Geographic Names Information System
A Geographic Names Information System (rövidítve GNIS) az Amerikai Egyesült Államok és külbirtokai, Antarktika, a Marshall-szigetek, a Mikronéziai Szövetségi Államok és Palau földrajzi egységeit nyilvántartó adatbázis, amelyet az USA földtani intézete és földrajzinév-bizottsága fejlesztett az elnevezések szabványosításának céljából.
A feldolgozás két fázisból állt;[1] a hivatalos és helyi nevek eltéréseit kezelő harmadik fázisra végül nem került sor.[2]
Az adatbázis a topográfiai térképekből és bibliográfiai forrásokból álló rendszer része, amely az elnevezések mellett tartalmazza az azokat igazoló forráshivatkozásokat és az alternatív neveket is. Minden bejegyzés GNIS-azonosítót kap;[3] rekordot csak akkor törölnek, ha az egyértelmű duplikáció.[4]
Eredeti céljai
A GNIS eredetileg négy célt szolgált: a különböző szervek által gyűjtött adatok duplikációjának kiküszöbölése, a különböző források egységesítése, a szövetségi és állami források begyűjtése és a szövetségi adatok szabványosítása.[5]
Első fázis
Az 1978 és 1981 között zajló fázist az 1976-os kansasi és coloradói projekt előzte meg, melynek során öt adatbázis készült.[1][6][7] A feldolgozás során kihagyták azon elemeket (például repülőterek, adótornyok, civil létesítmények, földmérési alappontok és helyi névváltozatok), amelyeket a United States Geological Survey-től független térképek jobban dokumentáltak.[8]
Az adatbázist államonként 2–3 spirálfüzeten, mikrofilm-lemezen, valamint mágnesszalagon EBCDIC-formátumban, 4960 byte-os blokkokban 248 byte hosszúságú rekordokban tárolt formában adták ki (utóbbi esetben kérés esetén a kódolást módosították).[9]
A rekordokat osztályokba sorolták: ezek között van például a helység („olyan település, ahol emberi tevékenység van vagy volt”, és specifikusabb kategóriába nem sorolható), a lakott hely („hely vagy terület csoportos vagy szórványos épületekkel”), a forrás, a láva (lávafolyam, kepula és hasonlók), valamint a kút.[10] A hegyeket a hegygerinc, hegylánc és hegycsúcs kategóriák egyikébe sorolták.[11]
Egyes tavakat „tartályként” jelöltek meg, ami több szempontból is helytelen volt. Az osztály nem volt dokumentálva, a hadsereg topográfiai laboratóriuma szerint pedig „észszerűtlen” a Cayuga-tóhoz hasonló vizeket tartályként besorolni. A hadsereg szerint az osztály valójában víztározót jelentett, amely kívül esett a fennhatóságukon, és vélhetően egy gát lehetséges helyét jelölte.[12]
Nemzeti Földrajzinév-adatbázis
A Nemzeti Földrajzinév-adatbázis (NGNDB)[1] ötvenhét állományból állt: minden államhoz, territóriumhoz, valamint a fővároshoz egy-egy tartozott, kivéve Alaszkát, amely egy korábbi, 1967-es gyűjteménnyel egészült ki.[13] Később kettő, rövidített állományt is kiadtak: az egyikben az ötvenezer legismertebb lakott település, a másikban pedig a lakott helyek többsége szerepelt.[14] A feldolgozáshoz a USGS térképei mellett más forrásokat is felhasználtak.[13]
Az első fázisban a tengerszint feletti magasságot kizárólag lábban adták meg, és azt is csak akkor, ha az elemhez tényleges magasságot rögzítettek. Az adat a legkisebb, vagy legnagyobb magasság volt; a kontúrvonalak közötti interpolációval meghatározott magasságértékeket a második fázisban rögzítették.[15]
A rekordok neveként a hivatalos elnevezést adták meg (kivéve, ha abban a rendszer által akkor még kezelhetetlen diakritikus jelek szerepeltek; ezeket későbbi javítás céljából csillaggal jelölték). Ha a név tartalmazta az osztályt, akkor az az elnevezés végére került (például Mount Saint Helenst „Saint Helens, Mount” formában rögzítették).[16]
A területi kiterjedéssel rendelkező elemeknél elsődleges koordinátaként a torkolat vagy a középpont elhelyezkedését adták meg (a hordalékkúpokat és folyódeltákat torkolatként kezelték);[17] utóbbiakat a digitalizálók becsléssel állapították meg azzal a megkötéssel, hogy az areális objektumok középpontjai nem lehetnek átfedéssel más elemekkel.[18] A városok és nagyobb lakott helyek esetén valamely központi helyszín (városháza, könyvtár, nagyobb közúti csomópont vagy kereskedelmi negyed) koordinátáit adták meg.[17] A másodlagos koordináták helymeghatározási segédletként szolgáltak, és az adott elem bármely más pontját megadhatták.[19] A folyók forrásait a kapcsolódó elemektől függően a legrövidebb lefolyás alapján határozták meg.[20]
