Gyertyános–tölgyes

A gyertyános–tölgyes Magyarországon a 400 m és 600 m közötti magasságok legjellemzőbb erdőtípusa. Olyan, üde termőhelyekre jellemző, amelyek egyes évszakokban a cser számára túlságosan hűvösek, a bükknek viszont túl szárazak.A gyertyános tölgyerdők lombkoronaszintjét a közönséges gyertyán mellett vagy a kocsányos, vagy a kocsánytalan tölgy határozza meg. Maga a lombkoronaszint kétszintű: a felsőben a tölgy dominál, az alsóban a gyertyán. A tölgyerdőkénél kevesebb fényt enged át, ezért alatta a cserjeszint szegényesebb, gyepszintjében pedig főleg a kora tavaszi hagymás és gumós növények nőnek. Nyárra a gyepszint a bükkösökéhez válik hasonlóvá.

A lombkoronaszintek jellemző fái:

• kocsánytalan tölgy (Quercus petrea),
• kocsányos tölgy (Quercus robur)
• közönséges gyertyán (Carpinus betulus),
• vadcseresznye (Cerasus avium subsp. avium),
• nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos),
• korai juhar (Acer platanoides).

A cserjeszintben gyakori:

• közönséges fagyal (Ligustrum vulgare),
• egybibés galagonya (Crataegus monogyna),
• cseregalagonya (Crataegus laevigata),
• veresgyűrű som (Cornus sanguinea),
• hólyagfa (Staphylea pinnata),
• ükörkelonc (Lonicera xylosteum).

A gyepszint jellemző fajai:

• odvas keltike (Corydalis cava),
• ujjas keltike (Corydalis solida),
• hóvirág (Galanthus nivalis),
• orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis),
• berki szellőrózsa (Anemone nemorosa),
• bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides),
• medvehagyma (Allium ursinum),
• erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides),
• kapotnyak (Asarum europaeum),
• Nemes májvirág (Hepatica nobilis),