BP
| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
A BP plc,[3][4] ismert, használt régebbi nevén a British Petroleum, a világ egyik legnagyobb olaj- és gázvállalata, a hét supermajor egyike.[5] Egy londoni székhelyű brit multinacionális vállalat, mely 2012-es eredménye alapján 2012-ben piaci kapitalizáció alapján a világ hatodik legnagyobb olaj- és gázvállalatává, valamint a hatodik energetikai vállalkozásává vált.[6] Ennek a cégnek volt az évben az ötödik legnagyobb bevétele a földön.[7][8] Egy vertikálisan integrált vállalat, mely az olaj- és gázpiac összes részterületén jelen van, így részt vesz a feltárásba, a kitermelésben, a finomításban, az elosztásban és a marketingben, jelen van az olajszármazékok piacán, részt vesz az energiatermelésben és annak kereskedelmében is. Kis mértékben megújuló energiával is foglalkozik, így van bioüzemanyaggyára és szélerőműparkja is. A BP-nek 2015. december 31-én több mint 70 országban van érdekeltsége, kitermelésének nagyságrendje napi 3,3 millió hordó olajekvivalensnyi, bizonyított készlete pedig 17,18 milliárd hordónyi.[9] A cégnek világszerte 17200 töltőállomása van, melyek közül 7000 az USA-ban található.[10]
| BP | |
 | |
 | |
| Típus |
|
| Alapítva | |
| Székhely | London |
| Alapító | William Knox D'Arcy |
| Iparág | olajipar |
| Forma | public limited company |
| Termékek | kőolaj |
| Árbevétel | 278 397 000 000 $ (2019)[2] |
| Alkalmazottak száma | 73 000 (2019) |
| Leányvállalatai |
|
| Tőzsde |
|
  BP Pozíció az Egyesült Királyság térképén | |
 é. sz. 51° 30′ 28″, ny. h. 0° 08′ 04″, ny. h. 0° 08′ 04″ | |
| A BP weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz BP témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Legnagyobb részlege az USA-ban üzemelő BP America. A BP a világ legnagyobb olajtartalékokkal rendelkező és legnagyobb kitermelési mértékkel bíró, szabadpiacon kereskedett olajipari vállalatának, az orosz Rosneft tulajdonosa 19,75%-nyi arányban. A BP részvényeivel elsősorban a Londoni Értéktőzsdén kereskednek, részvényének árfolyamváltozása pedig hatással van az [FTSE 100 Index alakulására. Másodlagos forgalomban megtalálható a frankfurti és a New York-i értéktőzsdéken is.
A BP gyökerei 1908-ig, az Anglo-Persian Oil Company megalapításig nyúlnak vissza, mikor a Burmah Oil Company Iránban fellelt olajkészletének kitermelésére hoztak létre. 1935-ben lett belőle Anglo-Iranian Oil Company, 1954-ben pedig British Petroleum.[11][12] A Közel-Keleten először 1959-ben terjeszkedett túl, mikor megnyitotta alaszkai kitermelő egységét. 1965-ben ez volt az első cég, mely az Északi-tengeren elkezdett olajat kitermelni. A British Petroleum 1978-ban szerezte meg a Standard Oil of Ohio meghatározó többségét. Az addig brit kormányzati kézben lévő céget 1979 és 1987 között több lépésben privatizálták. A British Petroleum 1998-ban egyesült az Amocóval, s innentől BP Amoco plc majd 200-tól, miután felvásárolta az ARCO és a Burmah Castrol vállalatokat, BP plc lett a neve. 2003 és 2013 között az oroszországi TNK-BP résztulajdonosa volt.
