Barnafejű gulyajáró

madárfaj

A barnafejű gulyajáró (Molothrus ater) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Barnafejű gulyajáró
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:Madarak (Aves)
Rend:Verébalakúak (Passeriformes)
Család:Csirögefélék (Icteridae)
Nem:Molothrus
Faj:M. ater
Tudományos név
Molothrus ater
(Boddaert, 1783)
Elterjedés
Kék a költőterület, olajzöld Egész évben jelen van, míg narancsszínű a telelőterület
Kék a költőterület, olajzöld Egész évben jelen van, míg narancsszínű a telelőterület
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barnafejű gulyajáró témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barnafejű gulyajáró témájú médiaállományokat és Barnafejű gulyajáró témájú kategóriát.

Rendszerezése

A fajt Pieter Boddaert holland ornitológus írta le 1783-ban, az Oriolus nembe Oriolus ater néven.[3]

Alfajai

  • Molothrus ater artemisiae Grinnell, 1909 - Kanada és az USA nyugati belső területei
  • Molothrus ater ater (Boddaert, 1783) - Alaszka, Kanada az USA part közeli nyugati részei és Északnyugat-Mexikó
  • Molothrus ater obscurus (Gmelin, 1789) - Kanada délkeleti része, az USA keleti és középső államai és Északkelet-Mexikó [2]

Előfordulása

Kanada, Saint-Pierre és Miquelon, az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó területén költ, telelőterületébe beletatozik Mexikó középső és déli része, a Bahama-szigetek, Kuba és a Turks- és Caicos-szigetek. Kóborlásai során eljut az Egyesült Királyságba és Belize területére is.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők és füves puszták valamint szántóföldek és legelők. Vonuló faj.[4]

Megjelenése

A hím átlagos testhossza 18–20 centiméter, a testtömege 43–57 gramm, a tojóé 16–18 centiméter és 32-42 gramm.[3]

A hím
és a tojó

Életmódja

Ízeltlábúakkal és magvakkal táplálkozik.[3]

Szaporodása

Mint a többi gulyajáró, ez a faj is költésparazita, azaz a tojásait idegen madárfaj fészkébe rakja.

Tojása egy szürke légykapótirannusz fészekben
és egy fiatal példány

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

Források

További információk