Révész Géza (pszichológus)

(1878-1955) magyar zenepszichológus és hangfiziológus, egyetemi tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 11.1 változtatás vár ellenőrzésre.

Révész Géza (1882-ig Rothauser[4]) (Siófok, 1878. december 9.Amszterdam, 1955. augusztus 19.) magyar zenepszichológus és hangfiziológus, egyetemi tanár, a magyar kísérleti lélektan képviselője, a pszichológia első egyetemi tanára, majd 1918-ban megalapítója az első lélektani laboratóriumnak, 1921-től az amszterdami Kísérleti Lélektani Intézet igazgatója.

Révész Géza
Révész Géza 1953-ban
Révész Géza 1953-ban
SzületettRothauser Géza
1878. december 9.[1]
Siófok[1]
Elhunyt1955. augusztus 19. (76 évesen)[2]
Amszterdam[2]
Állampolgárságamagyar[3]
HázastársaAlexander Magdolna
GyermekeiRévész Judit
Foglalkozása
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Révész Géza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja

Révész Adolf és Rothauser Janka gyermeke. 1896-ban a budapesti Markó utcai főgimnáziumban érettségizett, majd jogi tanulmányokat folytatott, végül 1902-ben kriminálpszichológiai disszertációval jogi doktorrá avatták. A diploma átvétele után Göttingenbe utazott, ahol Georg Elias Müller mellett pszichológiai kutatásokat végzett. Akkori barátai, David Katz (1884-1953) és Rubin később jelentősen hozzájárultak a modern kísérleti lélektan megalapozásához. Szorgalmasan látogatta az egyetemen Edmund Husserl filozófiai és Max Verworn fiziológiai előadásait. Egy évig Berlinben Karl Stumpf, a hallás lélektanának legnevesebb kutatója mellett dolgozott. Ebben az időszakban fordult érdeklődése a zene és hallás lélektana felé. Kutatásait a Dubois-Reymond intézetében folytatta, majd 1906-ban megszerezte a filozófiai doktori fokozatot. Disszertációjában a színlátás problémáival foglalkozott. Később jelentős kutatásokat végzett a halláslélektan területén és ekkor került közeli kapcsolatba korának másik jeles pszichológusával, Franz Brentanóval.

Hazatérve először Tangl Ferenc laboratóriumában dolgozott, rendszeresen megfordult Alexander Bernát körében, a Vasárnapi Kör és a Huszadik Század szerzői gárdájában. 1908-ban az egyetem magántanárrá habilitálta és elsőként bízták meg hivatalosan a pszichológia tanításával. 1910. június 25-én Budapesten nőül vette Alexander Bernát lányát, Magdolnát.[5] Budapesten az Alexander-ház, majd később Révészék otthona Amszterdamban a művészek és tudósok kedvelt helye lett. Jól ismerték Bartók Bélát, Kodály Zoltánt vagy éppen Ady Endrét. 1919-ben a Tanácskormány a pszichológia egyetemi tanárává nevezte ki. Ugyanebben az évben megalapította Magyarországon az első lélektani laboratóriumot. Tanítványai között találjuk többek között a pszichológus Gleimann Annát, Lénárt Editet és a pszichoanalitikus Hermann Imrét.

A magyar kommün bukása után kora pszichológiai irányzatainak tanulmányozására rövid müncheni, majd heidelbergi tartózkodása után 1920-ban végleg Hollandiában telepedett le. Ekkortájt sem felejtkezett meg barátairól, tanítványairól; rendszeresen hazalátogatott Budapestre. 1921-ben kinevezték az amszterdami Kísérleti Lélektani Intézet igazgatójának. Fő célkitűzése az volt, hogy laboratóriumát Európa legnagyobb intézetévé fejlessze. 1931-ben az egyetem professzorává nevezték ki.

Utolsó magyarországi tartózkodása alatt, 1947-ben az ő javaslatára nevezték ki Magyarországon a budapesti egyetemen akkor megalakuló pszichológiai tanszék munkatársait. Hollandiában halt meg 1955. augusztus 19-én.

Fő művei

  • A gazdaságos tanulás módszereiről (1908)
  • Zur Grund legung der Tonpsychologie (1913)
  • Ervin Nyiregyházi (1916)
  • A tehetség korai felismerése (1918)
  • The Psychology of a Musical Prodigy (1925)
  • Musikgenuss bei Gehörlosen (1926)
  • Max Nordan élete (Kispest, 1940)
  • Einführung in die Musikpsychologie (1946)

Díjak, elismerések

  • 1947-től 1949-es kizárásáig az MTA tagja;
  • 1949-től a bajor tudományos akadémia tagja;
  • a würzburgi egyetem díszdoktorává avatta.

Jegyzetek

Források

További információk