A BP közvetlenül kapcsolatba hozható több nagy környezetvédelmi és biztonsági katasztrófával. Ezek közé tartozik a 2005-ös texasi olajfinomító felrobbanása, ahol 15 ember vesztette életét, és ami miatt az amerikai Munka-egészségügyi és Munkabiztonsági Hatóság az addigi legmagasabb büntetését szabta ki. Nagy-Britannia legnagyobb olajfoltja, a Torrey Canyon elsüllyedése nyomán kialakult szennyezés és a 2006-os Prudhoe-öböli olajfoltok a 25 millió dolláros polgárjogi bírságot maga után vonó szennyezés is a cég nevéhez kötődik. Utóbbi korának legnagyobb, olajszennyezéshez kapcsolódó bírsága volt[13]
A Deepwater Horizon olajszennyezése 2010-ben egy olyan esemény volt, melynek következtében balesetből kifolyólag legnagyobb mennyiségű olaj ömlött tengerbe. Ennek több, a környezetre, az egészségre és a gazdaságra gyakorolt következménye is lett,[14] a BP pedig sok jogi és PR-problémával volt kénytelen szembesülni. A tisztítási munkálatok során 1,8 millió gallon Corexit olajfelszívót használtak el, ezzel ez lett a történelem legnagyobb felhasználása ebből az anyagból az USA területén.[15] A vállalatot 11 rendbeli emberölésben, kétrendbeli vétségben és egy rendben a Kongresszus előtti hazugság miatt találta bűnösnek. A társaság 4,5 milliárd amerikai dollár büntetést fizetett ki, ezzel ez volt az USA történetében kiszabott legnagyobb pénzbírság.[16][17][18]
2015. januárban újra éledtek a jogi eljárások,[19] hogy megállapítsák, a Tiszta Vízről szóló törvény, illetve a Nemzeti Értékek megrongálásáról szóló törvény értelmében mekkora bírságot kell még fizetnie a cégnek.[20][21][22][23] 2014. szeptemberben első fokon a bíróság megállapította, hogy a BP vakmerő volt, semmit nem vett figyelembe, és eszerint a legrosszabb esetben a BP-bek az addig megfizetett 28 milliárd USD-n felül további 18 milliárd USD-t kell fizetnie. Ekkor a BP jövőjét többen is megkérdőjelezték. A végleges büntetés az eredeti összegen felül további 19 milliárd USD megfizetésére kötelezte a vállalatot.
Története
1909-től 1954-ig
1908-ban brit geológusok egy nagy csoportja jelentős mennyiségű olajat tart fel Irán Masjed Soleyman megyéjében. Ez volt az első, kereskedelmileg is jelentős mennyiségben fellelt nyersolaj a Közel-Keleten. Az iráni sah koncessziót biztosított a briteknek, hogy azok megkezdhessék az olajkitermeléshez szükséges fúrásokat.
Rögtön a cég megalapítása után nekiálltak az Abadani finomító és a Masjidvól Abadanba vezető vezetékrendszer megépítésének. Az olajfinomítót 1912-ben vették használatba.[24] A brit kormány 1913-ban irányító befolyást szerzett a cégben, miután megvásárolta részvényeinek 50,0025%-át, és Winston Churchill javaslatára a brit haditengerészet a széntüzelésről átállt az olajalapú üzemanyagok felhasználására.[24][25][26] A brit érdekeltségeket leginkább megtestesítő Brit Tengerészet ezután 100%-ban Iránban kitermelt olajból fedezte az üzemanyagszükségletét.[27] 1915-ben az APOC megalapította a hajózási leányvállalatát, a British Tanker Companyt, 1916-ban pedig felvásárolta a német Europäische Petroleum Union brit marketing részlegét, a British Petroleum Companyt.[24] 1919-ben a Scottish Oil megalapításával a társaság belépett az olajpala iparba.[28][29][30][31]
