Hella Haasse

Hélène Serafia Haasse 1918. február 2-án született Bataviában (ma Jakarta), a Holland Kelet-India (Indonézia) fővárosában. Willem Hendrik Haasse (1889–1955) köztisztviselő és író, valamint Katharina Diehm Winzenhöhler (1893–1983) koncertzongoraművész lánya volt.^[10] Volt egy testvére, Wim, aki 1921-ben született.^[11] A Haasse család nem volt túl vallásos.^[12]

Haasse első születésnapja előtt a család Batáviából Buitenzorgba (Bogor) költözött, mert édesanyja egészségének jót tenne az enyhébb éghajlat.^[10] 1920-ban a család a hollandiai Rotterdamba költözött, ahol apja ideiglenes munkát kapott a városházán.^[13] 1922-ben a család visszaköltözött Indiába, Soerabaja-ba (Surabaya). Haasse itt járt óvodába, majd katolikus általános iskolába, mert ez volt a legközelebbi iskola.^[12][14] Amikor édesanyja megbetegedett, és egy davosi szanatóriumba ment, Haasset először anyai nagyszüleihez küldték Heemstede-be(wd), majd apai nagyszüleihez Baarnba(wd), később pedig egy baarni bentlakásos iskolában maradt. 1928-ban az anyja felépült, és az összes családtag visszaköltözött Indiába Bandoengbe (Bandung).^[15]

1930-ban a Haasse család ismét Buitenzorgba költözött^[16], majd egy évvel később ismét Bataviába. Itt a Bataviaas Lyceum középiskolába járt, ahol Haasse az Elcee irodalmi klub aktív tagja lett.^[17] 1935-ben a család Hollandiába látogatott, ahol tudomást szerzett a holland és a kelet-indiai társadalom közötti különbségekről.^[18] Haasse 1938-ban végzett a Líceumban.^[19]

Haasse ezután Hollandiába költözött, hogy hollandul tanuljon. Ezt a tervét gyorsan feladta, és skandináv nyelvet és irodalmat tanult az Amszterdami Egyetemen.^[20] Amszterdamban csatlakozott egy diákszínjátszó csoporthoz, és megismerkedett leendő férjével, Jan van Lelyvelddel, aki 1940-ben meghívta a Propria Cures(wd)^[21] szatirikus magazin szerkesztőjének.^[22]

Irodalmi munkásságának fontos szegmense a holland indiai irodalom. Debütáló regénye, az Oeroeg (1948) Holland Kelet-Indiában játszódik, ahol Haasse született és élt élete első 20 évének nagy részében. Még több önéletrajzi szöveg és könyv a kelet-indiai életéről továbbra is fontos szerepet játszottak munkásságában: Krassen op een rots (1970) és utolsó regénye, a Sleuteloog (2002), amelyben ugyanaz a téma, mint az Oeroeg-ban: lehetséges-e barátság egy holland gyarmati és egy indonéz gyerek között, és valóban megértik-e egymást?

Az Oeroeg-et jól fogadták, és gyakran újranyomták, de tapasztalt némi vitát a régebbi szerző, Tjalie Robinson(wd)^[23] kritikai fogadtatása miatt. Az indo(wd) (eurázsiai(wd)) Tjalie Robinson rámutatott, miért nem találta hitelesnek a történet szereplőit. Sőt, mivel maga Tjalie Robinson akkoriban még a Holland Kelet-Indiában élt, és a hollandok és indonézek közötti testvériség reményében és azon munkálkodott, éles kritikája a könyv defetista jellege ellen irányult.^[24][25]

A könyv alapján készült Oeroeg című filmet^[26] 1993-ban mutatták be.^[27]

Nemzetközileg elismert Heren van de Thee című műve egy gyarmati történelmi regény, amely a 19. és 20. századi Holland Kelet-Indiában játszódik, a könyvben szereplő teaültetvény-tulajdonosok örököseinek és rokoni kapcsolatainak családi archívuma alapján.^[28]

Nagy kereskedelmi sikerét és kritikai elismerését tükrözi az évek során kiosztott számos díj. Első regényéért 1948-ban, valamint utolsó regényéért 2003-ban díjat nyert. Egész addigi életművéért rangos díjak közé tartozik a Constantijn Huygens-díj(wd) 1981-ben és a P. C. Hooft-díj(wd) 1984-ben. "Annie Romein-díj" és a "Dirk Martens-díj". Kétszer elnyerte az NS Közönségdíját is, és ő az egyetlen szerző, aki háromszor írta meg a tekintélyes "Boekenweekgeschenk" című kiadványt, 1948-ban, 1959-ben és 1994-ben.^[29]

Haasse sok évig élt Franciaországban (1981–1990), és munkáinak nagy részét lefordították franciára. Az „Académie Française” 1984-ben Haasse-t a Diplôme de médaille Argent oklevéllel tüntette ki. A következő évben előadást tartott a gyarmati irodalomról a Dakari Egyetemen. 2000-ben megkapta az Officier dans l’Ordre de la Légion d'Honneur kitüntetést.

