Kolontár

Devecsertől körülbelül 3 kilométerre délkeletre, Ajkától pedig körülbelül 5 kilométerre nyugatra található lakott területén a két várost összekötő 7339-es út halad végig. Mivel Ajkán keresztül a megközelítési útvonala kissé körülményes (a 8-as főútról való jelentős letérés és Ajka városában a több jelzőlámpás csomópont miatt), egyszerűbb lehet Devecser felől megközelíteni a települést azoknak is, akik Veszprém és az ország keletebbi részei felől igyekeznek Kolontárra. A 8-as főút devecseri leágazásától 4 kilométerre érhető el a község.

A település határában halad a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonal, azonban 2015 végétől nem állnak meg a vonatok a település vasúti megállóhelyén. A legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget így jelenleg Devecser vasútállomás kínálja.

A falu határában található, 58 hektáros területű Lőrintei-víztározó kedvelt horgászhely. A tó a közelében létezett − hajdan önálló, de már régen Kolontárhoz csatolt, majd elnéptelenedett − Lőrinte falu nevét őrzi.

A 18. századig

Kolontár történelme a régmúlt időkre nyúlik vissza. A régi magyar nyelvben a Caranthini, Carinthini, (azaz korontál ~ Kolontár) szó karintiait, karantánt jelentett, ezen szókifejezés a helység első telepeseinek valamikori származási helyére utalhat.

A falu első írásos említése Szent István király korából származik, 1019-ben Korunthal néven említik a települést. Ekkor a zalavári bencés apátság birtoka volt, és ide volt köteles dézsmát (tizedet) fizetni.A község nevét a későbbiekben, 1272-ben Korontál (Kuruntál) családnévként említik, ekkor Korontáli Péter nemes birtoka volt. Ezenkívül még egy 1274-es adománylevél határjárása is megemlíti Kolontár nemesi falut.

A 15. században már a források Kis- és Nagykorontált említenek, így a 14. vagy a 15. században Kolontár két külön településrészre szakadt. A 15. század végétől íródott veszprémi káptalan számadáskönyve megemlíti Koronthár falut és kis templomát. Magyarország 1488-as Veszprém vármegye közigazgatási beosztása szerint Kolontár a vásárhelyi szék adóköteles települése volt. Az 1488 őszén készült Veszprém vármegyei adólajstrom szerint Nagykorontál 4 forintnyi adót fizetett, összesen 4 portával rendelkezett, földbirtokosai pedig Nagykorontáli Mihály és Nagykorontáli Imre voltak, akik 2-2 birtokkal és adóköteles háztartással rendelkeztek. Az adójegyzék szerint Kiskorontál (Nagykorontál határában, tőle délre feküdt) adója 1 forint, 1 birtokkal és adóköteles portával rendelkezett, földesura Kiskorontáli Péter volt.

A német betelepítésektől

A törökdúlás után újratelepítési szerződés eredményeképpen 15 német gazda vásárolta meg a pápa–ugod–devecseri Esterházyak devecseri uradalmához tartozó Nagy-Kolontár pusztát és Kis-Kolontár pusztát felerészben. A községre jellemző a gazdálkodásnak kedvező természeti adottságain túl szorgos, takarékos német lakosságának köszönhetően 1751-ben iskolát és 1772-ben templomot építettek.

A kolontári templom a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére lett felszentelve és megáldva, anyagi felajánlásokból. Ezen az ünnepen, amely mindig december 8-ra esik, ünnepelte a község a búcsúját, amelyet később (októberre) átnapoltak.

A kolontári iskola és a tanító szegénységéről Táncsics Mihály is tanúbizonyságot tett. Táncsics 1820 karácsonyától 1821. Szent György napjáig (április 23.) Kolontáron lakott és tanított segédtanítóként. Nem állt szándékában sokáig itt tanítani, mivel leírása szerint a helyi tanító nagyon szegény volt, így fizetést ő nem kapott. Arról is beszámol, hogy kis település lévén, nyáron nem, csak ősztől tavaszig jártak iskolába a gyerekek. Emellett a kolontáriak szeretetét és megbecsülését is kivívhatta: egyszer, mikor a faluból elment „egy gazda ember, ki gyermekének a tanulásban való előmenetelével nagyon meg volt elégedve, irántam hálájábul” útravalóul élelemmel látta el.

