulás módszereiről (1908)
- Zur Grund legung der Tonpsychologie (1913)
- Ervin Nyiregyházi (1916)
- A tehetség korai felismerése (1918)
- The Psychology of a Musical Prodigy (1925)
- Musikgenuss bei Gehörlosen (1926)
- Max Nordan élete (Kispest, 1940)
- Einführung in die Musikpsychologie (1946)
Díjak, elismerések
- 1947-től 1949-es kizárásáig az MTA tagja;
- 1949-től a bajor tudományos akadémia tagja;
- a würzburgi egyetem díszdoktorává avatta.
Jegyzetek
Források
- A lélektan 80 éves története a szegedi egyetemen, 1929–2009 (szerk. Szokolszky Ágnes et al.). Írta Szokolszky Ágnes et al. Szeged, JATEPress, 2009. 302 p. Révész Géza lásd 32. p. ISBN 978-963-482-959-1
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Séra László: Révész Géza, Kislexikon [Tiltott forrás?]. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
További információk
- Pléh Csaba (2009). A korai magyar kísérleti pszichológia és a nagyvilág. Révész Géza emlékére. Magyar Pszichológiai Szemle, 64, 467–495
- Pléh Csaba (2010). Révész Géza: a sors feszültségei levelezése s székfoglalója tükrében. Thalassa, 20, 75–100.
- Vittorio Busato: Géza Révész életútja, munkássága I (hollandul)
- Vittorio Busato: Géza Révész életútja, munkássága II (hollandul)