Haasse 1988-ban az Utrechti Egyetemen, 1995-ben pedig a Belga Leuveni Katolikus Egyetemen szerzett tiszteletbeli irodalmi doktori címet. 1987-ben már tiszteletbeli tagságot kapott a Belga Királyi Irodalmi Akadémián (Belgische Koninklijke Academie voor Nederlandse Taal- en Letterkunde) Gentben.

A chilei oktatási minisztérium („El Ministerio de Education de Chile”) 1996-ban „a kultúrához való egyetemes hozzájárulásáért” díjjal tüntette ki.

1989-ben Boston városa „Bostoni Elismerési Oklevelet” (Boston Certificate of Recognition) adományozott neki az In a Dark Wood Wandering című könyvéért: „A Boston városának és lakóinak nyújtott kiemelkedő hozzájárulása elismeréseként és elismeréseként.”

1992-ben Haasse részt vett az IKAPI „Nemzetközi Könyvvásár” megnyitóján Jakartában. Ez volt az utolsó alkalom, amikor meglátogatta szülőhelyét, Jávát, és abban az évben, amikor megjelent a holland indiai irodalmi remekmű, a Heren van de Thee.

• Oeroeg - 1948 (translated into English as The Black Lake, 2013)
• Het woud der verwachting – 1949 (translated into English as In a dark wood wandering, 1989)
• De verborgen bron – The hidden source (1950)
• De scharlaken stad – 1952 (translated into English as The scarlet city. A novel of 16th-century Italy, 1952)
• De ingewijden – The incrowd (1957)
• Cider voor arme mensen – Cider for poor people (1960)
• Een nieuwer testament – A newer testament (1966, translated as Threshold of fire. A novel of fifth century Rome, 1993)
• De tuinen van Bomarzo – The gardens of Bomarzo (1968)
• Huurders en onderhuurders – Tenants and Undertenants (1971)
• De Meester van de Neerdaling – The Master of Descent (1973)
• Een gevaarlijke verhouding of Daal-en-Bergse brieven – A dangerous affair or Daal-en-Bergish letters (1976)
• Mevrouw Bentinck – Mrs. Bentinck (1978, 1982 and 1990)
• Charlotte Sophie Bentinck (1978 and 1996)
• De wegen der verbeelding – The roads of imagination (1983)
• Een vreemdelinge in Den Haag – 1984 (translated into English as A stranger in The Hague. The letters of Queen Sophie of the Netherlands to Lady Malet, 1842–1877, 1989)
• Berichten van het Blauwe Huis – Messages from the blue house (1986)
• Schaduwbeeld of Het geheim van Appeltern (1989) – Shadow picture or the Secret of Appeltern
• Heren van de thee – The Lords of Tea (1992) (translated into English by Ina Rilke as The Tea Lords, 2010. )
• Een handvol achtergrond, 'Parang Sawat' - A handful of background, 'Parang Sawat' (1993, translated into English as Forever a stranger and other stories, including Oeroeg, 1996)
• Transit (1994)
• 1995 – Overeenkomstig en onvergelijkbaar
• 1996 – Toen ik schoolging
• 1996 – Ogenblikken in Valois (essays)
• 1996 – Uitgesproken opgeschreven. Essays over achttiende-eeuwse vrouwen, een bosgezicht, verlichte geesten, vorstenlot, satire, de pers en Vestdijks avondrood
• 1997 – Zwanen schieten
• 2000 – Lezen achter de letters (essays)
• 2000 – Fenrir: een lang weekend in de Ardennen
• 2002 – Sleuteloog, (won Dutch prize: NS-Publieksprijs 2003)
• 2003 – Het dieptelood van de herinnering (autobiographical)
• 2004 – Oeroeg – een begin (facsimile-edition on the occasion of Dutch prize: Prijs der Nederlandse Letteren)
• 2005 – Over en weer (stories)
• 2006 – Het tuinhuis (stories)
• 2006 – Een kruik uit Arelate (available as podcast^[30])
• 2007 – Sterrenjacht (1950 Het Parool publication)
• 2007 – De handboog der verbeelding (Interviews)
• 2008 – Uitzicht
• 2011 - Lidah boeaja (reeks Literaire Juweeltjes)
• 2012 - Maanlicht
• 2016 - Irundina (postumusz kiadás, Sylvia Weve(wd) illusztrációival; 1984-ben már megjelent gyűjteményben)

Magyarul megjelent

• Urug (Oeroeg) – Magvető, Budapest, 1994 · ISBN 9631412237 · Fordította: Gera Judit(wd)
• Átutazóban (Transit) – Pont, Budapest, 1987 · ISBN 9638336935 · Fordította: Csikós-Vargha Hedvig

• Hella Haasse az IMDb-n
• A virtual museum dedicated to Hella Haasse in 2007 by her publisher, Querido(wd)^[20]
• The Guardian and Observer Online Book Review Evans, Julian The Tea Lords by Hella S Haasse – review (The Guardian, Saturday 4 December 2010)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Hella Haasse című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.