Kérészek

Ősi taxon lévén képviselői (az Antarktisz kivételével) gyakorlatilag minden szárazföldön megtalálhatók. A csaknem 2500, a 2020-as évekig leírt fajukból mintegy 50 él Magyarországon.

5–38 mm hosszú, karcsú testű, gyenge lábú rovarok. Gyenge kitinburkuk miatt a testük törékeny. A hímek első pár lába erősebb, előrenyúló: párzáskor ezzel ragadják meg a nőstényt. Általában két pár szárnyuk van: szárnyaik különösen sűrű, átlátszó erezete a szitakötőkre hasonlít, de az első szárny háromszög alakú, a nem mindig kifejlődő második pedig tojásdad és sokkal kisebb.

Fejükön rövid, fonalas csáppár, három pontszem és két pár összetett szem helyezkedik el. A hímek összetett szemén befűződéssel úgynevezett turbánszem alakul ki. A kifejlett állatok szájszerve csökevényes, mivel a legtöbb imágó rövid életében egyáltalán nem táplálkozik.

Hengeres potrohuk végéről feltűnően hosszú páros fartoldalék (cercus) és közöttük jellemzően egy végfonal (filum terminale) is ered.^[5] Első pár lábukkal előrenyúlva tapogatnak.

Nyugalmi helyzetben szárnyaikat nem tudják összehajtani; azok a test fölött egymáshoz simulnak.

A kérészek lárvaállapota fajtól függően néhány hónaptól 3 évig is tarthat.

Lárváik úgynevezett másodlagos lárvák,^[6] amelyek mindig vízben élnek, a szubimágók és imágók pedig a víz közelében.

Tökéletlen átalakulásuk (hemimetamorfózis), méghozzá úgynevezett prometabólia, ami közben több fejlődési stádiumot járnak végig.^[7]

Nimfaállapot

Miután a nőstények a vízbe hullatták petéiket, azok az aljzatra süllyednek. A lárvaállapot fajtól függően néhány hónaptól 3 évig is tarthat. (Van olyan faj is, amelynél a peteállapot hiányzik, és a megtermékenyített nőstény apró lárvákat tojik a vízbe: Elevenszülő kérész (Cloenon dipterum).)

A potrohuk két oldalán elhelyezkedő tracheakopoltyúkkal lélegeznek.

Táplálkozásuk változatos: egyes fajok inkább a vízben található algákat, szerves törmeléket eszik, más fajok lárvái ragadozók.^[2][5]

Szubimágó

A nimfaállapot befejeztével a kifejlett állathoz hasonlító, röpképes, de még nem ivarérett, úgynevezett szubimágó bújik elő a vízből. Ennek márványozott szárnyai színtelenek, potrohnyúlványai rövidek.

Imágó

A szubimágó néhány nap vagy akár csak néhány óra múlva egy vedléssel alakul ivarérett kérésszé. A kérészek a rovarok egyetlen olyan csoportja, amelynek tagjai röpképesen nem vedlenek.^[2]

A kérészéletet sokan a rövid: néhány órás vagy legfeljebb pár napos élet jelképének tekintik. Az ivarérett kérészek túlnyomó többsége valóban ilyen rövid ideig repül, és ezért nem is táplálkozik: tevékenységét a nászra korlátozza. Nászuk tömeges: pirkadatkor vagy szürkületkor párzanak a levegőben, a víz fölött. A nőstények megtermékenyített petéiket a vízbe szórják. A párzás után az elpusztult kérészek tömegesen hevernek a vizek felszínén. Ezek az elpusztult példányok fontos szerepet játszanak a folyók, patakok élővilágában, ugyanis sok halfajnak nyújtanak bőséges táplálékot.

