Badeni Nagyhercegség

A Badeni Nagyhercegség a Rajna jobb partján, annak felső folyása mentén feküdt, a korábbi Badeni Őrgrófságok helyén, e néven 1806-tól 1918-ig állt fenn. Szomszédai: nyugaton Franciaország Elzász tartománya (1871-től Elzász-Lotaringia német császári tartomány), északon a Hesseni Választófejedelemség (1807–1815 között a Vesztfáliai Királyság része), keleten a Württembergi Királyság, délen Svájc. Franciaországtól és Svájctól a Rajna választotta el.

Területe 1803–1819 között számos lépésben gyarapodott. Végső kiterjedése 15 081 km²; lakossága 1900-ban 1 867 944 fő, 1905-ben 2 010 728 fő (Révai).

Nyugati része, a kb. 30 km széles Közép-rajnai síkság úgy alakul(t) ki, hogy a Rajnai árkot — amelynek beszakadása kb. 50 millió éve kezdődött el — a névadó folyó hordaléke ütemesen feltölti.^[1] Az allúviumra a legutóbbi jégkorszakban vékony (periglaciális) löszréteget fújt a szél.A síkságot keleten határoló hegyvonulat északi része a főleg triász korú tarka homokkőből és egyéb törmelékes üledékes kőzetekből álló Spessart; ennek legmagasabb csúcsa a Geiersberg (607 m). A Majna völgyének szűk áttörésétől délre az Odenwald röghegysége következik. Ennek északi része idős kőzetekből (pala, gránit stb.) áll (Meliboeus van Melchen, 519 m). A déli része ennek is főleg homokkő, legmagasabb csúcsa a Katzenbuckel (628 m) azonban bazalt. A homokkő-Odenwaldnak a Neckar völgyétől délre eső része a Königstuhl (566 m), amelytől délre az alapvetőn mészkőből ás márgából álló, lösszel fedett Kraichgau dombvidék. Ennek déli folytatása (egészen a svájci határig) az árok felé meredeken letörő Fekete-erdő.

Elődállama, a Badeni Őrgrófság 1771-ben jött létre a katolikus Baden-Badeni Őrgrófság és az evangélikus Baden-Durlachi Őrgrófság egyesítéséből.

Az egyesített őrgrófság 1803–1806 között sikeres békekötésekkel, az orosz cár és Napóleon jóindulata révén különféle birtokokkal, illetve államocskákkal gyarapodott (Révai):

• II. Ferenc német-római császár 1803. február 25-én választófejedelemséggé tette (mivel a Német-római Birodalom három év múlva megszűnt, ez formalitás maradt);
• az 1803-ban kötött birodalmi békével
  • visszakapta az 1796-os párizsi békével elcsatolt Rajna-balparti területeit (átmenetileg) és Kehl várát,
  • megszerezte a konstanzi püspökség, a strassburgi püspökség és 8 apátság világi fennhatóságát,
• a Napóleon és a harmadik koalíció háborúját lezáró pozsonyi békével (1805)
  • Breisgaut,
  • Ortenaut és
  • Konstanz városát.

Ennek megfelelően a nagyhercegség területe 1803 végén kb. 7200 km², lakossága kb. 495 000 fő volt. Napóleon 1805-ös hadjáratában és az azt lezáró austerlitzi csatában a badeni csapatok a franciák oldalán vettek részt. Konstanz megszerzése után Károly Frigyes nagyherceg felvette a valaha ősei által birtokolt zähringeni herceg titulust.

1806. április 8-án, Párizsban Károly Frigyes unokája és örököse, Károly feleségül vette Napóleon fogadott lányát, Stéphanie de Beauharnais grófnőt. Károly Frigyes vállalta, hogy Napóleon további hadműveleteit egy 8000 fős hadtesttel támogatja. A császár ezért újabb lovagbirtokokat és kisebb grófságokat csatolt a nagyhercegséghez, amelynek területe ezzel egybefüggővé vált és elérte a 15 000 km²-t, lakossága pedig megközelítette az egymillió főt.

