Gólyaalakúak

2014-ben Jarvis és társai alaktani és DNS-vizsgálatokat végeztek a mai madarak körében; felfedezésüket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban adták ki.^[1] Ennek a nagymértékű kutatásnak a következtében, az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusánnak (International Ornithological Congress) jóváhagyásával^[2][3] a gólyafélék (Ciconiidae) kivételével, minden eddigi idetartozó családot kivettek a gólyaalakúak rendjéből és áthelyezték a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe.^[4] Emiatt a gémféléket, a papucscsőrűmadár-féléket, a gogóféléket és az íbiszféléket ezentúl a gödényalakúak között kell keresni, hiszen az igazi gödényfélékkel állnak közelebbi rokonságban.^[5]

Az átrendezés során a gólyafélék maradtak e rend egyetlen recens családja.^{[4][6][7][8][9]}

Bár a gólyafélék családján belül nem különítenek el alcsaládokat, a legtöbb taxonómus legalább nemzetség szinten szétválasztja a valódi gólyákat és az erdei gólyákat.

A erdei gólyák nemzetségébe (Mycteriini) két nem, az erdei gólyák és tantaluszok, valamint a tátogatócsőrű gólyák tartoznak.A valódi gólyák nemzetségébe (Ciconiini) a tipilus gólyákon kívül (Ciconia nem), az óriásgólyákat (Ephippiorhynchus és Jabiru nem), valamint a dögevő marabukat (Leptoptilos nem) sorolják.

A rendbe az alábbi 1 család, 3 nemzetség, 6 recens madárnem és 20 élő faj tartozik:

• gólyafélék (Ciconiidae) Gray, 1840
  • valódi gólyák (Ciconiini) – 1 nem, 8 élő és több fosszilis faj
    • Ciconia Brisson, 1760 – 7 élő faj és 5-12 fosszilis faj; típusnem
  • óriás gólyák (Leptoptilini) – 3 nem, 7 élő faj
    • Ephippiorhynchus Bonaparte, 1855 – 2 élő faj és 1 fosszilis faj
    • Jabiru Hellmayr, 1906 – 1 élő faj
      • jabiru (Jabiru mycteria) (Lichtenstein, 1819)
    • Leptoptilos Lesson, 1831 – 3 élő faj és 8-9 fosszilis faj
  • erdei gólyák (Mycteriini) – 2 nem, 6 élő faj
    • Anastomus Bonnaterre, 1791 – 2 élő faj
    • Mycteria Linnaeus, 1758 – 4 élő faj és 2 fosszilis faj

Meglehet, hogy már az oligocén korban a gólyaalakúak önálló és szétterjedt csoportot alkottak. Mint a vízimadárcsoportok többsége, a gólyák is körülbelül a paleogén időszak idején, mintegy 50-40 millió évvel ezelőtt jelenhettek meg. A ma is élő nemek fosszilis képviselői 15 millió évvel ezelőtt, azaz a középső miocén korszak idején is léteztek már.

Habár számos ma élő gólyafaj és -alfaj veszélyeztetett, az írott történelem nem számol be ember által kiirtott gólyafajról. A Réunion egyik barlangjában talált Ciconia nembéli maradványok nem tartoznak egy bennszülött fajhoz, hanem a sziget első telepesei vitték oda, hogy táplálékul szolgáljon. A különleges, röpképtelen madarakról híres Mascarenhas-szigetcsoportnak az eddigi adatok szerint nem volt saját gólyafaja.

• Palaeoephippiorhynchus (kora oligocén; Fajjúm, Egyiptom)
• Grallavis (kora miocén; Saint-Gérand-le-Puy, Franciaország és Djebel Zelten, Líbia) – talán azonos a Prociconiával
• meghatározatlan gólyaféle nem (Ituzaingó késő miocén; Paraná, Argentína)^{[note 1][10][11]}
• meghatározatlan gólyaféle nem (Puerto Madryn késő miocén; Punta Buenos Aires, Argentína)^{[note 2][11]}
• Prociconia (késő pleisztocén; Brazília) – talán a modern Jabiru vagy Ciconia nemekhez tartozik
• Pelargosteon (kora pleisztocencén; Románia)
• meghatározatlan gólyaféle nem – korábban Aquilavus/Cygnus bilinicus (kora miocén; Břešťany, Csehország)
• cf. Leptoptilos meghatározatlan faj – korábban L. siwalicensis (késő miocén? – késő pliocén; Siwalik, India)^[12]
• meghatározatlan gólyaféle nem (késő pleisztocén; San Josecito Cavern, Mexikó)^[13]