Rend: Kérészek (Ephemeroptera) (Hyatt & Arms, 1891)^[8]

• Alrend: Furcatergalia (Kluge, 1993)
  • Alrendág: Lanceolata (McCafferty 1991)
    • Család: Ágaskopoltyús kérészek (Leptophlebiidae) (Banks, 1900)
  • Alrendág: Palpotarsa (McCafferty, 1998)
    • Család: Behningiidae (Motas & Bacesco, 1937)
  • Alrendág: Scapphodonta (McCafferty 1998)
    • Öregcsalád: Potamanthoidea (McCafferty 2004)
      • Család: Potamanthidae (Albarda, 1888)
    • Öregcsalád: Euthyplocioidea (McCafferty, 2004)
      • Család: Euthyplociidae (Lestage, 1921)
    • Öregcsalád: Tarka kérészszerűek (Ephemeroidea)(Latreille, 1810)
      • Család: Tarka kérészek (Ephemeridae) (Leach, 1815)
      • Család: Tiszavirágok (Palingeniidae) (Albarda, 1888)
      • Család: Polymitarcyidae (Banks, 1900)
  • Alrendág: Pannota (McCafferty & Edmunds 1979)
  • Öregcsalád: Caenoidea (Edmunds & Traver, 1954)
    • Család: Neoephemeridae (Traver, in Needham et al., 1935)
    • Család: Caenidae (Newman, 1853)
  • Öregcsalád: Kúszó kérészszerűek (Ephemerelloidea)
    • Család: Kúszó kérészek (Ephemerellidae) (Klapálek, 1909)
    • Család: Leptohyphidae (Edmunds & Traver, 1954)
    • Család: Tricorythidae (Lestage, 1942)
• Alrend: Carapacea (McCafferty, 1997)
  • Öregcsalád: Baetiscoidea (Banks, 1900)
    • Család: Baetiscidae (Ulmer, 1920)
    • Család: Prosopistomatidae (Lameere, 1917)
• Alrend: Pisciformia (McCafferty, 1991)
  • Öregcsalád: Üvegszárnyú kérészszerűek (Baetoidea)(Baccetti et al., 1969)
    • Család: Siphlaenigmatidae(Penniket, 1962)
    • Család: Üvegszárnyú kérészek (Baetidae)(Leach, 1815) — Végfonaluk nincs, a második szárny kicsi vagy hiányzik.
  • Öregcsalád: Erezett kérészszerűek (Heptagenioidea)(McCafferty, 1997)
    • Család: Isonychiidae (Burks, 1953)
    • Család: Oligoneuriidae Ulmer, 1914)
    • Család: Pseudironidae (McCafferty 1991)
    • Család: Arthropleidae (Balthasar, 1937)
    • Család: Erezett kérészek (Heptageniidae) Needham, 1901)
  • Öregcsalád: Siphlonuroidea (Ulmer, 1920)
    • Család: Siphlonuridae Ulmer, 1920)
    • Család: Ameletidae (McCafferty, 1991)
    • Család: Metretopodidae (Traver, in Needham et al., 1935)
    • Család: Acanthametropodidae (Kluge et al. 1995)
    • Család: Ametropodidae (Bengtsson, 1913)
    • Család: Oniscigastridae (Lameere, 1917)
    • Család: Ameletopsidae (Edmunds, 1957)

Jelenleg a kérészek legtöbb faja ismeretlen, mivel sok fajt csak egyetlenegyszer, a felfedezésükkor írtak le. Négy észak-amerikai fajt kihaltnak tartanak. Pl.:

• Pentagenia robusta – Eredetileg az Ohio folyó közelében gyűjtötték, de a fajt kihalttá nyilvánították, mivel nem látták az eredeti leírás óta, ami az 1800-as években történt.
• Ephemera compar – Colorado-ban gyűjtötték. Annak ellenére, hogy a kolorádói kérészeket intenzíven figyelik, a fajt az elmúlt ötven évben nem gyűjtötték.

• Classis: Parainsecta (Entognatha) – osztálya^{[halott link]} [1]

• Mayfly Lifecycle Video, vimeo.com (videó a kérész életciklusáról)