Elbasan község
Elbasan község (albán Bashkia e Elbasanit), 2000 előtt Elbasan kerület (Rrethi i Elbasanit) 2015 óta Albánia hatvanegy, Elbasan megye hét községének egyike a megye északi részén, amelyet nyugaton Peqin, délnyugaton Cërrik, délen Gramsh, keleten Prrenjas és Librazhd községek határolnak (valamennyi Elbasan megye része), északon pedig a Tirana megyéhez tartozó Tirana községgel szomszédos. Földrajzi szempontból a Shkumbin kelet–nyugati irányú völgye és völgymedencéje, az Elbasani-sík határozza meg a tájat, amelytől délre a Shpat-hegység nyugati láncai, északra pedig a Pezai-dombvidék és a Krrabai-hegység vonulatai húzódnak. Elbasan község területe 872 km²,[2] lakossága 141 714 fő (2011), székhelye és egyetlen városa Elbasan (78 703 fő, 2011).[3] A 2015-ben hatályba lépett közigazgatási reform óta tizenhárom alközségre oszlik, ezek: Bradashesh, Elbasan, Funar, Gjergjan, Gjinar, Gracen, Labinot-Fusha, Labinot-Mal, Papër, Shirgjan, Shushica, Tregan és Zavalina.[4]
| Elbasan község | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Albánia |
| Megye | Elbasan |
| Székhely | Elbasan |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 224 689 fő (2013. dec. 18.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 97 m |
| Terület | 1372 km² |
| Időzóna | UTC+01:00 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 41° 03′, k. h. 20° 04′, k. h. 20° 04′ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elbasan község témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A bronzkorban benépesült terület az ókorban az illírek közé tartozó dasszaréták és parthinok szállásterületéhez tartozott. Az i. e. 2. század második felében a Genusus (ma Shkumbin) völgyében a hódító rómaiak által felépített út, a Via Egnatia egyik fontos állomáshelye, Scampis épült fel a mai Elbasan helyén. A 4. században castrum épült itt, az 5. században pedig püspöki székhely lett. Bár a 9. századra a település elnéptelenedett, 1466-ban az ókori várat az Oszmán Birodalom újraépíttette, ezzel megszületett a mai Elbasan elődje, Ilbaszan, amely évszázadokra az albán lakta területek egyik legfontosabb városa, erőteljes oszmán kultúrájú piacváros lett. A 20. században megindult a régió modernizálása, a század második felében pedig nagyipari fejlesztése. Napjainkban Elbasan az ország negyedik legnépesebb városa, adminisztratív, gazdasági, kulturális központ és egyetemváros számottevő ókori és oszmán kori látnivalókkal. A környék településein több ókori eredetű várrom, bizánci stílusú keresztény templom látható, de a hegyvidék természeti szépségei is sok látogatót vonzanak. Legjelentősebb üdülőterületei Llixhat e Elbasanit gyógyfürdője, illetve Gjinar hegyi üdülőfaluja.
Fekvése
Elbasan község Albánia földrajzi középpontjában helyezkedik el, a Közép-albániai-hegyvidéket kelet–nyugati irányban átszelő Shkumbin folyó völgyének középső szakaszán. Északnyugaton a Pezai-dombvidék, északon és északkeleten a Krrabai-hegység, délkeleten a Polisi- és a Shpat-hegység dombsági és középhegységi vonulatai határozzák meg a község domborzatát. A község legmagasabb pontjai a Shpat-hegységhez tartozó Bukanik- (1830 m), Zavalinai- (1484 m) és Korrai-hegy (1417 m). A dombok és hegyek által közrezárt Shkumbin-völgy szélesen elterülő medencéje az Elbasani-sík, amely tulajdonképpen egy negyedidőszaki, agyagos-iszapköves folyóterasz, átlagosan 120 méteres tengerszint feletti magasságban. Ettől nyugatra Papërnál, illetve keletre a Sinan-hegynél (Mal i Sinanit, 809 m) a Shkumbin völgye összeszűkül.[5] A Shkumbin mellett a község további fontos vízfolyásai a Shkumbin jobb partján a Xibraka-patak, a Zaranika-patak, a Kusha, a Papër-patak és a Zall i Ranzës, bal partján a Zall i Shushicës és a Gostima-patak, délen pedig a Devoll mellékvizei, a Zall i Gostimës és a Mulen.[6]
