Ókánaánita ábécé

írásrendszer

Az ókánaánita ábécé mássalhangzóírás, amelyet a késő bronzkor idejéről ismerünk. Huszonkét betűjét a kánaáni nyelvek írására használták; az utóbbiak az afroázsiai nyelvcsaládba tartoznak. A Kr. e. 15. században jelent meg, majd a Kr. e. 11. század folyamán eltűnt. Helyette a föníciai ábécé vált általánosan használatossá, amelynek eredetére vonatkozóan az ókánaánita és az ugariti ábécé is felmerülhet.

Ókánaánita ábécé
TípusMássalhangzó-írás képírásjellegű
Nyelvekkánaáni nyelvek
IdőszakKr. e. 1400 – Kr. e. 1050
Felmenő írásrendszerekhieroglif írás
   proto-sínai ábécé
    ugariti
Leszármazott írásrendszerekföníciai ábécé
Unicode-tartományU+10900 – U+10915[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ókánaánita ábécé témájú médiaállományokat.

Története

A (feltételezetten) az egyiptomi írásból kialakult ókánaánita ábécét szinte az összes ma vagy egykor használt ábécé ősének tekintik általában: felmenője a görög ábécének, a germán rúnáknak, a rovásírásnak és a latin ábécének is.[2] A héber írás áll hozzá legközelebb, mivel ebben csupán a betűalakok változtak meg. A héber nyelv a kánaáni nyelvek egyike, s így az ábécé által eredetileg jelölt nyelvhez hasonló hangkészlettel rendelkezik.

Az európai és közel-keleti írásmódok közös ősekénti meghatározása azonban nehézségekbe ütközik, amióta az ugariti ábécét ismerjük. Ugaritban nagyjából az ókánaánitával egyidőben alakult ki az ékírásnak az abugida változata, amelynek betűalakjai részben a szótagoló hettita ékírásból származnak, részben függetlenek és egyszerűbbek a korábban általános ékírásos jelektől. Az ugariti jelkészlet bővebb, és minden későbbi betűírás hangkészletének megfelelői megtalálhatók benne. Az ugariti és az ókánaáni írások nem függetlenek egymástól, de az egymásra hatás iránya vitatható.

Az ókánaánita elődeit a még képírásos jellegű középső bronzkori ábécék között kell keresni. Ezek az ábécék feltehetően több betűvel rendelkeztek, mint ahányat ma is ismerünk, és valószínűleg egy hang jelölésére több ábrát is alkalmazhattak.

Az egykoron használt betűrendi sorrend nem ismert, helyesebben a fennmaradt forrásokban többféle ábécé-sorrend is megtalálható.

Az ábécé

20 helyreállított betűalak (jobbról balra olvasandók)

A betűk nevei feltehetően az alábbiak voltak. A névtől jobbra olvasható a betű latin ill. görög megfelelője is (a három, a görögben ma már nem szereplő betűt már a klasszikus görögben is csak számok jelölésére használták). (A képen az ún. proto-sinai ábécé látható.)

  1. [ʔ] ʾalp „ökör” (A, alfa)
  2. [b] bet „ház” (B, béta)
  3. [g] gaml „teve” (C, G, gamma)
  4. [d] digg „hal” (D, delta)
  5. [h] haw / hll „örvendezés” (E, epszilon)
  6. [w] waw „kampó, horog” (F, U, V, W, Y, digamma, más néven fau)
  7. [z] zen /ziqq „kézbilincs” (Z, zéta)
  8. [x] ḥet (H, éta)
  9. [θ] ṭēt (Θ) „kerék” (théta)
  10. [j] yad „kéz, kar” (I, J, ióta)
  11. [k] kap „tenyér” (K, kappa)
  12. [l] lamd „ökörösztöke, ökörhajtó ostor” (L, lambda)
  13. [m] mem „víz” (M, mű)
  14. [n] naḥš „kígyó” (N, nű)
  15. [s] samek „hal” (kszí)
  16. [ʕ] ʿen „szem” (O, omikron)
  17. [p] piʾt „sarok” (P, pí)
  18. [s̴] ṣad „növény” (szadhe, más néven szampí)
  19. [q] qup (Q, koppa)
  20. [r] raʾs „fej” (R, rhó)
  21. [ʃ] šamš „nap, az ureusz” (S, szigma)
  22. [t] taw „jel, kézjegy” (T, tau)
ókánaánunicode
(U+…)
font
névugaritiugariti névhangzásmegfelelő betű…
az óperzsábana föníciaibana héberbenaz etruszkbana görögbena latinban
10900
𐤀
alp𐎀alpaʾa𐎠 (a) א ΑαAa
10901
𐤁
bet𐎁betab𐎲 (ba) ב ΒβBb
10902
𐤂
gaml𐎂gamlag𐎥 𐎦 (ga, gu) ג ΓγCc, Gg
𐎃kha𐎧 (xa) ΧχChch

10903
𐤃
digg𐎄deltad𐎭 𐎮 (da, di) ד ΔδDd
10904
𐤄
haw𐎅hoh𐏃 (ha) ה ΕεEe
10905
𐤅
waw𐎆uo/vow𐎺 𐎻 (va, vi) ו / ΥυFf, Uu, Vv, Ww, Yy
10906
𐤆
zen𐎇zetaz𐏀 (za) ז ΖζZz
10907
𐤇
het𐎈hota𐎧 (xa) ח ΗηHh
10908
𐤈
tet𐎉tet𐎰 (tha) ט Θθ
10909
𐤉
jad𐎊jody𐎹 (ya) י ΙιIi, Jj
1090A
𐤊
kap𐎋kafk𐎣 𐎤 (ka, ku) כ, ך ΚκKk
𐎌sinš𐏁 (ša) ש( )ΣσςSs
10914
𐤔
šinšsinsš2 ש( )ΣσςSs
1090B
𐤋
lamd𐎍lamdal𐎾 (la) ל ΛλLl
1090C
𐤌
mem𐎎memm𐎶 𐎷 𐎸 (ma, mi, mu) מ, ם ΜμMm
𐎏djal𐎩 𐎪 (ja, ji)
1090D
𐤍
naḥš𐎐nunn𐎴 𐎵 (na, nu) נ, ן ΝνNn
10906
𐤆
𐎑zu𐏀 (za) /

1090E
𐤎
samek𐎒szamkas𐎿 (sa) ס ΞξXx
1090F
𐤏
en𐎓ʿainʿ𐎡 (i) ע ΟοOo
10910
𐤐
piʾt𐎔pup𐎱 (pa) פ, ף ΠπPp

10911
𐤑
ṣad𐎕szade𐏂 (ça) צ, ץ /
10912
𐤒
qup𐎖kopaq, 𐎤 𐎦 (ku, gu) ק Qq
10913
𐤓
raʾs𐎗rasar𐎼 𐎽 (ra, ru) ר ΡρRr
𐎘tjanna𐏂 (ça)
𐎙 / dzsainġ𐎩 𐎪 (ja, ji)( )
10915
𐤕
taw𐎚tot𐎫 (ta) ת ΤτTt
𐎛iʾi𐎡 (i) /
𐎜uʾu𐎢 (u)
𐎝sszussu𐏌 / 𐏍 (dh, bg, bu)
𐎟központozó jel𐏐
𐎃𐎌kha+sin𐏋 (xš, ḫš)

Jegyzetek

Forrásművek

  • (angol) Diringer, David and Freeman, Hilda (1983) A History of the Alphabet. Headley-on-Thames: Gresham Books. ISBN 0-946095-03-5
  • (angol) Healey, John. (1990) The Early Alphabet. London: British Museum.
  • (angol) Naveh, Joseph. (1982) The Early History of the Alphabet. Leiden: E.J. Brill; szintén: (Magnes Press: The Hebrew University, Jerusalem, 1987)

Irodalom

  • Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 354-359.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Ókánaánita ábécé témájú médiaállományokat.