Az első világháború után az APOC elkezdte terjeszteni a kontinensen is a termékeit, és több európai országban számos, marketinggel kapcsolatos társaságba bevásárolta magát. Az Egyesült királyságban Walesben ők építették az első olajfinomítót Llandarcyben, majd ezt követően elkészítették üzemüket Skóciában, a Grangemouth olajfinomítót. Többségi befolyást szerzett Franciaországban a Courchelettes melletti finomítóban is, Ausztrália kormányával pedig olyan partnerségi megállapodást kötött, melynek értelmében Laverton mellett meg tudta építeni a terület első olajfinomítóját.[24] 1923-ban a Burmah tanácsadóként alkalmazta Winston Churchillt, hogy meggyőzze a kormányt, az APOC-nak kizárólagos jogosultsága legyen a perzsa olajkészletek kitermelésében, melyeket az iráni vezetőség már az országnak adott.[32]
1911-ben az APOC és Calouste Gulbenkian amerikai üzletember részvételével a mezopotámiai (ma iraki) olajkincsek kinyerése érdekében megalapították a Turkish Petroleum Company (TPC) társaságot. 1914-re a részvények 50%-a az APOC kezébe került.[33] A TPC 1925-ben koncessziós jogot kapott a brit mandátum alatt álló Iraki Királyságtól a mezopotámiai olaj kitermelésére. Az alapanyag kinyerésének 1927. október 14-én álltak neki. A geopolitikai helyzet megváltozása, az Oszmán Birodalom felbomlása és a Vörös Vonal Megállapodás hatására az akkor már Iraq Petroleum Company (IPC) működő cégben az APOC tulajdonaránya 23,75%-ra csökkent.[34] Az irakiak egyre nagyobb részt akartak megszerezni a vállalatból, illetve egyre több jogdíjat akartak szedni, de ennek ellenére békés viszonyok alakultak ki a nyugatbarát Haszemita Iraki királyság között. 1928 és 1968 között a vörös vonal megállapodás értelmében az IPC kisajátította az olajkitermelési jogokat, így sem Szaúd-Arábia, sem Bahrein nem fért hozzá az erőforrásokhoz.[35][36]
1932-ben az APOC és a Royal Dutch Shell az Egyesült Királyságban Shell-Mex and BP közös marketingcéget hoztak létre.[26] 1934-ben az APOC és a Kuwait Oil Company megalapította a Gulf Oilt, melyben a feleknek egyenlő részesedése volt. Az olajipari koncessziókat 1934. december 23-án kapta meg a cég, a fúrásoknak ppedig 1936-ban álltak neki.[37][38] 1935-ben, Reza sah azzal a kéréssel fordult a nemzetközi közvéleményhez, hogy országát ezentúl Mezopotámia helyett Iránnak nevezzék. Ennek megfelelően a cég nevét is átírták Anglo-Iranian Oil Company-ra (AIOC).[39] 1937-ben az AIOC és a Royal Dutch Shell megalapította a Shell/D'Arcy Exploration Partners társaságot, melynek célja a nigériaI olaj feltárása volt. A céget egyenlő arányban birtokolták, de az üzemeltetésért a Shell volt a felelős. Később a Shell-D'Arcy Petroleum Development Company és a Shell-BP Petroleum Development Company, a mosttani Shell Petroleum Development Company vette át a helyét.[40]
A II. világháború után a Közel-Keleten éledezni kezdett a nacionalista érzékenység, melyek közül kiemelkedik az iráni és az arab nacionalizmus. Iránban az AIOC és Ali Razmara nyugatbarát kormánya ellenállt a azoknak a nacionalista hangoknak, melyek szerint felül kellene vizsgálni a cégnek adott koncessziókat, és azokat Irán javára módosítani kellene. 1951. márciusban Razmarát meggyilkolták, és helyét a nacionalista Mohammed Mossadeq vette át, akit, az iráni parlament megválasztott az ország miniszterelnökévé.[41] 1951. áprilisban az iráni kormány egyhangúlag államosította az iráni olajipart, és megalapították az AIOLC helyét átvevő National Iranian Oil Company (NIOC) vállalatot.[42][43] Az AIOC kivonta iráni eszközeit, Nagy-Britannia pedig hatékony, világszintű embargót léptetett életbe az iráni olajjal szemben. Az AIOC tulajdonosa, a brit kormány beperelte Iránt a hágai Nemzetközi Bíróság előtt, de a kérvényüket visszautasították.[44]