A Kusha-völgyben 2011-ben vette kezdetét a Tiranát Elbasannal összekötő A3-as autópálya építése,[7] északnyugati irányból pedig az SH3-as tirana–korçai főút érkezik a vidékre és Bradasheshnél fordul keleti irányba, a Shkumbin völgyébe. Az SH3-asba ugyanitt, Bradasheshnél csatlakozik be az SH7-es főút, amely Peqinen keresztül az Adria-parti úttal biztosítja Elbasan összeköttetését. Több másodrendű főút szeli át a község területét: Elbasant és Cërriket köti össze az SH70-es út; a Papërnál az SH7-esről ágazik le és Gramsh irányába tart az SH59-es főút; az SH71-es Shirgjanból kiindulva Gramshon keresztül Maliqtyal biztosít összeköttetést; az SH88-as Elbasan térségéből Gjinar hegyi üdülőterületéig vezet. A község egyes periferiális részei (Funar, Labinot-Mal, Zavalina) fejletlen úthálózattal rendelkeznek. A község területét kelet–nyugati irányban átszeli a Shkumbin völgyében haladó durrës–elbasan–pogradeci vasútvonal.[8]
Történelme
A község területén található Shelcan már a bronzkortól lakott volt, Lleshanban pedig már a bronzkor végén erődített település állt.[9] Az ókor időszámítás előtti évszázadaiban a vidék, a Genuszosz (ma Shkumbin) völgye az illírek közé tartozó dasszaréták és az északabbra élő parthinok közötti határt jelölte ki.[10] Az i. e. 168. évi harmadik római–illír háborúval, Illíria római leigázásával az i. e. 2. század második felében a folyóvölgyben megindult a Via Egnatia építése, amelyen a mai Elbasan helyén egy mansio épült Scampis vagy Scampa néven.[11] A település az i. sz. 1. században már Dyrrhachium vicusa volt, nyugati szomszédságában pedig egy másik település, Ad Quintum (ma Bradashesh) alakult ki.[12] A 4. században a rómaiak katonai céllal castrumot építettek – Tregan mellett – Scampisban, amely az 5. században püspöki székhely lett. Ebben az időszakban épült fel két, máig fennmaradt ókeresztény temploma, a tepei és a bezistani bazilika.[13] A 6. században, immár bizánci uralom alatt, I. Iusztinianosz bizánci császár idejében (ur. 527–565) castrumát megerősítették. A fokozatos betörések és hódítások következtében azonban Scampis legkésőbb a 9. századra fokozatosan elnéptelenedett, regionális szerepkörét a közeli Shijon vette át.[14] A nagy hatalmú közép-albániai Topia család feje, Karl Topia 1380–1381 körül itt, Shijonban építette újjá a Szent János Vladimír-kolostort, majd 1388-ban ide is temették a fejedelmet.[15]
A Nyugat-Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalom és Kasztrióta György vagy ismertebb nevén Szkander bég küzdelmeinek idején, 1466-ban II. Mehmed parancsot adott az ókori scampisi romok megerősítésére. A vár és a környékén kialakult település az Ilbaszan (modern török İlbasan) vagy Ilibaszan nevet kapta, amelynek jelentése ’erős v. erődített hely; erődítés’.[16] A Ruméliai ejálet hét szandzsákjának egyike az Ilbaszani szandzsák, annak székhelye Ilbaszan lett.[17] A török hódoltság alatt a város erőteljes iszlám kultúrával rendelkező fontos kereskedelmi és kézműipari központ, az albán területek egyik legjelentősebb települése lett.[18] Az 1670-ben itt járt Evlija Cselebi beszámolója szerint negyvenhat mecset és egy hatalmas halveti tekke (derviskolostor) működött a városban, valamivel később pedig albán földön itt jelentek meg először a bektásik.[19] Ilbaszan híres nagybazárjában a 17. század végén 900 kézműves és kereskedő kínálta portékáit, különösen nevezetesek voltak az ilbaszani aranyművesek és fegyverkovácsok.[20] Az 1770-es években az iskodrai pasa, Mehmed Bushatlliu vonta fennhatósága alá az Ilbaszani szandzsákot,[21] 1811-től 1822-ig pedig a Portával szembeszegülő Ali Tepeleni pasa uralma alatt állt a vidék.[22] 1832-ben a település várát részben lerombolták, ezzel katonai jelentőségét elveszítette.[23] Dacára annak, hogy Ilbaszan a konzervatív, a Portához hű földesurak fellegvára volt, a 19. század végén kibontakozó albán függetlenségi mozgalomból a környék lakossága is kivette a részét.[24] 1909 szeptemberében itt rendezték meg azt a közművelődési kongresszust, amelynek eredményeként még az év decemberében Elbasanban megnyílt az első albán tanítóképző intézet, a Shkolla Normale.[25]
_(BildID_15531835).jpg)
Elbasan vezetői már az Albánia függetlenségét kikiáltó vlorai nemzetgyűlés előtt három nappal, 1912. november 25-én kikiáltották Albánia önállóságát.[26] Ekkor azonban már javában zajlott az első Balkán-háború, és november 28-án a szerb hadsereg vonult be a területre, akik csak 1913 áprilisában vonultak ki Elbasan vidékéről.[27] 1913–1914 fordulóján Godolesh a Qemali-kormány és a Toptani-ellenkormány fegyveres összetűzéseinek helyszíne,[28] Elbasan pedig 1914 júniusától a Vilmos fejedelem ellen kitört közép-albániai felkelés egyik bázisa volt.[29] Az első világháborúban 1915 júniusától szerb, 1916 januárjától bolgár, majd márciustól osztrák–magyar megszállás alatt állt a terület.[30] Időközben Aqif Elbasani vezetésével 1914 februárja és áprilisa között ideiglenes kormány működött Elbasanban.[31] A második világháború során az országot megszállt olaszok elleni küzdelem egyik centruma volt Elbasan vidéke: a Pezai-dombvidéken tevékenykedő Myslim Peza gerillái mellett 1942-től a labinoti hegyvidéken volt az Albán Kommunista Párt vezetőinek főhadiszállása, itt került sor az ország jövőjét meghatározó labinoti konferenciákra.[32] A kommunista partizánok 1944. november 11-én foglalták el Elbasant.[33] Ezt követően, a pártállami korszakban indult be Elbasan nagy léptékű iparosítása. Könnyűipari üzemek mellett Bradashesh határában 1978-ban kezdte meg a termelést A Párt Acélja Kohászati Kombinát, az ország leggigantikusabb nehézipari fejlesztése, amely 10-12 ezer embernek adott munkát,[34] emellett az 1980-as évekig teljes hosszában felépült a Durrës–)Peqin–Elbasan–Pogradec-vasútvonal.[35] Az 1991-es rendszerváltást követően a termelőüzemek nagy része bezárt, a magas munkanélküliség és az elvándorlás mellett a községnek a kommunista nagyipar után maradt elszennyezett környezettel is meg kellett küzdenie.[36]
Közigazgatása
Az albán függetlenség elnyerése után, az Albán Fejedelemség 1914-es alkotmánya hét prefektúrára osztotta az ország területét, ezek egyike az Elbasani prefektúra lett.[37] A második világháború után a prefektúrákat megyékké (qark) alakították át, a korábbi negyven alprefektúrát pedig fokozatosan huszonhat kerületbe (rreth) vonták össze. Az így létrehozott Elbasan kerület helyét a 2015 júniusában érvénybe lépett 115/2014. számú közigazgatási törvény alapján három községre (bashki/bashkia) – Elbasan, Belsh és Cërrik –, azokat pedig alközségekre (njës/njësi bashkiak) osztották. 2015 óta Elbasan megyeszékhelyi rangja mellett Elbasan község központja is, amely tizenhárom további alközségre oszlik, ezek voltaképpen Elbasan agglomerációját alkotják.[38][39] A községi önkormányzat vezetője a polgármester (kryetar), a beosztott alközségek élén egy-egy beosztott főhivatalnok (administrator) áll.[40] A községi önkormányzat munkáját segíti és ellenőrzi a közvetlenül választott ötvenegy tagból álló községi tanács (Këshilli Bashkiak).[41]
Elbasan község alközségei és települései | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| Alközség | Terület[42] | Népesség (2011[43]) | Népsűrűség | Alközségi központ | További települések |
| Bradashesh | 56 km² | 10 700 fő | 191 fő/km² | Bradashesh | Balëz-Lart, Balëz-Poshta, Fikas, Gurabardh, Karakullak, Katund i Ri, Kozan, Kusarth, Letan, Petresh, Reçan, Rrila, Shëmhill, Shijon, Shtëmaj, Ulën |
| Elbasan | 22,2 km² | 78 703 fő | 3545 fő/km² | Elbasan | |
| Funar | 76,6 km² | 2122 fő | 28 fő/km² | Branesh | Bicella, Ceruja, Korra, Krraba e Vogël, Mollagjesh, Preça e Poshtme, Preça e Sipërme, Stafaj |
| Gjergjan | 27,9 km² | 5126 fő | 184 fő/km² | Gjergjan | Bujaras, Gjonme, Kështjella, Kodër Bujaras, Muriqan, Thana |
| Gjinar | 89,1 km² | 3478 fő | 39 fő/km² | Gjinar | Derstila, Kaferr, Lleshan, Lukan, Maskarth, Pashtresh, Pobrat, Sterstan, Valesh, Xibresh |
| Gracen | 56,8 km² | 2192 fő | 39 fő/km² | Gracen | Bodina, Dopaj, Gjorma, Mamël, Pajenga, Plangarica, Shëngjin, Tërbaç |
| Labinot-Fusha | 49 km² | 7058 fő | 144 fő/km² | Labinot-Fusha | Godolesh, Griqan i Poshtëm, Griqan i Sipërm, Mengël, Xibraka |
| Labinot-Mal | 105,7 km² | 5291 fő | 50 fő/km² | Labinot-Mal | Bena, Dritas, Gur i Zi, Lamolla, Lugaxhia, Qafa, Qerret, Serica, Shmil |
| Papër | 102 km² | 6348 fő | 62 fő/km² | Papër | Balldren, Bizhuta, Broshka, Jalesh, Lugaj, Murras, Pajun, Papër-Sallak, Ullishtas, Valas, Vidhas, Vidhas-Hasgjel |
| Shirgjan | 21,6 km² | 7307 fő | 338 fő/km² | Shirgjan | Bathës, Bujqës, Jagodina, Kryezjarr, Kuqan, Mjekës |
| Shushica | 106,6 km² | 8731 fő | 82 fő/km² | Shushica | Fushë-Buall, Hajdaran, Mliza, Polis i Vogël, Polis Vale, Shelcan, Vasjan, Vreshtaj |
| Tregan | 57,4 km² | 3036 fő | 53 fő/km² | Tregan | Bizhdan, Blerimas, Çikallesh, Gurisht, Kaçivel, Kyçyk, Muçan, Shilbatra, Shinavlash, Trepsenisht, Tudan |
| Zavalina | 101,1 km² | 1622 fő | 16 fő/km² | Zavalina | Burrishta, Jeronisht, Kamiçan, Nezhan, Selta |
Nevezetességei
Ókori emlékek
A község egyik legnevezetesebb, i. sz. 2–4. századi ókori építészeti emléke, egyúttal Albánia területén a legépebben megőrződött római terma az egykori Ad Quintum (ma Bradashesh) területén található.[44] Elbasanban két ókeresztény bazilika maradványait is feltárták a régészek. A nyugati külvárosban, a Tepe-dombon áll a 4. század végén épült tepei bazilika romja, amely szép mozaikpadlójáról nevezetes.[45] Az 5. században épült bezistani bazilika területén szintén míves kőfaragványokat és egy paradicsomi jelenetet ábrázoló mozaikpadlót tártak fel.[46] Az egykori scampisi castrum, a mai elbasani vár délnyugati sarkában emellett egy 4–5. századi ókeresztény templom alapjait tárták fel.[47] Több ókori eredetű, de a középkorban is használt vár romja található Elbasan község területén Gracenban, Bodinában, Petreshben, Mengëlnél, Valeshban és Treganban.[48]
Oszmán kori emlékek
A legnevezetesebb középkori építészeti emlék az 1466-ban épült elbasani vár, az Albánia-szerte ritka síksági erődök egyike. Napjainkra csupán a déli várfal maradt fenn teljes egészében – nyolc bástyával és a déli városkapuval (Bazárkapu) –, valamint a délkeleti és nyugati falszakaszok láthatóak részlegesen.[49] A várnegyed legnevezetesebb kulturális emléke a Király-mecset, Elbasan legrégebbi fennmaradt, az 1967-es ateista kampányt is túlélt muszlim imaháza.[50] A város másik több évszázados emléke az SH3-as főút mellett álló 16. századi Naziresha-mecset,[51] valamint két 17. századi törökfürdő, a várnegyedi Szinan pasa fürdő és a Bazárfürdő.[52]
Több hagyományos lakóépület fennmaradt Elbasanban (Elbasan hagyományos építészete), egy 18. századi házban rendezték be a város Néprajzi Múzeumát.[53] Emellett műemlékvédelem alatt áll több hagyományos lakóház szerte a község településein.[54]
Keresztény templomok
A község legrégibb keresztény építészeti emléke a shijoni az 1380 körül épült Szent János Vladimír-templom, amely eredetileg feltehetően a bencésekhez kötődött, később görögkeleti szerzetesek kolostortemploma lett. A 18. század közepén kialakított diracsi (durrësi) ortodox érsekség monasztikus központja volt, ahol ugyanebben az időszakban dolgozták ki az elbasani ábécét, amelyet az Elbasani evangéliumhoz (Ungjilli i Elbasanit), az egyik legkorábbi albán evangéliumfordításhoz használtak fel.[55] Elbasan két történelmi keresztény templomának egyike, a várnegyed ortodox Szűz Mária-temploma 1868-ban épült fel bizánci stílusban.[56] A környező vidéken kiemelkedő építészet- és művelődéstörténeti értéket képviselnek a shelcani Szent Miklós- és a valeshi Szent Péntek-templom (mindkettő 16 századi, Onufri eredeti freskóival).[57]
