James Jones (író)

amerikai regényíró

James Ramon Jones (1921. november 6.1977. május 9.) amerikai regényíró, többek között a Most és mindörökké című háborús regény írója.

James Jones
SzületettJames Ramon Jones
1921. november 6.[1][2][3][4][5]
Robinson, Illinois, USA
Elhunyt1977. május 9. (55 évesen)[1][3][4][5][6]
Southampton, New York
Állampolgárságaamerikai[7]
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozása
Kitüntetései
Halál okaszívelégtelenség

SablonWikidataSegítség

Élete

James Ramon Jones az Illinois állambeli Robinsonban született és nőtt fel Ramon és Ada M. (született: Blessing) Jones fiaként. 1939-ben vonult be az Egyesült Államok hadseregébe, 17 évesen, és a 25. gyaloghadosztálynál, a 27. gyalogezrednél szolgált a második világháború előtt és alatt, először Hawaii-on az oahui Schofield laktanyában(wd), majd a Guadalcanalon harcolt és a Mount Austen-i csatában[9], ahol megsebesült a bokája. Visszatért az Egyesült Államokba, és 1944 júliusában leszerelték. A vietnami háborúról tudósító újságíróként is dolgozott.

Jones a hadseregben döntött úgy, hogy író lesz, vagy ahogy ő fogalmazott: "Rájöttem, hogy egész életemben író voltam anélkül, hogy tudtam volna, vagy anélkül, hogy írtam volna."[10]

Háborús élményei ihlették leghíresebb műveit, az úgynevezett háborús trilógiát. Tanúja volt a Pearl Harbor elleni japán támadásnak, ami első megjelent regényéhez vezetett, a From Here to Eternity (1951) címmel.[11] A The Thin Red Line (1962) a Guadalcanalon szerzett harci tapasztalatait tükrözte, a Whistle (posztumusz, 1978) pedig a Tennessee állambeli Memphisben töltött kórházi tartózkodásán alapult, amikor a szigeten megsérült bokájának műtétje után lábadozott.[12]

Jones két gyermek édesapja volt, köztük Kaylie Jones(wd)[13], szintén író, aki leginkább az A Soldier's Daughter Never Cries (Egy katona lánya soha nem sír) című regényéről ismert, amely Jonesék 1960-as évekbeli párizsi életéről szól. (A fiát, Jamie Jonest Franciaországban fogadták örökbe.) Kaylie Jones regényéből 1998-ban film készült Kris Kristofferson, Barbara Hershey[14] és Leelee Sobieski főszereplésével.[15] Ennek a filmnek a bemutatása, valamint az 1998-as The Thin Red Line, amelyet Terrence Malick rendezett, a producerei pedig Robert Michael Geisler(wd) és John Roberdeau(wd) voltak, felkeltette az érdeklődést James Jones élete és művei iránt. 2011-ben Ms. Jones közreműködött James Jones From Here to Eternity című művének cenzúrázatlan kiadásában.[16][17]

Jones nyíltan beszélt azonos neműekkel való tapasztalatairól[18][19], és a The Thin Red Line-ban Fife tizedes szexuálisan kétértelmű karakterét önmagára alapozta.[20]

Jones akkori szeretője, Lowney Handy és férje, Harry Handy társaságában közreműködött a "The Handy Writers' Colony" írótársaság 1950-es megalakításában az Illinois állambeli Marshallban. Ezt részben Harry, a From Here To Eternity pénzügyi sikere után pedig részben Jones finanszírozta. Eredetileg utópisztikus kommunaként fogták fel, ahol a kezdő művészek kizárólag írói munkáikra koncentrálhattak, de a kolónia néhány év után feloszlott, mert James Jones Gloria Mosolinóval kötött házassága után Franciaországba költözött, miután egy féltékeny Lowney megtámadta[21] és elhagyta a kolóniát.[22] A kolónia 1957-ben pénzügyileg veszélyeztetett helyzetbe került.[23] A kolónia hanyatlása azonban nagyrészt Lowney ingadozó, birtokló és irányító magatartásának volt köszönhető, különösen Jonesé. A költő David Ray(wd) így nyilatkozott George Garrettnek(wd): "Nem tudom átadni Önnek Lowney erejének intenzitását. Karizmatikus és démonikus volt. Mivel ugyanazokat az agymosási módszereket használta fiatal tanítványai hűségének biztosítására, és az ország ugyanabból a részéből származott, gyakran felmerült bennem a kérdés, hogy a jonesville-i James Jones tudott-e róla, vagy esetleg meglátogatta-e [...] Nagyon erőszakos nő volt, és hajthatatlan a féltékeny birtoklásában. Azzal dicsekedett, hogy „a jó és a rossz fölött áll”. Akárhogy is, ahhoz, hogy megértsük Jonest, meg kell értened Lowney-t és kapcsolatuk intenzitását.[24]