Topográfiai adatbázis
A topográfiai adatbázis (TMNDB)[21] szintén 57 fájlt tartalmazott: ebből 56 1:24000 arányú, az 57. pedig 1:10000 és 1:250000 arányú térképeket tartalmazott.[22] A diakritikus jelek kivételével minden nevet pontosan a térképen szereplő formában rögzítettek.[23]
Az NGNDB-vel ellentétben a helyszínek a térkép délkeleti sarkának koordinátái voltak (Amerikai Szamoa és Guam esetében az északkeleti sarok).[22]
A TMNDB-t az 1990-es években Földrajzi cellanév-adatbázisra (GCNDB) nevezték át.[21]
Általános adatbázis
Az általános adatbázis a térképforrásokról összegyűjtött fogalmak géppel olvasható, gyűjteményekbe rendezett szójegyzéke.[24]
Nemzeti Atlasz
A Nemzeti Atlasz adatbázisa a Nemzeti Földrajzinév-adatbázis rövidített formája volt; később az előbbiben szereplő koordinátákkal felülírták az utóbbi tartalmát.[24]
A földrajzinév-bizottság adatbázisa
Az adatbázisban a földrajzinév-bizottság és a Kongresszus által 1890-től hozott elnevezési határozatok szerepeltek;[25] a koordináták, a tengerszint feletti magasság és a diakritikus jelek tekintetében a Nemzeti Földrajzinév-adatbázisnál alkalmazott szabályokat követte.[26]
Második fázis
A második fázis az elsőnél szélesebb körű adathalmazra terjedt ki. 2003-ra 42 államot teljesen feldolgoztak, négy folyamatban volt, további négy esetében pedig a források szisztematikus feldolgozására vártak.[1] Az adatbázis további osztályokkal egészült ki (például elhagyott indián települések, kísértetvárosok, megszűnt vasútvonalak megállói, lakóparkok, bevásárlóközpontok és autópálya-pihenőhelyek).[2]
A feldolgozással a szövetségi kormány a magánszektort (például egyetemi kutatókat) bízta meg.[1]
Antarktika
Az 1990-es években létrehozott antarktikai földrajzinév-adatbázis (AGNDB) a földrajzinév-bizottság által Antarktika és a közeli szigetek (például Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek) esetén jóváhagyott neveket tartalmazta; a gyűjteményben csak a természeti képződmények szerepeltek, a kutatóállomások nem.[21]
További adathordozók
Az 1990-es évektől az adatbázis már nemcsak papíron és mágnesszalagon, hanem flopilemezen, CD-ROM-on és FTP-n keresztüli letöltéssel is elérhetővé vált. Az NGNDB-t, az AGNDB-t, a GCNDB-t és a bibliográfiai forrásokat (RDB) tartalmazó kompaktlemezen szereplő olvasószoftver az IBM PC DOS 3.0 vagy újabb verzióin működött. FTP-n keresztül lehetőség volt a szűkítésre a lakott helyek, a jelentősebb helyszínek vagy a megszűnt elemek szerint.[27]
Lakott helyek
A feldolgozás során a lakott helyeket nem sorolták alkategóriákba; a hadsereg 1996-os jelentése szerint „[az] egyetlen lakossal rendelkező terület ugyanannyira jelentős, mint a New Yorkhoz hasonló népességcentrumok”.[28]
A Connecticuti Egyetem kutatói a Landsat-programmal való 2001-es összehasonlítás során felfedezték, hogy az állam GNIS szerinti lakott helyei közül több is útkereszteződésben feküdt, és ezekhez nem tartozott azonosítható település. Ezek nevében szerepelt a „Corner” (sarok) szó; a kutatók megállapították, hogy ezek egykori települések vagy térképészeti jelölők voltak.[29] Az USA-ban a corner szó a felmért sokszög sarkára utal;[30][31] ezt „határfával”[32][33] vagy „sarokszoborral” jelzik.[34]
William Bright, a UCLA professzora az indián nevek 2004-es vizsgálatakor megállapította, hogy az adatbázis több eleme is téves, vagy olyan vasúti szárnyvonalat jelöl, ahol soha nem volt lakott település.[35] A hibás besorolások más szolgáltatásokra is átterjedtek: például a Google Térkép több egykori vasútállomást is tévesen településként jelöl.[36]
Elnevezések módosítása
Az elnevezési kérelmek általában az állami földrajzinév-bizottságoktól vagy a megyei kormányzótanácsoktól érkeznek,[37] azonban ezeket nem mindig hajtják végre: Michigan állam három nagyobb változtatási kérelmet is benyújtott, azonban ezek nem kerültek be a GNIS adatbázisába.[38]
