Jacsó István
Jacsó István (Debrecen, 1913. december 17. – Budapest, 1985. december 6.[1]) magyar edző,[2] sportvezető és jogász. Ő volt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) egyetlen tagja 1984-ben, aki nem szavazta meg az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottját.[1][m 1] 1985-től már nem került be a döntéshozásba.[5]
| Jacsó István | |
| Született | 1913. december 17. Debrecen |
| Elhunyt | 1985. december 6. (71 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | edző, sportvezető, jogász |
| Tisztsége | bíró |
| Kitüntetései | Kiváló Ügyvédi Munkáért ezüstérem 1977 |
| Sírhelye | Új köztemető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Rákoskeresztúri új köztemetőben, a 32/1-5-25 parcellában nyugszik.[6]
Ellenállásának körülményei
A Los Angeles-i szovjet bojkott egyértelműen visszavágás volt az 1980-as moszkvai játékok amerikai bojkottjáért.[7] Hiába rendelkezett jó kapcsolatokkal a Szovjetunióban Juan Antonio Samaranch NOB-elnök és volt moszkvai nagykövet, ebben az esetben csődöt mondott a sportdiplomáciája.[8] A hivatalos indoklásban csak az szerepelt, hogy veszélyben volt a sportolók biztonsága, és erről győzködték Buda Istvánt, az Országos Testnevelési és Sport Hivatal (OTSH) és a MOB elnökét, amikor 1984 áprilisában kétszer is Moszkvába rendelték.[9] Május 8-án a Szovjetunió Kommunista Pártja (SzKP) közölte a szocialista országok vezetőivel, hogy a szovjet sportolók nem vesznek részt az olimpián, és május 14-én az MSZMP Politikai Bizottsága ajánlotta, hogy „a kialakult körülményeket figyelembe véve” a MOB is döntsön a magyar sportolók távolmaradása mellett.[10][m 2] Az akkori magyar sajtó csak a „kialakult körülmények” miatti döntést közölte.[11] A Népsport - mint szaklap - tárgyilagosan és szakszerűen tudósította végig az olimpia eseményeit. Távol tartotta magát az összehasonlításoktól, hogy pl. a magyar versenyző mit ért volna el Los Angelesben. A szerkesztőség két tagja (Varga József főszerkesztő és Gyárfás Tamás főmunkatárs) még annak a könyvnek az elkészítésében is részt vett, amely emléket állított az olimpiának, amiért mindketten pártbüntetésben részesültek.
Jacsó István ilyen körülmények között kockára tette edzői pályáját és egzisztenciáját,[2] de végül is retorzió nélkül megúszta[12] és haláláig, 1985. december 6-áig jogászként dolgozott.[1] Ellenállásának még örült is a pártvezetés, volt bizonyíték rá, hogy Magyarországon demokrácia van és ilyet is meg lehet tenni.[9]
Munkássága
Jacsó István már 1944-ben is kiállt az üldözöttek mellett,[2] 1956-ban pedig védőügyvédként dolgozott.[1]Jacsó István a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagjaként[9] tagja volt a MOB-nak és elnöke volt a szövetség fegyelmi bizottságának is.[1]
Család
Fia Jacsó Péter, a University of Hawaii professzora.[13] Unokái Jacsó Dániel és Jacsó Ádám.
Méltatás
| „ | Pista bácsi évtizedeken keresztül irányította a szövetség fegyelmi bizottságát. Egyszerűen jó ember volt, akire még mindig szeretettel és tisztelettel gondolunk... | ” |
| – Sinka István a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke[1] | ||
| „ | Dr. Jacsó István igen gazdag életutat tudhatott maga mögött, közmegbecsülésnek örvendő, nagy tisztelettel körülvett személy volt, aki már 1944-ben is az üldözöttek segítőjeként tette kockára egzisztenciáját. A civil kurázsi, a függetlenség és a becsület diadalaként az ő keze emelkedett egyedül magasba a szavazáson, a bojkottálás ellenzőjeként. Valóban megérdemli, hogy emlékezzünk rá.. | ” |
| – Bőhm András budapesti SZDSZ képviselő[2] | ||