1806. május 5-én Károly Frigyes az ország korlátlan uralkodójává nyilvánította magát, majd 1806. július 12-én bejelentette, hogy belép a Napóleon által alapítani kívánt Rajnai Szövetségbe. A szövetség 1806. július 25-én alakult meg, és Károly Frigyes lett a vezetője.Károly Frigyes nagyherceg 1811. június 11-én, 65 évi uralkodás után hunyt el. A trónon unokája, Károly követte. Ő a népek csatája után csatlakozott a Napóleon elleni koalícióhoz, és a Napóleon bukása után tartott bécsi kongresszuson Baden helyzetét nehezítette, hogy Károly nagyapja, Károly Frigyes nagyherceg a francia császárt támogatta. Végül az ország viszonylag jól járt Európa újrafelosztásával: nem nyert ugyanannyit, mint a Napóleonnal ellenséges államok, de megtarthatta a Napóleon uralma alatt szerzett területeit — ezt Károly nővére, Jelizaveta Alekszejevna orosz cárné eszközölte ki férjénél, I. Sándor orosz cárnál.

1815. július 26-án Baden a Német Szövetség tagja lett.

1818. augusztus 22-én Károly nagyherceg alkotmányt bocsátott ki; ezt alapvetően a trónöröklés rendjének szabályozása miatt tartotta szükségesnek (még az év vége előtt valóban meg is halt).

A Zähringen-ház trónjának öröklése két okból volt problémás. Ezek közül az első, hogy Károly Frigyes nagyherceg úgy tette örökösévé unokáját, az ifjú Károlyt, hogy az öröklési sorban négy nagykorú és a trónra teljes joggal igényt tartó fiát is átugrotta. A másik ok az volt, hogy Károly nagyhercegnek ugyan születtek feleségétől törvényes gyermekei, ám azok egymás után elhaltak. Ez számos spekulációra adott okot, és a találgatások a nagyhercegi családot sem kímélték. A legnépszerűbb elmélet szerint az uralkodó pár (1812. szeptember 29.-ém született és hivatalosan négy nappal később meghalt koraszülött fiúgyermekét elcserélték egy nincstelen lelencgyerekkel és valójában ez a Kaspar Hauser néven nyilvántartott fiatal volt a trón vér szerinti örököse.

Károly visszautasította a pletykákat és a meglehetősen liberális szellemű alkotmányban úgy rendelkezett, hogy trónját az öröklés „normális” sorrendjét visszaállítva nagyapja második feleségétől született nagybátyái örököljék. Nagybátyáit egyúttal ennek jeleként őrgrófokká léptette elő; ők lettek a hochbergi grófok. Ezt a rendelkezést a Pfalzra igényt tartó Bajorország minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel megtámadta, ezek közé értve a birodalmi gyűlést és a bécsi kancelláriát is. A Bajorország megnagyobbodásától egyaránt tartó Ausztria és Poroszország azonban elismerte az új alkotmányt (és vele a trónöröklés rendjét); Bajorországnak be kellett érnie Steinfels kerülettel és pénzbeli „kárpótlással”. Károly halála után Anglia, Oroszország, Ausztria és Poroszország 1819. július 10-én külön szerződésben is garantálta Baden területi épségét, a hochbergi grófok trónutódlását.1833-ban Ansbachban meggyilkolták Kaspar Hausert. A gyilkosság hátterében dinasztikus okokat sejtettek.1848 elején a nemesi jogok ellen és a köztársaságért tüntetve forradalom tört ki Badenben. 1849. május 13-án éjjel a nagyherceg és családja Koblenzbe menekült a szüntelen lázongások elől; másnap a nagyhercegi kormányt teljes egészében leváltották. A száműzött uralkodó külföldi segítséget kért: előbb hesseni, majd porosz seregek vonultak a forradalom leverésére. A porosz királyi csapatok alig két hónapon belül teljesen leverték a lázadók erőit, a fontosabb vezetőket kivégezték, a többit száműzték. 1849. augusztus 18-án Lipót nagyherceg Vilmos porosz herceg kíséretében visszatért Karlsruhéba. A badeni uralkodó kénytelen volt eltűrni az országa feletti porosz ellenőrzést és a teljes badeni hadsereg poroszok általi újraszervezését.1866. július 31-én Baden kilépett a Német Szövetségből. 1866. augusztus 17-én békeszerződést írt alá a Poroszországgal. 1871. január 18-án a Badeni Nagyhercegség az újonnan kikiáltott Német Birodalom része lett.