Churchill miniszterelnök Eisenhower elnök segítségét kérte Mossadeq elmozdításában. Az iráni miniszterelnök elleni terveket a CIA Ajax hadművelet, a Brit Titkosszolgálat pedig Csizma Hadművelet név alatt dolgozta ki. A CIA és az MI6 segített megteremteni egy puccskísérlet alapjait, s ezeken az alapokon vitték véghez az 1953-as iráni puccsot. Így került hatalomra az új nyugatbarát miniszterelnök Fazlollah tábornok, és ennek hatására megnőtt Mohammad Reza Pahlavi sah politikai ereje. Így már vissza tudott térni az országba az AIOC.[45]
1954 és 1979 között
1954-ben az AIOC-ból létrejött a British Petroleum Company. Az 1953-as iráni puccs után, 1954. októberben Londonban megalapították az Iranian Oil Participants Ltd holding vállalatot (IOP), melynek a fő feladata az iráni olaj újbóli elérhetővé tétele volt a nemzetközi olajpiacon.[46][47] A British Petroleum 40%-os részaránnyal a vállalat alapítói közé tartozott.[41][46] Az IOP az NIOC nevében és javára üzemeltette az iráni olajlétesítményeket.[46][47] A Saudi-Aramco 1950-es "50/50"-es megállapodásához hasonlóan[48] a konzorcium beleegyezett, hogy nyereségének a felét átadja Iránnak, de “könyveit nem nyitja meg az iráni hatóságok előtt, és nem hagyja, hogy az igazgatóságnak iráni tagja legyen.”[49]
1953-ban a Calgary-ban székelő Triad Oil Company kisebbségi részének megszerzésén keresztül a British Petroleum belépett a kanadai olajpiacra. 1959-ben tovább terjeszkedett Alaszka felé, majd 1969-ben ez vezetett a Prudhoe-öbölben rejlő olajmező feltárásához.[26][50] 1956-ban a D'Arcy Exploration Co. (Africa) Ltd. négy olajkitermelési koncessziót szerzett meg Líbiában.[51] 1962-ben a Scottish Oils megkezdte az olajpala kitermelését.[31] 1965-ben ez lett az első cég, mely olajat nyert ki az Északi-tengernél.[52] 1969-ben a Sinclair Oil Corporation keleti-tengeri kitermelő és marketing egységeinek megvásárlásával belépett az USA piacára.[53] 1969-ben a British Petroleum kanadai leányvállalatát átnevezték BP Canadára, majd 1971-ben megszerezte a Supertest Petroleum részvényeinek 97,98%-át.[54]
Az 1960-as évekre az a kép alakult ki a British Petroleumról, hogy a legveszélyesebb vállalkozásokba fog bele. Ezzel együtt profitja az iparágban a legjobb, biztonsági mutatói pedig a legrosszabbak voltak.[27] 1967-ben a hatalmas olajtanker, a Torrey Canyon megfeneklett Anglia partjainál. Több mint 32 millió gallon olaj ömlött az Atlanti-óceánba, mely elérte Cornwallt és Bretagne-t is, és ez volt Nagy-Britannia legnagyobb olajszennyezése.[55] A hajó a bahamai bejegyzésű Barracuda Tanker Corporation tulajdona volt, árbócain pedig Libéria zászlói lobogtak, és a British Petroleum üzemeltette.[55] A hajót később a Királyi Légierő is lőni kezdte, hogy elégessék a kiömlő olajat, de így sem sikerült felszámolni az olajszennyezést.[56]
A vállalat olajkészletét Líbiában 1971-ben, Kuvaitban 1975-ben, Nigériában 1979-ben államosították.[38][43][57] Irakban az IPC az 1972. júniusi államosítás után befejezte működését, de az Iraq Petroleum Company jogilag még ma is létezik,[58] és egyik hozzá kapcsolódó vállalata, az Abu Dhabi Petroleum Company (ADPC), régebbi nevén a Petroleum Development (Trucial Coast) Ltd ma is az eredeti tulajdonosi struktúrába üzemel.[59][60]
