Willie Dixon

William James Dixon (Vicksburg, Mississippi, 1915. július 1. – Burbank, Kalifornia, 1992. január 29.), amerikai bluesénekes, nagybőgős, zeneszerző, gitáros.

Willie Dixon
Monterey Jazz Festival, 1981.
Életrajzi adatok
Születési név	William James Dixon
Született	1915. július 1.[1][2][3][4][5] Vicksburg[6]
Származás	amerikai
Elhunyt	1992. január 29. (76 évesen)[1][2][3][4][5] Burbank
Pályafutás
Műfajok	blues, rock and roll, rhythm and blues, gospel
Híres dal	Wang Dang Doodle(wd) Spoonful Bassology
Hangszer	ének, nagybőgő, gitár
Díjak	Rock and Roll Hall of Fame (1994)
Tevékenység	énekes-dalszerző blues musician zenei producer ökölvívó előadóművész hangszerelő
Kiadók	Chess, Cobra, Columbia, Bluesville, Checker, Verve, MCA, Legacy, Columbia, Yambo
IPI-névazonosító	00008321027
Willie Dixon weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Willie Dixon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ötszáznál is több dalával tette gazdaggá a blues és a rock irodalmát.

Szegény mezőgazdasági munkások gyermeke volt. Maga is dolgozott a mezőn. Közben templomi kórusokban énekelt és dalokat is írt. Apja robbanékony természetét örökölhette, ugyanis kamaszkorában kétszer került börtönbe, bár máskülönben szerény, kedves, közvetlen ember volt. Fiatalon bokszolt, és az irodalommal is kacérkodott, de végül a zenész lett Chicagóban. 1936-ban költözött oda.

Zenekarai: Union Jubilee Singers, a Five Breezes és a Big Trio, Chicago Blues All Stars.

Az 1950-es évekre Dixon a blues kiemelkedő muzsikusává vált. Jelentős kompozíciói többek közt: Little Red Rooster, I Ain’t Superstitious, I’m The Blues, Spoonful, I Just Wanna Make Love To You, Back Door Man, Evil, Wang Dang Doodle, I Can’t Quit You Baby, My Babe, Hoochie Coochie Man.

Gyakran játszott együtt a nagyszerű zongoristával, Memphis Slimmel. Dalait sokan előadták, így például Alexis Korner, Graham Bond, a Rolling Stones, a Cream, a Canned Heat, a Savoy Brown, a Doors, Jeff Beck, az Animals, a Living Blues, a Ten Years After, a Led Zeppelin, Eric Clapton, Elvis Presley, Chuck Berry, Bo Diddley.

Koko Taylor az ő támogatásával lett ismert.

A hagyományos blues kategóriában 1988-ban Grammy-díjat kapott, és bekerült a rock and roll halhatatlanjai közé is.