1872. október 3-án megindult a forgalom a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonalon, ahol megálló létesült a település számára.

A 20. század elején a jobb megélhetés reményében 78 kolontári lakos vándorolt ki Amerikába. Emléküket őrzi az 1911-ben felállított Szentháromság oszlop.

A rendszerváltás után

Ajkai vörösiszap-katasztrófa

Bővebben: Ajkai vörösiszap-katasztrófa

2010. október 4-én a déli órákban átszakadt a községhez közeli Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának gátja. Rövid idő alatt mintegy 600–700 ezer köbméter lúgos iszap árasztotta el a települést. A szerencsétlenség tíz helyi lakos halálát követelte. A vörösiszap-áradat a Torna-patak völgyében a közeli Devecser felé folyt tovább, ott és még további településeken is súlyos károkat okozva.^[3] Később az iszap a Torna-patakon, a Marcalon, a Rábán és a Mosoni-Dunán keresztül a Dunát is elérte. Október 9-én az egész falut kitelepítették, mivel tovább gyengült a zagytározó gátjának északi fala.^[4]A katasztrófát követően egy újabb esetleges gátszakadás kivédésére védőtöltés épült a község magasabban lévő részein, a templomdomb oldalától indulóan a Torna-patak bal partján.Lebontásra kerültek a védőtöltés és a vasútvonalon túli lakóterületei a községnek, így a Kossuth Lajos utca a polgármesteri hivataltól keletre eső szakasza és a Malom utca. A Kossuth utcai vasúton belüli lakótelkeinek helyén emlékpark létesült életfával és lélekharanggal. Az itt lévő egykori gazdasági épület egyetlenként megőrzésre került és mementóként őrzi a katasztrófa pusztítását. Az új lakóházak a Bezerédi utcában épültek fel 2010-2011. júliusa között.

Polgármesterei

• 1990–1994: Hanisch Mihály (KDNP)^[5]
• 1994–1998: Hanisch Mihály (KDNP)^[6]
• 1998–2002: Hanisch Mihály (független)^[7]
• 2002–2006: Tili Károly (független)^[8]
• 2006–2010: Tili Károly (független)^[9]
• 2010–2014: Tili Károly (független)^[10]
• 2014–2019: Tili Károly (független)^[11]
• 2019-től: Horváth Zoltán (független)^[1]

A mai napig többségében sváb betelepítettek leszármazottai alkotják a lakosságot. A kolontári sváb nyelv annyira különbözött a környék más sváb falvaitól (Ajkarendek, Úrkút, Tósokberénd), hogy a környékbeli svábok nem is értették meg. A szocializmusban a kolontáriak nem mertek svábul megszólalni, ezért a sváb beszéd eltűnt. Néhány tipikus név kiejtésében azonban a mai napig fennmaradt a kolontári jellegzetesség.

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 71,6%-a magyarnak, 4,7% németnek, 0,1% cigánynak, 0,1% szlováknak mondta magát (28,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,2%, református 0,9%, evangélikus 0,7%, felekezeten kívüli 3% (37,7% nem nyilatkozott).^[12]

A falu pecsétje valamikor az úrbéri rendezés ideje után keletkezhetett, de csak a későbbi időszakokból maradt fenn.