A Közel-Keleten kiéleződött vita az olajtársaságok és a helyi kormányok között és az 1973-as olajválság oda vezetett, hogy a British Petroleum elvesztette az OPEC-államokban birtokolt nyersolaj-kitermelési pozícióit, és ez késztette arra, hogy a Közel-Keleten nagy mértékben múló olajiparon kívülre is diverzifikálja a tevékenységét. 1976-ban a Shell és a British Petroleum felosztották az Egyesült Királyságban közösen alapított marketingvállalatukat, egy részét a Shell-Mex, egy másik részét a BP kapta meg. 1978-ban a vállalat ellenőrző befolyást szerzett a Standard Oil of Ohio-ban (Sohio).[61][62]
Irámbna a British Petroleum egészen 1979-ig, az iráni forradalomig folytatta a tevékenységét. A Homeini ajatolah vezetésével megalakult új kormány kompenzáció nélkül államosította a cég iráni eszközeit, és ezzel vége lett 70 éves jelenlétének.[27]
Az 1970-es 1980-as években a British Petroleum beszállt a szén- ásvány – és tápanyagiparba is, de itteni érdekeltségeiket később mind értékesítette.[26]
1979 és 2000 között
A brit kormány a BP 80 millió részvényét adta el 1979-ben darabonként 7,58 USD-ért, ami része volt a Margaret Thatcher alatti privatizációs folyamatoknak. Ez a részvénymennyiség az összes részvény alig több mint 5%-át tette ki, és így a cégben meglévő állami tulajdon mértéke 46%-ra csökkent.[63][64] Az 1987. október 19-i világméretű tőzsdekrach után Margaret Thatcher megkezdte újabb 7,5 milliárd GBP (12,2 milliárd USD) értékű részvény értékesítését, darabonként 333 penniért. Ez volt a kormány megmaradt 31%-os részesedésének a piacra vitele.[63][65][66] 1987. Novemberben a Kuvaiti Befektetési Hivatal megvette a részvények 10,06%-át, ezzel ő lett vállalat legnagyobb befektetője.[67] A következő májusban tovább folytatta a részvényvásárlásait, így tulajdonaránya elérte a 21,6=-ot.[68] Sokan attól tartottak, hogy emiatt vissza fog esni a BP amerikai tevékenysége, pedig az volt a cég legfontosabb piaca. A brit Kereskedelmi és Ipari Minisztérium 1988. októberben arra kötelezte a kuvaitiakat, hogy tulajdoni arányukat csökkentsék 9,6%-ra.[69]
1981 és 1990 között Peter Walters volt a társaság elnöke.[70] Ezalatt csökkentette az európai feldolgozó kapacitást.[70] 1982-ben a kanadai kereskedelmi, feldolgozói és marketing tevékenységeket eladták a Petro Canada részére. 1984-ben a Standard Oil of California neve Chevron Corporation lett, és megvette a Gulf Oil-t. Akkor ez volt az iparágon belüli legnagyobb összeolvadás.[71] A trösztellenes törvények szabályozása miatt a Chevron 1985-ben megszabadult a Golf számos részlegétől, amiket a benzinállomásokkal és az Egyesült Államok keleti felén lévő egyik finomítójával együtt a British Petroleumnak adtak el.[72] 1987-ben a British Petroleum tárgyalásokat kezdett a Britoil[73] és a Standard Oil of Ohio még tőzsdén forgo részvényének a teljes megvásárlásáról.[61][62] Ugyanakkor a BP részvényeit bevezették a Tokióió Tőzsdére is, ahol 2008-ig kereskedtek vele.[74]
Walters helyét 1989-ben Robert Horton vette át. Ő leépítette a vállalatot, és a menedzsment több részlegét is elbocsátotta.[75] 1992-ben a British Petroleum eladta a BP Canada kitermelő egységeiben meglévő 57%-os tulajdoni arányát, amit ezután átneveztek Talisman Energyre.[76] A céghez 1966-ban csatlakozott és a ranglétrán egyre feljebb emelkedő John Browne 1991-ben bekerült az igazgatóságba, majd 1995-ben őt nevezték ki a vállalat főigazgatójává.[77]
