Beniczky Ödön (országgyűlési képviselő)

Pesten, családja Kerepesi úti házában született, majd a belvárosi római katolikus plébánián keresztelték 1822. február 13-án. Apja, Beniczky Ádám (1786–1843), táblabíró, földbirtokos,^[6] anyja, székhelyi Majláth Terézia (1794–1857)^[7] volt. Öccse, Ferenc a kiegyezés után a gödöllői uradalom jószágigazgatója, maga is képviselő, 1890–1905-ig Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye főispánja volt.

Beniczky Ödön 1831–1836 között a pesti Kegyes Tanítórendiek főgimnázumában tanult. Ezt követően Esztergomban jogot végzett, ahol tanulótársai, akikkel baráti körré is alakultak: Lónyay Menyhért és Albert, Andrássy Gyula és Manó, Madách Imre, Boronkay Rudolf, és Balassa Antal voltak.^[8] 1842-ben Pesten a Királyi táblánál ügyvédi vizsgákra jelentkezett, és Melczer Istvánnál, az utolsó királyi személynöknél volt joggyakornok. 1844-tők Pest megyei tiszteletbeli aljegyző,^[9] 1845-től a Nemzeti Casino tagja volt.^[10] 1847-ben már táblabíró volt.^[11]

Az 1848. március 15-én kitört magyar forradalom és szabadságharc után, a március 21-én megalakult Pest vármegyei „közbátorságra ügyelő állandó választmány” tagja lett és a megyei gyűlésen lemondott hűbérúri jogairól. A gödöllői kerületben 1848. június 25-én megtartott képviselőválasztáson Fényes Elekkel, a Belügyminisztérium statisztikai osztályának tudós és radikális vezetőjével szemben szoros küzdelemben őt választották meg, mint közismert és népszerű megyei birtokos. A szabadságharcban mint kapitány vett részt. Cinkota idegen ajkú, evangélikus lakossága is a magyarok ügye mellé állt. Ismeretlen okból Beniczky Ödön a tavaszi hadjárat idején, 1849. április 2–16-ig Zsámbokon, a birtokán tartózkodott és nem vett részt ennek kezdeti eseményeiben (a hatvani és a tápióbicskei csatákban, és sem pedig Debrecenben, a Radicál Párt létrejöttében). Aulich tábornok 1849-ben a Cinkotán rendezte be főhadiszállását, amely a Pest-Buda felmentésére indított magyar hadak egyik kiinduló állása lett. A világosi fegyverletétel után Beniczky Ödön az osztrák kamarilla fekete listájára és így börtönbe került. A császári hatóságok titkos nyilvántartása szerint a „nyílt rebellisek” közé, a radikális párthoz tartozott, amit politikai magatartása is igazolt. Bár I. Ferenc József király 1850. július 20-án, mint „kevésbé kompromittált egyént” 208 társával együtt amnesztiában részesítette, de még 1854-ben is házi őrizetben, politikai felügyelet alatt volt, hiába kérte felmentését.

Neki köszönheti a pesti határ menti fogadója Nagyicce nevét (amiről később a mellé épült kávéházat, a szemközti megállóhelyet és a közvetlen környékét is elnevezték), ami bátor tett volt akkor, hiszen az 1850-es években, a császárral való szembehelyezkedése jeléül kötötte azt Mátyás királyhoz, ugyanakkor jó marketing érzékkel kapcsolta az akkor már ismert legendához.^[12][13] 1858-ban az ő kezdeményezésére rendelte el Roskoványi Ágoston váci püspök, hogy Cinkotán a szentbeszéd és a miseénekek felváltva magyarul és tótul is végeztessenek.

