James Clark Ross

Ez a szócikk a sarkkutatóról szól. Hasonló címmel lásd még: James Ross (egyértelműsítő lap).

sir James Clark Ross (1800. április 15., London? – 1862. április 3., Aylesbury) brit tengerésztiszt, sarkkutató.

James Clark Ross
Született	1800. április 15.[1][2][3][4][5] Finsbury Square
Elhunyt	1862. április 3. (61 évesen)[1][2][3][4][5] Aylesbury[6]
Állampolgársága	brit brit ( – 1801. január 1.)
Házastársa	Anne Coulman (1843. október 18. – )[7][8]
Gyermekei	James Coulman Ross
Szülei	Christian Clark George Ross
Foglalkozása	felfedező természettudós tengerésztiszt botanikus
Kitüntetései	a francia Becsületrend lovagja Royal Society tagja (1828. december 11.)[9][8] Founder’s Medal (1842)[10][8] Grande Médaille d'Or des Explorations (1843)
Sírhelye	Aston Abbotts
A Wikimédia Commons tartalmaz James Clark Ross témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Egyes nézetek^[11] szerint valószínűleg Skóciában született. Apja, id. James Clark Ross az előkelő Wigtownshire családra vezette vissza származását. Apjának öccse John Ross, a brit flotta feltörekvő, ifjú tisztje volt, és az ifjabb Clark gyermekéveit nagybátyjának befolyása határozta meg. Tíz nappal tizenkettedik születésnapja előtt csatlakozott John Rosshoz a napóleoni háborúkban.

Első önálló beosztását őfelsége Briseis nevű hajóján kapta mint első osztályú önkéntes. Valószínűleg nagybátyja befolyásának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán, és hamarosan ő lett a hajó első tisztje, mint tengerészkadét. Hat évig szolgált nagybátyja parancsnoksága alatt — a Briseis után előbb az Actaeon (Fehér-tenger, Balti-tenger, La Manche), majd a Driver fedélzetén (Skócia nyugati partjainál).

1817-ben barátja, sir George Hope, az Admiralitás első lordja (azaz a haditengerészeti miniszter) felkérte John Rosst, vezessen expedíciót az északnyugati átjáró felkutatására: a Baffin-öböltől hajózzon át a Bering-szorosig. Az ajánlat mindkét Ross életét megváltoztatta: e pillanattól már nem annyira haditengerészeknek kell őket tekintenünk, hanem egyre inkább felfedezőknek.

1839–1843 között az Antarktiszra vezetett expedíciót. Ezen felfedezte a Viktória-földet, a róla elnevezett Ross-tengert, valamint az Antarktisz két működő vulkánját — ezeket hajóiról nevezte el Erebusnak, illetve Terrornak. Kereste, de nem találta meg a déli mágneses pólust.

Három oldalról:

• a James Ross-sziget (Antarktiszi-félsziget),
• a Victoria-föld és
• a Ross-tenger

felől is körbehajózta az Antarktiszt, és ezzel bizonyította, hogy az önálló kontinens.

Fő műve: A Voyage of Discovery and Research is the Southern and Antarctic Regions (1847).

Ő volt az első, akit a Franklin-expedíció felkutatásával megbíztak. A Investigator fedélzetén ekkor még csak főhadnagyként vele hajózott Robert MacClure is. 1848–ban indultak útnak. Hajójuk a Lancaster-szorosban fagyott a jégbe. Ezután a legénység szánokon indult Franklinék keresésére, de nem találták. A jéggel visszasodródtak a Baffin-öbölbe, ahol a hajó kiolvadt, és ők visszahajóztak Angliába.