A British Petroleum 1990-ben lépett be az orosz piacra, első töltőállomását pedig 1996-ban nyitotta meg Moszkvában. 1997-ben megvette a Sidanco orosz olajvállalat 10%-át, melyből később megalakult a TNK-BP.[78]
2000 és 2010 között
John Browne vezetése alatt több olajcéget is felvásárolt, és így a BP lett a világ harmadik legnagyobb olajtársasága. A British Petroleum és az Amoco (korábban Standard Oil of Indiana) 1998. decemberben egyesült, és így jött létre a BP Amoco plc.[79][80] Az Amoco legtöbb USA-beli töltőállomását áttervezték a BP arculatának megfelelőre. 2000-ben a BP Amoco egyesült az Arco (Atlantic Richfield Co.)-val és a Burmah Castrollal.[81][82][83][84] Az újdonsült márkanév elterjesztése érdekében a cég támogatta a Tate Modern galéria RePresenting Britain 1500–2000 című kiállítását.[85] 2001-ben a BP rosszbiztonsági környezetének nyilánosságra kerülése után a cég megváltoztatta a logóját, és új hivatalos nevet vett fel, ami a BP (Beyond Petroleum) lett.[80]
A 2000-es évek elején a BP lett a Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezeték fő partnere, majd üzemeltetője. Ez egy új szállítási útvonalat jelentett a Kaszpi-tenger térségéből.[86] 2003. szeptember 1-én a BP egy AAR néven ismert, orosz milliárdosokat tömörítő csoporttal közösen bejelentette, hogy közös vállalaton keresztül felügyelik és üzemeltetik az oroszországi és ukrajnai érdekeltségeiket. Ennek eredményeképp alakult meg a TNK-В.[87]
2004-ben a BOP alkénekkel és olajszármazékokkal foglalkozó részlegét külön szervezte, és ezeket eladta az Ineos-nak.[88][89] 2007-ben a BP eladta a cég tulajdonában álló üzleteket, melyeket általában "BP Connect" voltak ismertek. Vevőik helyi franchise üzemeltetők és az üzemanyagtöltők voltak.[90]
2005. március 23-án 15 munkás meghalt, több mint 170 pedig megsebesült a Texasi olajfinomító felrobbanásakor. Takarékossági okokból mindig csúsztatták az 1934-ben épült olajfinomító korszerűsítését.[91] Browne fogadkozott, hogy többet nem lesz ilyen katasztrófa. Három hónappal később a BP 'Thunder Horse PDQ új hatalmas kitermelő platformja a Mexikói-öbölben egy hurrikánban majdnem elsüllyedt. A nagy igyekezetben, hogy az 1 milliárd USD-s beruházást minél hamarabb befejezhessék, egy tolózárat fordítva helyeztek fel, így eláraszthatta a tenger a holtsúlyt. A vizsgálatok más munkafolyamatok silányságát is felszínre hozták. A javítások pár száz millió dollárból kijöttek, és három év kényszerzünet után ismét használhatták a Thunder Horse-t.[91]
Lord Browne 2007. május 1-én lemondott a BP éléről. Az új vezérigazgató a kutatás és kitermelés vezetője, Tony Hayward lett.[92] 2009-ben Hayward az alternatív energiaforrások felhasználásáról a biztonságra helyezte át a fő hangsúlyt.[93]
2009-ben a BP kitermelési szerződést kötött a 2009-2010-es iraki olajkitermelési tenderen, hogy a CNPC-vel közös vállalatban fejlessze a Rumaila olajmezőt, ahol Irak becsült olajtartalékának mintegy 12%-a található.[94][95] A közös konzorcium 2010. júniusban vette át az olajmez fejlesztését.[96][97] 1990-ben itt volt a öbölháború legfontosabb gócpontja.[98][99]
2010-2016
.jpg)
