Arno Holz

Holz 1875-ben családjával – apja gyógyszerész volt – érkezett Berlinbe és ide járt gimnáziumba, majd az 1880-as évektől íróként kereste meg kenyerét. 1887-től 1892-ig Johannes Schlaffal élt és dolgozott. A viták azonban Arno Holz domináns személyiségének következtében elhatalmasodtak, barátságuk megpecsételődött. Arno Holz nem csak barátjától, de a naturalizmustól is eltávolodott, ez pedig növekvő izolációt jelentett.

Das Buch der Zeit (Az idő könyve) című elbeszélése egy újszerű realista irodalom képviselője, a nagyváros problémáit naturalisztikusan mutatja be. A kötet tartalmaz egy 13 versből álló ciklust is (Phantasus), amely egy szegény költő sorsáról mesél, aki magasröptű álmodozásai áldozata és valójában egy berlini bérkaszárnyában él; ez lett Holz későbbi lírai művészetének az alapja.

Konzekvens naturalizmus volt a célja a Schlaffal közösen írt Papa Hamlet című prózák valamint Die Familie Selicke című színdarabnak is. Aprólékos, lehetőleg objektív valóságábrázolás szolgálatában álló nyelvi eszközük az ún. „másodperc-stílus” volt. A művészetről alkotott elképzelésük elméleti megalapozása egy kétkötetes műben (Die Kunst – A művészet) következett. Elméletük lényege az, hogy a művészet a természet pontos visszaadására kell törekedjék (Mimézis), de ennek az emberi tökéletlenség és a művészi eszközök természetes határokat szabnak. Holz tudományos képlete „Művészet = természet – X”, és az x ebben az egyenletben az eszközök tökéletlenségének következménye. Ezt kell lehetőleg alacsony szinten tartani, adott esetben a szokásos művészi eszközökről való lemondás árán is; mint pl. időmérték, rím.

Ama elképzelését, hogy a művészet forradalma csak a művészi eszközök forradalmasítása által érhető el, a Phantasus című versében próbálta megvalósítani, amelyet egyfajta életműként többször átdolgozott és kibővített. Szerinte a lírában egyedül a ritmusról nem lehet lemondani. Egy versben a sor az az utolsó egység, és ezért aztán a szabálytalan hosszú sorokat egy képzeletbeli középső tengely köré kell csoportosítani. A Phantasus-versek kiindulópontja mint az eredeti ciklusban is maga a költő, aki fantáziájával átalakítja a világot. Holz művével másrészt Ernst Haeckel példájának is eleget akart tenni, ennek eredménye a (Weltgedicht). 1903-ban készült el a (Lieder einer alten Laute – Költemények régi lanton), amely a barokk költemények stílusát utánozza. Ezt a kötetet később kibővítette és Dafnis címen jelentette meg a Piper kiadónál. Ez egyike lett a kevés anyagilag is jól jövedelmező írásainak. A dafnis kötet versei tartalmilag, stilisztikailag is a barokk költeményekhez hasonlítanak, elsősorban ünneplésről, évesről-ivásról és erotikáról van szó. Drámáinak témája is a művészet és a művészek voltak: naturalista kortársainak szatírája (Sozialaristokraten), a költő és a világ viszonyának bemutatása, akik a társadalom értetlenkedése ellen küzdenek (Sonnenfinsternis, Ignorabimus).

Kosztolányi Dezső szerint "a lírában a naturalizmust képviseli. Mint költő friss és jó szemű; öntudatos; elsőrendű elméleti ember, aki sokat írt és gondolkozott a művészet mivoltáról. Évekig harcolt a szabad, rímtelen vers jogáért." (Idegen költők anthológiája II., 1937, Révai, Budapest, 137. old.)

• Klinginsherz!, 1883
• Das Buch der Zeit. Lieder eines Modernen, 1886
• Papa Hamlet, 1889 [Johannes Schlaf]fal közösen
• Die Familie Selicke, 1890 [Johannes Schlaf]fal közösen
• Die Kunst. Ihr Wesen und ihre Gesetze, 1891–92
• Sozialaristokraten, 1896
• Phantasus, 1898–99 (bővített és átdolgozott kiadások 1913, 1916, 1924–25)
• Revolution der Lyrik, 1899
• Die Blechschmiede. Lyrisch-satirisches Drama, 1902 (bővített és átdolgozott kiadások 1917, 1921, 1924)
• Johannes Schlaf. Ein notgedrungenes Kapitel, 1902
• Dafnis. Lyrisches Portrait aus dem 17. Jh. 1904
• Sonnenfinsternis, 1908
• Ignorabimus, 1913
• Die befreite deutsche Wortkunst, 1921

• Thorsten Fricke: Arno Holz und das Theater. Biografie – Werkgeschichte – Interpretation. Aisthesis Berlag, Bielefeld, 2009. ISBN 978-3-89528-764-0
• Helmut Scheuer: Arno Holz im literarischen Leben des ausgehenden 19. Jahrhunderts. 1883–1896. Eine biographische Studie. Winkler, München, 1971
• Gesine Lenore Schiewer: Poetische Gestaltkonzepte und Automatentheorie. Arno Holz – Robert Musil – Oswald Wiener. Königshausen und Neumann, Würzburg, 2004, ISBN 3-8260-2399-4
• Gerhard Schulz: Arno Holz. Dilemma eines bürgerlichen Dichterlebens. Beck, München, 1974, ISBN 3-406-05377-7