A település legelső ismert, negatív vésetű, ovális pecsétje egy 1787-ben keletezett iraton maradt fenn. Babérkoszorúval keretezett pecsétmezejének közepén lebegő, élével balra, hegyével felfelé álló ekevas, mellette kétoldalt egy-egy gabonakalász látható.A címerképeket alulról két pálmaág koszorúzza, felettük K G S betűk. (Kolontár Gemeinde Siegel = Kolontár község pecsétje, rövidítéseként).A pecsétmezőt hét, négyszirmú virág díszíti, a pecsét vörösviasz-nyomatú.Egy hasonló motívumú negatív vésetű, kör alakú pecsét is fennmaradt 1849-ből, de annak felirata már Nagykolontar Helsig.

Pesty Frigyes helynévtára Kolontárról nem ad sok forrást, leírást 1864-ben. A leírás beszámol arról, hogy „a községnek nem volt más elnevezése, a nép tudomása szerint a mostanin kívül”, így Kolontár neve eredetileg is Kolontár volt, a bejövő német telepesek tehát nem adtak neki új nevet. Valamint arról írt, hogy nem lehet tudni, honnan történt a betelepítés, de annyi biztos, hogy a lakosság német ajkú volt. Így kijelenthető, hogy több forrásban megemlített magyar hangzású nevű kolontári jobbágyok nem a betelepítés óta éltek a faluban. Ezt a dokumentumot négy kolontári lakos írta alá hitelesítésképp, amelyhez Kolontár viaszbélyegzős pecsétje is tartozott.

• Magyarok Nagyasszonya-templom a Torna-patak feletti magaslaton áll. Épült barokk stílusban, 1772-ben.
• Kolontári szentkút, valójában Devecser város területén található, de fekvését tekintve a községhez van közelebb. Egy 1805-ös feljegyzés szerint már az 1700-as években is rendszeresen jártak ide zarándokok, és hittek a kút vizének gyógyerejében. A 20. század első felében élénk vallási élet folyt itt. Anna-napkor tartották a búcsút, amelyre sok helyről érkeztek a hívek. A század második felében a szocialista időben csoportosan nem látogathatták e helyet a zarándokok. A rendszerváltás után a kis kápolnát felújították, és az 1990-es évek közepétől ismét megindultak a szervezett zarándoklatok. 2003-tól minden év szeptember utolsó vasárnapján tartják a szentmisével egybekötött szentkúti búcsút. A vörös iszap katasztrófa a kutat körülvette, de el nem árasztotta, így a szentkút körüli hit megerősödött. Azóta eltelt időben a búcsúi zarándokok száma az előző évekhez képest megháromszorozódott.^[13]
• Bezerédi utca: A vörösiszap-katasztrófát követő újjáépítés során 2010 októbere és 2011 júliusa között Kós Károly Egyesülés keretében Turi Attila és Zsigmond László építészek tervei alapján épültek az utca végén álló új lakóházak.^[14]
• Játékvár: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán tanuló hallgatók építették a vörösiszap-katasztrófát követően
• A Szentháromság-szobrot 1911-ben az Amerikába kivándorolt lakosok állíttatták.
• Szabadságdomb remek kilátás tárul elénk a községre és a Bakonyra. Itt található a focipálya is.

• Az egykor önálló, de mára megszűnt, területileg Kolontárhoz tartozó Lőrinte községben született 1891-ben Forster György jogász, földbirtokos, országgyűlési képviselő.

• 
  Kilátás a Szabadság dombról
• 
  Templomdomb kereszttel
• 
  Templomdomb a barlanggal
• 
  Betlehemi barlang belső
• 
  Bezerédi utca új lakóházai
• 
  Bezerédi utca új lakóházai
• 
  Emlékpark a templomdombról
• 
  Lélekharang és Életfa az emlékparkban
• 
  Emlékpark megmaradt pajtaépület...
• 
  és kiállítás belül
• 
  Kolontári védőtöltés
• 
  Általános Iskola balra jobbra a Polgármesteri Hivatal
• 
  Szentháromság szobor 1911-ből
• 
  Kolontári szentkút
• 
  Szentkút forrása
• 
  A 20-as vasútvonal Kolontár mellett

• Kolontár és Devecser a tragédia után képekben
• Kolontár, a halott falu