2010. október 1-jén a Deepwater Horizonnál történt olajömlés miatt Bob Dudley váltotta Tony Haywardot a BP vezetői székében.[100] Az olajömlés után a BP bejelentette, hogy 2013-ig 38 milliárd USD értékben értékesít a fő tevékenységéhez közvetlenül nem kapcsolódó érdekeltségeket, hogy ebből fizethessék ki a baleset miatt keletkezett kötelezettségeiket.[101][102] 2010. júliusban a kanadai Brit Kolumbiában, Albertában lévő földgáztevékenységét eladta az Apache Corporationnek.[103] A TNK-BP vette meg a Petroperijá és a Boquerón mezőket Venezuelában és a Lan Tay valamint a Lan Do mezőket, a Nam Con Son gázvezetéket és tárolót és a Phu My 3 erőművet Vietnamban,[104][105] a Namíbiában, Botswanában, Zambiában, Tanzániában és Malawiben az ellátási részlegeket a Puma Energy vásárolta fel.[106] A dorseti Wytch Farm tengerparti olajmező és az Északi-tengeren egy földgázkészlet a Perencóé lett,[107] a kanadai földgázkészlet és cseppfolyósított termékkészlete a Plains All American Pipeline LP tulajdonába került,[108] Kansasben a földgázkészletet a Linn Energy vette meg,[109] Dél-Kaliforniában a Carson finomítót és az ARCO kiskereskedelmi hálózatot a Tesorónak adták el, míg Texasban Sunrayben és Hemphillben a gázfeldolgozó gyárak és a hozzájuk kapcsolódó gázgyűktő rendszerek új tulajdonosát az Eagle Rock Energy Partnersben találták meg.[110][111][112][113] A Texas városában lévő finomító új üzemeltetője a Marathon Petroleum lett,[114][115] a Mexikói-öbölben fekvő Marlin, Dorado, King, Horn Mountain és Holstein mezőket valamint az üzemen kívüli Diana Hoover és Ram Powell mezőkben a részesdést a Plains Exploration & Production szerezte meg.[101] A szintén üzemen kívüli Draugen olajmezőben meglévő tulajdonrészt a Norske Shell vette meg,[116] az egyesült királyságbeli gázüzemanyag elosztási hálózatát pedig a DCC szmelte ki magának.[117]
2011. februárban a BP partnerségi megállapodást kötött a Reliance Industries-zel, mellyel közös indiai vállalkozásába 7,26 milliárd USD-vel szállt be.[118] 2012. szeptemberben a cég 230 millió USD-ért eladta a BP Chemicals (Malaysia) Sdn. Bhd. vállalatot, a malajziai Kuantanban lévő tereftálsavgyárát.[119] 2012-ben megvált a TNK-BP-ben lévő részesedésétől, melyért 12,3 milliárd USD-t és a Rosznyefty 18,5%-át kapta ellentételezésül.[120] Az üzlet 2013. március 21-én zárult le.[121][122]
2011 és 2013 között a BP leépítette az alternatív energiával foglalkozó üzletágát. 2011. decemberben bezárták a BP Solart, és ekkor jelentette be a vállalat, hogy ezt a piacot elhagyja.[123] 2012-ben a cég leállította a 2008-ban megkezdett BP Biofuels Highlands projektjét. Ennek az lett volna a célja, hogy az egyre elterjedő energianövényekből, mint a biomassza és a vesszős köles, cellulóz etanolt állítsanak elő.[124][125][126]
2013-ra a BP az egykori másodikról a negyedik legnagyobb olajtársasággá esett vissza, a különbözetből a Deepwater Horizontnál okozott károkat fizette meg.[127]
2014. júniusban a BP egy nagyjából 20 milliárd USD értékű megállapodást kötött, melynek értelmében CNOOC-nek cseppfolyósított földgázt ad el.[128] 2014-ben a Statoil Fuel & Retail eladta a légi közlekedéssel kapcsoltos üzletrését a BP-nek. Hogy megfeleljen a trösztellenes előírásoknak, beleegyezett, hogy az így Koppenhágában, Stockholmban, Göteborgban és Malmőben megszerzett piaci részét 2015-ben eladja a Wordl Fuel Service-nek.[129]
2016-ban a BP decaturi üzemét eladta a thaiföldi Indorama Venturesnek.
Jegyzetek
 | Ez az intézményről, szervezetről vagy gazdasági társaságról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |