Kende Judit
Kende Judit (asszonynevén Kisné Kende Judit, gyakran K. Kende Judit; Iharosberény, 1903. január 3. – Budapest, 1979. április 3.) keramikus.
| Kende Judit | |
| Született | 1903. január 3.[1] Iharosberény |
| Elhunyt | 1979. április 3. (76 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
A Somogy vármegyei Iharosberényben született, de gyermekkorát már a Kisalföldön, az Abda melletti pillingérpusztai uradalomban töltötte.[2] 1922-ben a Győri Magyar Királyi Állami Leánygimnáziumban tette le érettségijét. A középiskolai években osztálytársával, Kovács Margittal és a felsőbb osztályba járó Anhalzer Olgával együtt Valker Ágnes rajztanfolyamát látogatta.[3] 1922-től 1926-ig Jaschik Álmos budapesti magániskolájában grafikát és porcelánfestést tanult, majd 1926–1927-ben Kovács Margittal együtt Bécsbe utazott, és az ott alkotó Hertha Bucher oldalán elsajátították a kerámiaművészet fogásait.[4] Hazatérése után, 1927. november 6-án házasságot kötött Kis Imre mérnökkel,[5] majd még ugyanabban az évben Budapesten rendezte be műhelyét.[6] Gádor István protezsáltjaként, Gorka Géza és Illés László oldalán, 1931-es megalapításától kezdve 1939-ig vezette Orbán Dezső művészeti tervező- és műhelyiskolájában, az Atelier-ben a kerámia tanszakot.[7] A második világháborúban férje a holokauszt áldozata lett, Kende az 1945 utáni éveket visszavonultan, alkotással töltötte.[8]
Kívánságának megfelelően hamvait 1979. április 27-én a győrszigeti izraelita temetőben helyezték nyugalomra.[9]
Munkássága
Lámpák, edények, térelosztó kompozíciók, nonfiguratív díszítő elemek gazdag fantáziájú és biztos technikájú művész alkotókedvének derűs, ízléses tolmácsolói. Mesemotívumai: Égszakadás, földindulás, és a Hódmezővásárhelyi óvoda kútterve színesen, derűsen komponáltak.
Művészeti stílusának ihlető forrásai a népi kerámiaművészet és a bécsi tanulmányai során közelebbről is megismert art déco voltak. Térplasztikáit, dísz- és használati cseréptárgyait pasztelltónusú színek, visszafogott színezésű mázak, növényi és geometrikus mintákkal harmonikusan díszített, egyszerű, de érzékeny és játékos formakincs jellemzi.[11] Tárgyai ugyanakkor nem puszta díszek, áthatja őket a funkcionalitás, a használhatóság igénye. Elsősorban tálakat, vázákat, gyertya- és lámpatartókat, fali képeket, térelválasztó elemeket tervezett és alkotott kerámiából. Kivételes korongozási technikájáról volt ismert a hazai keramikusok körében.[12]
Alkotásaival 1925-től vett részt hazai és külföldi kiállításokon egyaránt. 1932-ben a IV. Országos Kézművesipari Kiállítás ezüstérmét nyerte el, az 1937-es párizsi, majd az 1939-es New York-i világkiállításról szintén ezüstéremmel tért haza. Visszavonultan alkotott, Benkő Erzsébet gobelinművésszel közös, első önálló tárlatára csak 1970-ben került sor a budapesti Fényes Adolf Teremben.[13]
A második világháború előtt tagja volt a Győri Képző- és Iparművészeti Társulatnak, az Országos Magyar Iparművészeti Társulatnak, valamint a Szokolay Béla által létrehozott Műhelyszövetségnek,[14] 1945 után pedig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségén belül működő keramikus-szakosztálynak.[15]
Alkotásai
A hagyatékát alkotó száznegyvenegy kerámiát halála után húga, Kende Margit a győri Xántus János Múzeumnak adományozta.[16] 1980-ban a győri múzeumban ebből a hagyatékból rendezték meg az első Kende Judit-emlékkiállítást. Ennek bezárásakor, 1981-ben a győri karmelita rendházban szerveztek állandó tárlatot a kerámiákból, amely 1983-ban a Xántus János Múzeum főépületébe költözött át. Több művét őrzi a fővárosi Iparművészeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum.[17] 2014-ben felcseperedése helyszínén, Abda önkormányzati hivatalában rendeztek műveiből kiállítást, tárlókban elhelyezett kerámiái a Civilházban nyertek végleges elhelyezést.[18]
Elsősorban használati tárgyakat alkotott, egyetlen köztéri plasztikája, a hódmezővásárhelyi Kakasos ivókút nem valósult meg.[19]
Jegyzetek
Források
- ↑ Almási 1991: Almási Tibor: Kende Judit kerámiái. Pesti Hírlap, II. évf. 94. sz. (1991. április 23.) 11. o.
- ↑ Bajkó 1970: Bajkó Ferencné: Benkő Erzsébet gobelinjei és Kende Judit kerámiái. Művészet, XI. évf. 8. sz. (1970) 43–44. o.
- ↑ GYÉL. 2003: Győri életrajzi lexikon. 2. átd. kiad. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr: Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár. 2003. ISBN 9632121155
- ↑ Kisalföld 1980: Kende Judit kerámikusművész. Kisalföld, XXXVI. évf. 99. sz. (1980. április 29.) 4. o.
- ↑ Losonci 1982: Losonci Miklós: Kende Judit kerámiái. Új Tükör, XIX. évf. 31. sz. (1982. augusztus 1.) 3. o.
- ↑ Somogyi 2020: Somogyi Éva: Kende Judit kerámiái. Abdai Hír-lapok, XXX. évf. 7. sz. (2020. július) 5. o.
- ↑ ÚMÉL. 2002: Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8