A Kínában felfedezett középső eocén korszaki Eociconia, valamint az argentínai kora oligocén korszakból származó Ciconiopsis nevű madárnemeket gyakran a gólyafélék családjába sorolják. A brazíliai Rio Grande do Sul folyómentén talált gólyaszerű kövületek, meglehet, hogy valójában a modern erdei gólyához (Mycteria americana) tartoznak és a késő pleisztocénből származnak, azaz nem régebbiek néhány tízezer évnél.^[14]

A '90-es évek elején megjelent első nagy, átfogó molekuláris taxonómiai vizsgálatok^[15] számos más madárcsaládot is e rendbe tartozónak mutattak, ide sorolták a pingvinfélék, búvárfélék, vöcsökfélék, albatroszfélék, viharmadárfélék, viharfecskefélék, bukó viharmadárfélék, fregattmadárfélék, trópusimadár-félék, szulafélék, kárókatonafélék, kígyónyakúmadár-félék, gödényfélék, flamingófélék, sólyomfélék, vágómadárfélék, kígyászkeselyű-félék, halászsasfélék, guvatfélék, búvárcsibefélék, lábasguvatfélék, kagufélék, guvatgémfélék, szalonkafélék, guvatszalonkafélék, levéljárófélék, homokjárófélék, sztyeppefutófélék, sirályfélék, ollóscsőrűmadár-félék, csérfélék, alkafélék, halfarkasfélék, székicsérfélék, gémlilefélék, guvatfürjfélék, ugartyúkfélék, tokoscsőrűfélék, magellán-lilefélék, kardcsőrű töcsfélék, gulipánfélék, csigaforgatófélék és a lilefélék családjait.

Különösen közeli gólya-rokonoknak tűntek az újvilági keselyűk, melyeket ezért a gólyafélék (Ciconiidae) családjába soroltak. Azonban az újabb, egyre fejlettebb genetikai elemzések^[16] szerint mindez műtermék volt, mai tudásunk szerint a gólyalakúak rokonsági köre korántsem ilyen kiterjedt.

• Európában a néphagyományban a gólya a tavasz eljövetelének a jelképe, mivel ott ekkoriban térnek vissza a vándormadarak ottani fészkeikhez. Bulgária egyes régióiban a martenica köré épült hagyományok egyik fontos jelképe. Mikor észreveszik az első gólyát, eljött az ideje, hogy levegyék a fehér-piros martenicabábut, mivel a tavasz tényleg megérkezett.
• Népmesékben, dalokban, költeményekben a gólya eszterág, esztrág, cakó, koszta, gagó néven is előfordul.^[17]

• Sibley & Ahlquist (1990)
• The Clements Checklist of the Birds of the World (ISBN 978-0-8014-4501-9)
• A DNS–DNS-hibridizációs technika leírása
• Clarke, J.A.; Tambussi, C.P.; Noriega, J.I.; Erickson, G.M. & Ketcham, R.A. (2005): Definitive fossil evidence for the extant avian radiation in the Cretaceous. Nature (journal)|Nature 433: 305-308. Digital Object Identifier|DOI:10.1038/nature03150 PDF fulltext Supporting information
• Sibley, Charles Gald & Ahlquist, Jon Edward (1990): Phylogeny and classification of birds. Yale University Press, New Haven, Conn.
• On the Phylogeny and Classification of Living Birds, by Charles G. Sibley
• The Early History of Modern Birds Inferred from DNA Sequences of Nuclear and Mitochondrial Ribosomal Genes, by Marcel van Tuinen, Charles G. Sibley, and S. Blair Hedges
• Sibley's Classification of Birds, by Eric Salzman, Birding, December 1993. The Web version lacks the illustrations, which show parts of the family tree, and includes only a partial bibliography, but adds a sequence down to the tribe level with detail on intermediate taxa (especially for the passerines).
• Baba Marta (Grandma Marta). Balkan Info. [2007. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 2.)
• Zaharieva, Nadezhda: Bulgarian Martenitsa. [2008. február 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 2.)
• Baba Marta: Bulgarian Martenitsa. [2007. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 4.)
• Baba Marta Bulgarian custom
• Reading Room: The martenitsa story. The Sofia Echo. [2009. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 4.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Stork című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Magyarországi gólyaalakúak az iNaturaliston
• Gólyaalakúak az iNaturaliston (globális)
• Scott MacDonald, "The Stork" emblematic uses
• Storks Archiválva 2009. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben Image documentation
• Stork videos on the Internet Bird Collection
• Whitestork Photos Image documentation
• Hány fiókával gyarapodnak gólyáink?