1992–1993-as angol labdarúgó-bajnokság (első osztály)

A szezon kezdete előtt

1992 májusában, a Premier League létrejöttekor egy 5 éves, 304 millió fontos szerződés köttetett, ez volt addig messze a legértékesebb szerződés a brit sport történetében.^[1]

A szezon kezdete előtt nem sokkal több akkori jelentős játékos más csapatba igazolt. Ők voltak többek között Alan Shearer, aki a Southampton FC csapatától igazolt a Blackburn Rovers FC csapatához. Az átigazolás összegéről különböző információk keringtek, egyes hírek szerint 3,3,^[2] mások szerint 3,4^[3] vagy 3,6 ^[4] millió font volt az átigazolás összege. Az viszont biztos, hogy az összeg akkor brit átigazolási rekord volt. Rajta kívül még több játékos váltott csapatot 2 millió font körüli összegért, például David Rocastle, aki az Arsenaltól a Leedshez igazolt,^[5] Dean Saunders, aki a későbbi ezüstérmes Aston Villa FC csapatához szerződött,^[6] valamint Teddy Sheringham, aki a Tottenhamért hagyta el Nottinghamet.^[7]

A bajnokság lebonyolítása maradt ugyanaz, mint a Football League-ben volt, vagyis 22 csapat indult, és ezek mindegyike minden más csapattal játszott, így alakult ki a 42. mérkőzés. A korábbi másodosztályból az Ipswich, a Middlesbrough, valamint a rájátszás megnyerése után a Blackburn jutottak fel.^[8]

A szezon

A Premier League első bajnoka a Manchester United lett. A klub ezelőtt 26 évvel nyert utoljára bajnoki címet. Tíz ponttal végeztek az Aston Villa előtt, akik sokáig vezették a bajnokságot, csak a bajnokság végén szorultak a második helyre. Karácsonykor a Norwich City FC is vezette a bajnokságot, annak ellenére, hogy negatív gólkülönbséggel rendelkezett, mivel a szezon elején 7–1-es vereséget szenvedett a Blackburntől. A Blackburn, aki hosszú idő után először szerepelt az első osztályban, újoncként rögtön a negyedik helyen végzett.

Miután a Nottingham Forest a szezon kezdetekor eladta kulcsjátékosait, Sheringhamet és Des Walkert, szinte teljesen esélytelen volt a bentmaradás kiharcolására. Kiesésük május elején, a Sheffield United FC elleni vereség után vált biztossá. Brian Clough, aki ekkor már 18 éve volt a csapat edzője, és bajnoki címet, valamint 2 BEK-et és 4 ligakupát nyert csapatával, ekkor mondott le.

Változások a csapatok edzőinél

Az egyetlen edző, akit szezon közben bocsátottak el állásából, a Chelsea edzője, Ian Porterfield volt, akit februárban küldtek el a csapat gyenge teljesítménye miatt. Helyére ideiglenesen David Webb került, aki az FA-kupa 1970-es döntőjében gólt szerzett a csapat színeiben.^[9] Vele a szezon végén nem hosszabbítottak szerződést, helyére a Swindon Town FC korábbi edzője, Glenn Hoddle került.^[10][11]

A szezon végén további három csapatnál történt edzőváltás. A Crystal Palace-nál Steve Coppell a csapat kiesése után lemondott, helyére Alan Smith került.^[12] Ugyancsak lemondott, 18 év után, a Nottingham Forest vezetőedzője, Brian Clough, aki ezalatt több hazai és nemzetközi címet is szerzett csapatával. Helyére korábbi játékosa, Frank Clark került, aki azelőtt a Leyton Orient edzője volt.^[13] A harmadik edzőváltás a Tottenhamnél történt, ahol a szezon végén Osvaldo Ardiles került a csapathoz, az eredetileg megbízottként tevékenykedő, mégis egy évig a csapatnál maradó Doug Livermoret.^[14][15][16]

A játékosok szövetsége (PFA a szezon végén a legjobb játékosnak járó díjat az Aston Villa FC veterán hátvédjének, Paul McGrathnak ítélték. A második helyen Paul Ince, míg a harmadikon Alan Shearer végzett. Az év fiatal játékosa Ryan Giggs lett. Giggs, aki ebben az évben Nick Barmbyt és Roy Keane-t megelőzve tudott nyerni, lett az első játékos, akinek kétszer sikerült nyernie.

A szakírók szövetsége (FWA) által a legjobb játékosnak járó elismerést Chris Waddle kapta. Waddle, aki három év után tért vissza Angliába, a Sheffield Wednesday FC történetének első játékosa, aki ezt a díjat megkapta.

A PFA ennek a szezonnak a végén is kiválasztotta az év álomtizenegyét. A csapatban négy manchesteri (Giggs, Ince, Peter Smeichel, Gary Pallister) és két leedsi (Tony Dorigo, Gary Speed) található. A csapatnak tagja volt még McGrath, Keane, Shearer, Bardsley (Queens Park Rangers) és Ian Wright. Az év edzője a manchesteri Alex Ferguson lett.^[17]

A Premier League első szezonjának gólkirálya Teddy Sheringham lett, aki 22 találattal végzett a góllövőlista élén. Ebből egyet még a Nottingham színeiben szerzett, a maradék 21-et pedig a Tottenham játékosaként.^[18]