Az 1861. évi alkotmányos országgyűlésben a Határozati Párt híveként vett részt a gödöllői kerület képviseletében. Ebben Deák Ferenc úgynevezett felirati javaslata ellen szavazott, amelyik tulajdonképpen elismerte I. Ferenc Józsefet magyar uralkodónak, annak ellenére, hogy még meg sem koronázták a Szent Koronával – ezzel pedig Tisza Kálmán alakulóban lévő pártjához csatlakozott. A király 1861. augusztus 22-én feloszlatta a magyar országgyűlést és csupán 1865. szeptember 17-én kelt elhatározásával hívta össze újra, s a november 10. és december 11. között tartott országgyűlési választásokon a gödöllői kerületben ismét Beniczky Ödön lett a képviselő. Az 1867-es kiegyezési okmányokkal nem volt elégedett. Vezetője lett azoknak a radikális függetlenségi képviselőknek, akik tüntetőleg távolmaradtak 1867. június 8-án a budavári Nagyboldogasszony-templomból, I. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázásáról – e miatt a kortársaik el is nevezték őket a „cinkotai hetek”-nek. 1866-tól a Magyar Földhitelintézet^[14] igazgatósági tagja volt. Az 1869. március 9–13-ig megtartott országgyűlési választásokon ismét ő nyerte el a mandátumot, ekkor öccsével, Beniczky Ferenccel mérkőzött meg. Ebben a ciklusban több kérvényt nyújtott be, Csömör, Rákospalota, Isaszeg, Tura és Gödöllő választópolgárainak nevében. 1872-ben megint győzött, s e képviselőségét haláláig viselte.

1874. szeptember 13-án hajnalban, tüdőszélhűdés miatt hunyt el Cinkotán.^[15] Testét itt, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra szeptember 15-én. Búcsúztatásán jelen voltak képviselőtársai, a vármegye tisztikara és gróf Szapáry István főispán, a Függetlenségi Párt nevében Dalmady Győző, költő és Pest vármegye főjegyzője mondott beszédet koporsója felett.

A Fővárosi Lapok így emlékezett róla: „Mint szilárd jellemű hazafi, mint a közügyek meleg barátja, mint példás férj és család­apa, mint ritka jó gazda s mint a társasélet müveit tagja, szóval minden tekintetben kitűnt. [...] Nem kívánt szerepelni, s becsvágya ama nemes kötelességérzetből állt, hogy minden körben híven töltse be a helyet, melyet elfoglalt. Ezért elvesztése érzékeny csa­pás nemcsak családjára, melynek szeretett, gondos feje volt, hanem az országgyűlésre, Pestmegyére és számos egyletre is. Háza kitűnően magyaros és ven­dégszerető volt mindig. Cinkotán ép úgy, mint Pesten. ”^[15]

Tagja volt a pestmegyei gazdasági egyesületnek^[16] és az Magyar Gazdasági Egyesületnek is.^[17] A később fiai által továbbvitt cinkotai ménest 1852-ben alapította.^[18]

1851. július 10-én Pesten, a belvárosi római katolikus plébánián kötött házasságot Keglevich Stefánia (1831-1878) grófnővel.^[19] Gyermekeik közül hat (Gábor, Ádám, Géza, Mária – Justh Györgyné –, Márta és Margit) érte meg a felnőttkort. Legidősebb lánya, Margit (1853-1868) alig 14 évesen meghűlés miatt,^[20] két kisfiú (1859-ben és 1872-ben) egy naposan halt meg. Első gyermekei a zsámboki birtokon, harmadik fia már Cinkotán született. Gyermekei nevelőjének Vértesi Károlyt alkalmazták.^[21] Utóda Cinkotán elsőszülött fia, Beniczky Gábor lett, azonban a gazdaságot 1878-ban bekövetkezett haláláig özvegye, gróf Keglevich Stefánia vezette.^[22]

• Jenő Ödön Beniczky be Benicz et Micsinye, geni.com (hozzáférés: 2022. február 12.)
• G. Merva Mária, Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig, Gödöllő, library.hungaricana.hu – 2007
• Farkas József (szerk.): Gödöllő története 2. 1867-1945 1., Gödöllő, 2013 (adt.arcanum.com)
• Beke Margit (szerk.): A katolikus Budapest. Általános történeti szempontok, plébániák. I–II., Szent István Társulat. Budapest, 2013 – 2. A Cinkotai Mária Magdolna Plébánia, esztergomi-ersekseg.hu (hozzáférés: 2022. február 13.)
• Gyászjelentése

• Jelentés – az első terménykiállítási jutalmak kiosztása iránt. Pesti Napló 2. évfolyam 515. szám, 1851. november 25. (adt.arcanum.com)
• Az ellenzéki képviselők életrajza: Beniczky Ödön (arcképpel), Igazmondó 3. évfolyam 50. szám. books.google.hu - 1870. december 11.
• Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914 (keresőszó: "Beniczky Ödön" arcanum.com)