Branko Radičević
Branko Radičević (Bród (Szlavónia), 1824. március 27. – Bécs, 1853. június 30.) szerb költő.
| Branko Radičević | |
 | |
| Született | Bród[3] |
| Elhunyt |
Bécs[5] |
| Álneve | Branko |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Gymnasium of Karlovci |
| Halál oka | gümőkór |
| Sírhelye | Szerbia |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Branko Radičević témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
Todor és Ruža Radičević fiaként született, a keresztségben az Aleksije neve kapta, melyet szerbre (Branko) fordított. Zimonyban, Karlócán és Temesvárt végezte alsó és gimnáziumi iskoláit. 1847-ben Bécsben jogot és 1850-51-ben orvostant hallgatott. Bécsben a híres nyelvtudósnak Vuk Karadžić-nak munkatársa és barátja volt és együtt lakott a tudós Đuro Daničić-csal. Hogy gond nélkül élhessen, atyai pártfogója Karadžić neki Miloš Obrenović fejedelemtől évi 800 forint járadékot szerzett. Ő használta először a szerb irodalmi nyelvet a költészetben. 1853-ban hunyt el Bécsben.
Emlékezete
Hamvait a köztemetőből a hálás szerb nép 1883-ban Karlócára vitte; síremlékéhez köveket küldtek minden vidékről, ahol szerbek laknak és melyhez történelmi emlékeik fűződnek. Miklós montenegrói fejedelem ezüst koszorút küldött sírjára.
Munkája
- Pesme Branka Radičevica. Bécs, 1847., 1851. I., II. kötet, a III. kötetet atyja adta ki Temesvárt 1862. (Ezen összegyűjtött munkái 1879-ben Pancsován VI. kiadásban jelentek meg.)
Költeményeiből magyar fordítás Szulik Józseftől a Bácskában 1890. 27. sz. 1891. 81. sz. és Dömötör Páltól a Fővárosi Lapokban 1819. 226. sz. jelentek meg).
Magyarul
- A Vidám Varázsló cukrászdája; ford. Gál László; Forum, Novi Sad, 1962
- A három hazug; ford. Bodrits István; Forum, Novi Sad, 1965 (Csillagos könyvek)
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Radicsevics Branko
