Alfréd-szarvas

emlősfaj

Az Alfréd-szarvas (Rusa alfredi, korábban Cervus alfredi) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó faj.

Alfréd-szarvas
Fiatal állatkerti példány
Fiatal állatkerti példány
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály:Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály:Emlősök (Mammalia)
Alosztály:Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport:Eutheria
Alosztályág:Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend:Laurasiatheria
Csoport:Scrotifera
Csoport:Ferungulata
Csoport:Patások (Ungulata)
Rend:Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport:Ruminantiamorpha
Alrend:Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág:Pecora
Öregcsalád:Cervoidea
Család:Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád:Szarvasformák (Cervinae)
Nemzetség:Cervini
Nem:Számbárszarvasok (Rusa)
C. H. Smith, 1827
Faj:R. alfredi
Tudományos név
Rusa alfredi
(Sclater, 1870)
Szinonimák
  • Cervus alfredi Sclater, 1870
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Alfréd-szarvas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alfréd-szarvas témájú médiaállományokat és Alfréd-szarvas témájú kategóriát.

Korábban ezt a szarvasfajt a Cervus nembe helyezték, a Rusa alnem tagjaként, de manapság az alnemet nem rangra emelték.

Előfordulása

A Fülöp-szigeteken honos.

Megjelenése

Testhossza 125 centiméter. A szőre sötétbarna színű. Mint a legtöbb szarvasfélénél, az Alfréd-szarvasnál is csak a bikának van agancsa.

A bika
és a tehén

Életmódja

Többnyire magányos életmódot folytat.

Természetvédelmi helyzete

A faj a Fülöp-szigetek törvényei alapján teljes védelmet élvez. A faj állományának hatalmas csökkenéséért (egy 1991-es felmérés szerint a szarvas már csak eredeti élőhelyének 5%-án található meg) a vadászatot, a fakitermelés következtében előálló erdőirtást, élőhelyének mezőgazdasági termőhellyé alakítását teszik felelőssé. Mindezen veszélyek ellenére az Alfréd-szarvas távoli, félreeső területeken még mindig létezik, különösképpen a Mt. Canlaon Nemzeti Park, a North Negros erdei rezervátum, a Mount Talinis/Lake Balinsasayao rezervátum és a Nyugati-Panay hegység (várhatóan nemzeti park lesz) védett területein. 1990-ben létrehozták a Philippine Spotted Deer Conservation Programot a faj természetvédelmére. Néhány szarvast Panayban, a Mari-it Conservation Centre-ben tartanak fogságban, két tenyésztő központ található Negrosban, és több európai állatkert is tart néhány példányt.[1]

1987 óta a Silliman University emlősvédelmi programja foglalkozik a faj fogságban történő szaporításával. A sikeres program eredményeképpen több, fogságban született egyedet sikerül visszaengedni a déli Negros belső erdeibe.[2]

Veszélyek

Az erdőirtás jelentősen hozzájárult a faj egyedszámának csökkenéséhez. A helyi és sportvadászok által űzött vadászat szintén hatással volt rá. Hasonlóképpen veszélyt jelentett az élelmezési célú vadászat, csapdaállítás, és az élő állatok befogása házi kedvencek céljára. Az elszigeteltség és a populációk létszámának csökkenése valószínűsíthetően hozzájárult egyes csordák kihalásához. Bár fogságban megfigyelték a fajnak a R. mariannus fajjal való kereszteződését, a közös élőhely hiánya miatt a természetben ez nem jelenthet problémát.[3]

A fajra leselkedő veszélyek miatt az IUCN kétszer is a veszélyeztetett fajok közé sorolta: először 1994-ben (de egy évvel később lekerült a listáról) majd 1996-ban. A vadon élő állatok korlátozott száma (300 körül, a korábbi 1600-ról) arra enged következtetni, hogy a faj túlélésének esélye halvány.[3]

Jegyzetek

Források