1918. november 10-én lemondott Bodman miniszterelnök, anélkül adva át székét a szociáldemokrata Anton Geißnek, hogy a badeni miniszterelnököket kinevező II. Frigyes nagyherceg beleegyezését adta volna ehhez. Az 1918-as forradalmi hullám a nagyhercegséget is elérte; az uralkodó és felesége a lövöldözések elől Zwingenburg kastélyába menekült. 1918. november 22-én a Langenstein-kastélyban II. Frigyes nagyherceg lemondott trónjáról.

A német forradalom alatt a nagyhercegségből alakult meg a Badeni Köztársaság.

Uralkodók

• Külügy- és udvari minisztérium 1807–1871 és 1893–1918
• rendőrségi minisztérium ill. 1808-tól belügyminisztérium 1807–1918 (és a köztársaságban 1945-ig)
• Pénzügyminisztérium 1807–1918 (és a köztársaságban 1945-ig)
• Igazságügyi minisztérium 1807–1918 (és a köztársaságban 1945-ig)
• Hadügyminisztérium 1807–1872
• Kereskedelem minisztérium 1861–1881

1893-ban nyílt meg a Lessing Gimnázium, Németország első lánygimnáziuma Karlsruhe-ben.

A heidelbergi egyetem

Bővebben: Heidelbergi Egyetem

Heidelberg 1802-ben Baden tartományhoz történő kerülése újrakezdéssel is együtt járt. Az egyetemet újjászervezték, az állam anyagilag támogatta az oktatást. Az egyetem később hozzáfűzte az első baden-i nagyherceg, Karl Friedrich nevét az alapító nevéhez, és azóta hívják Ruprecht–Karl-Egyetemnek.

Az egyetem szellemiségét a humanizmus határozta meg, de a professzorok és a diákok között a romantikusok követőire is rá lehet találni. Két évet tanított Heidelbergben Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Schlosser saját iskolát alapított a politikai történelemtudományok tanulmányozására, az orvos Maximilian Joseph von Chelius egész Európából vonzotta a betegeket. A Heidelbergi professzorok a liberalizmus követői közé tartoztak, többen közülük tagjai voltak a frankfurti parlamentnek. A forradalom után Ludwig Häusser volt a dél-német liberális nemzeti gondolkozás szószólója. Míg Robert Wilhelm Bunsen, Gustav Robert Kirchhoff és Hermann Ludwig von Helmholtz tevékenységének köszönhetően a természettudományok aranykorukat élték, a 19. században mint kiváló jogi egyetem is ismert volt.

1886-ban ünnepelték az egyetem 500 éves fennállásának évfordulóját.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Großherzogtum Baden című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Révai nagy lexikona II. kötet (Arány–Beke). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911.  

A Wikimédia Commons tartalmaz Badeni Nagyhercegség témájú médiaállományokat.

A német Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Badeni Nagyhercegség témában.

• Landeskunde Online: Baden
• Landeskundliche Texte
• Großherzogtum Baden – Német törtelemi múzeum (Deutsches Historisches Museum)
• Großherzogtum Baden (Amtsbezirke und Gemeinden) 1910
• Topographischer Atlas ueber das Grossherzogtum Baden – Térkép 1:50.000 1838 és 1849 között