Ezzel szemben alaszkai középiskolai diákok tanáraik, egy nyelvészprofesszor és egy indián neveket gyűjtő férfi segítségével sikerrel jártak, és több, szerintük rasszista elnevezés módosítását is elérték: a Negrohead-patakot az atapaszka nyelvű Lochenyatth-patakra, a Negrohead-hegyet pedig Tl’oo Khanishyah-hegyre, amely alsó-tanana és gwich’in nyelveken bozótost jelent.[39] 2008-ban Mark Monmonier, a Syracuse Egyetem oktatójának javaslatára a pennsylvaniai Niger-domb (amely az eredeti térképeken Niggerként szerepelt) nevét Negro-dombra módosították.[40]
Etnikai gúnynevek eltávolítása
2021 novemberében a belügyminiszter elrendelte az indián nőkre alkalmazott pejoratív „squaw” kifejezés mellőzését.[41] 1962-től a „nigger” helyett a „negro”, 1974-től pedig a japánokra alkalmazott „jap” helyett a „japanese” formát használják.[37][42]
A gúnynevek adatbázisának 2015-ös vizsgálatakor 1441 ilyen névváltozatot találtak; a pejoratív kifejezések minden államban előfordultak, a legtöbbet Arizonában találtak. Howell Grange 1983-as Arizona’s Names: X Marks the Place című könyvében további, a GNIS adatbázisában nem szereplő gúnynevek találhatóak.[43] Ugyan Stewart Udall rendeletével a „nigger” használatát mellőzték, a „negro” és más kifejezések 2015-ben továbbra is szerepeltek az adatgyűjteményben. A „squaw” és különböző változatai 828-szor fordultak elő.[37]
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Geographic Names Information System című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Monmonier: Mark Monmonier: From Squaw Tit to Whorehouse Meadow: How Maps Name, Claim, and Inflame. (angolul) Chicago: University of Chicago Press. 2008. ISBN 9780226534640
- ↑ Payne 1983: Roger L. Payne – Robert B. McEwen – Richard E. Winter: Geological Survey Circular 895–F. (angolul) Szerk. Benjamin S. Ramey. 1983. Hozzáférés: 2022. október 29.
- ↑ Payne 1985: Roger L. Payne: Geographic Names Information System: Data Users Guide. (angolul) 6. kiadás. Reston (Virginia): United States Geological Survey. 1985.
- ↑ Heard: Andrew M. Heard: Automatic correlation of USGS digital line graph geographic features to GNIS names data AD-A 192 787. (angolul) 1986. Hozzáférés: 2022. október 30.
- ↑ USGS: Geographic Names Information System. Fact Sheet 127–95 (angol nyelven). United States Geological Survey, 1998. augusztus. (Hozzáférés: 2022. október 29.)
- ↑ BLM: Glossaries of BLM Surveying and Mapping Terms (angolul). 2. kiadás. United States Department of the Interior, Bureau of Land Management. 1980
Irodalom
- Donald J. Ort – Roger L. Payne: The National Geographic Names Data Base: Phase II instructions. (angolul) Geological Survey Circular, 1011. sz. (1987) ISSN 1067-084X doi
- United States Department of the Interior (DOI), Digital Gazeteer: Users Manual. (angolul) Reston (Virginia): United States Geological Survey. 1994.
- William Least Heat Moon: Blue Highways: A Journey Into America. (angolul) Boston (Massachusetts): Little Brown and Company. 1982. ISBN 0-316-35329-9
- David Jouris: All Over The Map. (angolul) Berkeley (Kalifornia): Ten Speed Press. 1994. ISBN 0-89815-649-1
- Countries, Dependencies, Areas of Special Sovereignty and Their Principal Administrative Divisions. (angolul) Federal Register, LXXIII. évf. 170. sz. (2008. szeptember 2.) 51276. o.
- Countries, Dependencies, Areas of Special Sovereignty and Their Principal Administrative Divisions (angol nyelven). United States Board on Geographic Names, 1997. [2016. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 28.)
- Publication 28, Postal Addressing Standards (angol nyelven). United States Postal Service. (Hozzáférés: 2022. október 28.)
- Patricia A. Soranno et al: What Is in a „Lake” Name? That Which We Call a Lake by Any Other Name. (angolul) Limnology and Oceanography Bulletin, XXIX. évf. 1. sz. (2020. február 3.) 1–7. o. doi
- Fred M. Shelley: The Board of Geographic Names and the Removal of Derogatory and Offensive Toponyms in the United States. In S. Brunn: Handbook of the Changing World Language Map. (angolul) Szerk. R. Kehrein. (hely nélkül): Springer. 2097–2106. o. ISBN 9783030024383 doi
- Champ Clark Vaughan: The Oregon Geographic Names Board: One Hundred Years of Toponymic Nomenclature. (angolul) Oregon Historical Quarterly, CIX. évf. 3. sz. (2008) 412–433. o. JSTOR 20615877
További információk
- A földrajzinév-bizottság honlapja (angolul)
- Az USA-beli helyek adatbázisa (angolul)