Jones a New York állambeli Southamptonban(wd)[25] halt meg pangásos szívelégtelenségben, és a New York állambeli Bridgehamptoni(wd)[26] Poxabogue-Evergreen temetőben temették el. Iratait jelenleg az austini Texasi Egyetem Harry Ransom Központjában(wd) tartják.[27] Özvegye, Gloria 2006. június 9-én halt meg.[28] James Jones könyvei közül sok még mindig elérhető digitális formátumban, köztük a The End of the War című könyvben megjelent They Shall Inherit the Laughter (Ők örökölni fogják a nevetést) című írásból származó részleteket.

Művei

Jones első regénye az They Shall Inherit the Laughter. Ez egy rejtett önéletrajzi regény volt a Robinsonban szerzett élményeiről, közvetlenül a második világháború után. Többszöri elutasítás után felhagyott vele, és elkezdte írni a From Here to Eternity című könyvet.

A Charles Scribner's Sons 1951-ben adta ki az Eternity-t, amely elnyerte az Egyesült Államok éves szépirodalmi nemzeti könyvdíját (National Book Award for Fiction). A Modern Library Board később a 20. század 100 legjobb regénye közé sorolta.[29]

Második kiadott regénye, a Some Came Running (1957) a félbehagyott első próbálkozásban gyökerezik. Az Eternityvel ellentétben a kritikusok lehúzták. Különösen kemények voltak a gyakran elírt szavakkal és írásjelekkel kapcsolatban; nem ismerték fel, hogy az ilyen elemek Jones tudatos stílusválasztása a regény szereplői és környezete provincialitásának illusztrálására. Jones láthatóan alkalmazta ezt a stílust több novellában, hogy aztán felhagyjon vele, mire 1962-ben befejezte a The Thin Red Line című regényét. A Some Came Running-ot azonnal megfilmesítették Frank Sinatra, Dean Martin és Shirley MacLaine főszereplésével, amelyet a kritikusok is elismertek, és öt Oscar-díjra jelöltek.[30]

A The Pistol (1959) című regényét katonai tapasztalataiból merítette, amint a From Here to Eternity és a The Thin Red Line címűt is.

Jones nem élt elég sokáig ahhoz, hogy befejezze utolsó regényét, a Whistle-t; írása közben tudta, hogy pangásos szívelégtelenségben hal majd meg. Azonban rengeteg jegyzetet hagyott hátra Willie Morris(wd)[31] számára, hogy halála után befejezhesse az utolsó részt, és a Whistle egy évvel később, 1978-ban jelent meg. Ezzel befejeződött Jones háborús trilógiája (az első részek a From Here to Eternity és a The Thin Red Line), amelyről ezt írta: "Körülbelül mindent elmond majd, amit valaha is el kellett mondanom, vagy valaha is el kell mondanom a háború emberi állapotáról és arról, hogy mit jelent számunkra, ellentétben azzal, amit mi állítunk, hogy nekünk jelent."

Könyvei

Most és mindörökké trilógia

További regények

  • They Shall Inherit the Laughter (kiadatlan)
  • Some Came Running (1957) ISBN 0-440-18261-1
    • Rohanva jöttek – Fabula, Budapest, 1995 · ISBN 9636540446 · fordította: M. Szabó Csilla
  • The Pistol (1959)
    • James Jones – Arthur Miller: A pisztoly / Éjjeli műszak – Kozmosz Könyvek, Budapest, 1974 · ISBN 9632110315 · fordította: Zentai Éva · illusztrálta: Károlyi András
  • Go to the Widow-Maker (1967)
    • Szerelem az Antillákon – Fabula, Budapest, 1994 · ISBN 9638169826 · fordította: M. Szabó Csilla
  • The Merry Month of May (1971)
  • A Touch of Danger (1973) ISBN 0-006-14777-1
    • A veszély íze – Fabula, Debrecen, 1995 · ISBN 9636540160 · fordította: Zentai Éva

Gyűjtemények

  • The Ice-Cream Headache and Other Stories (1968) ISBN 1-888-45135-1
  • To the End of the War (2011)

Ismeretterjesztő

  • Viet Journal (1974)
  • WW II (1975)

Filmadaptációk

Jegyzetek

Külső hivatkozások

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jones James című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.