Üdülőterületek
A vidék legnépszerűbb, sok látogatót vonzó üdülőterülete a Tregannál fakadó gyógyhatású hévízforrások körül kiépült fürdők, a Llixhat e Elbasanit (’elbasani fürdők’).[58] Napjainkban a község egyik legfőbb vonzereje a tölgy- és fenyőerdőkkel benőtt, 1000 hektáros természetvédelmi terület közepén fekvő Gjinar, melynek egy része hegyi üdülő. A falu központjában kávézók, éttermek és egy kisebb hotel várja a természet szerelmeseit.[59]
Nevezetes Elbasan községiek
Jegyzetek
Források
- ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. Bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2
- ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638
- ↑ Durham 2001: M. Edith Durham: Albania and the Albanians: Selected articles and letters 1903–1944. Ed. by Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2001. ISBN 1903616093
- ↑ Dylgjeri 2016: B. Dylgjeri: Armëtaria. ElbasaniAD (2016. június 8.) (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.) arch
- ↑ Elbasan 2016: Strategjia e zhvillimit për territorin e Bashkisë Elbasan (‘Elbasan község területi fejlesztési terve’). Elbasan: Pegi. 2016. ISBN 9789928200549 Hozzáférés: 2018. szeptember 3.
- ↑ Elsie 1995: Robert Elsie: The Elbasan Gospel Manuscript (Anonimi i Elbasanit), 1761, and the struggle for an original Albanian alphabet. Robert Elsie (1995) (Hozzáférés: 2018. augusztus 28.)
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522
- ↑ Gallerani et al. 2004: Vittorino Gallerani et al: Rural development in Albania and the role of agriculture: A case study in the Prefecture of Elbasan. In The role of agriculture in central and eastern European rural development: Engine of change or social buffer? Ed. by Martin Petrick, Peter Weingarten. Halle: Institute of Agricultural Development in Central and Eastern Europe. 2004. 37–52. o. ISBN 3980927040 Hozzáférés: 2018. augusztus 26.
- ↑ Gárdos 1990: Gárdos Miklós: Magyar királyné a tiranai trónon. Budapest: Akadémiai. 1990. = Századunk Emlékezik, ISBN 9630556359
- ↑ Geço 1976: Pandi Geço: L’accroissement de la population urbaine dans la République Populaire d’Albanie et sa nouvelle répartition géographique. Ethnographie albanaise, (1976) 19–39. o.
- ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698
- ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870
- ↑ Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Jelavich 1996: Barbara Jelavich: A Balkán története I–II. Ford. Balabán Péter. Budapest: Osiris; 2000. 1996. = Europica Varietas, ISBN 9633791200
- ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Nurja 2012: Ermal Nurja: The rise and the destruction of Ottoman architecture in Albania: A brief history focused on the mosques. In Balkans and Islam: Encounter, transformation, discontinuity, continuity. Ed. by Ayşe Zişan Furat and Hamit Er. Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing. 2012. 191–207. o. ISBN 9781443840347
- ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2018. október 4.
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
- ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145
- ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
- ↑ Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890
- ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740
- ↑ Sadiku 2014: Miranda Sadiku: Elbasani, nga “Skampis”, deri në ditët e sotme (’Elbasan Scampistól napjainkig’). Tirana Observer (2014. március 23.) arch
- ↑ Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
- ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London; New York: I.B. Tauris.
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717
- ↑ Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671
- ↑ Zojzi 1976: Rrok Zojzi: L’ancienne division ethnographique régionale du peuple albanais. Ethnographie albanaise, (1976) 7–17. o.