1851-es londoni sakktorna

Az 1851-es londoni sakktorna volt a világ első nemzetközi sakkversenye, és az első, bár nem hivatalos világbajnokságnak tekinthető.

Az akkor ismert legerősebb 16 játékost hívták meg, köztük három magyart, akik a Párizs csapata ellen 1842–1846 között játszott levelezési sakkmérkőzésen aratott 2–0 arányú győzelmükkel érdemelték ki ezt az elismerést. Az 1848-as szabadságharc bukása után azonban Grimm Vince emigrálni kényszerült, török szolgálatba állt, és nem tudott részt venni a versenyen. Löwenthal János Jakab Amerikába vándorolt ki, és bár őt megtalálták, de a versenyre hosszú és viszontagságos hajóút után csak az utolsó pillanatban érkezett meg, és az első körben ki is esett. Szén József indult csak Magyarországról, és a valós erősorrend megállapítására alkalmatlan kieséses rendszerű lebonyolításnak köszönhetően a második körben összekerült a verseny későbbi győztesével, Adolf Anderssennel, és bár 2–1-re is vezetett, végül 4–2 arányban vereséget szenvedett, és nem jutott az elődöntőbe. Ezt követően már csak az ötödik helyért játszhatott, de további mérkőzéseit fölényesen nyerte 4–0-ra, illetve 4,5–0,5-re. Ő érte el a versenyen a legjobb százalékos eredményt.^[1]

A meghívottak között volt még két orosz mester, akik szintén nem tudtak részt venni, őket két gyengébb angol versenyzővel helyettesítették.^[1]

Az első fordulóban játszották az úgynevezett halhatatlan sakkjátszmát Anderssen és Kieseritzky között. A versenyt a porosz Anderssen nyerte.