Második Boc-kormány
2009. december 23-án a Románia parlamentje megszavazta az új kormányt.[1] A koalícióban a Demokrata Liberális Párt (PD-L) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vett részt, a miniszterelnök a korábbi Emil Boc. Az RMDSZ egy miniszterelnök-helyettesi posztot és három minisztériumot kapott. Az Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) párt 2010-ben a román parlament független képviselőiből alakult, 2010 nyarától vett részt a kormányban.
2012. február 6-án a kormányfő lemondott,[2] utódja Mihai Răzvan Ungureanu lett.
Megalakulása
Az első Boc-kormány 2009 októberi bukása után a Szociáldemokrata Párttal (PSD) kiegészülve, a Demokrata Liberális Párttal szemben immár parlamenti többségbe került ellenzék Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert javasolta a miniszterelnöki tisztségre. A Demokrata Liberális Párthoz közel álló Traian Băsescu államfő azonban ezt nem fogadta el, és a 2009. november-decemberi elnökválasztásig húzta az időt. A kétfordulós közvetlen elnökválasztáson kis különbséggel ismét ő győzött a szociáldemokrata Mircea Geoanăval szembe. Ezután az RMDSZ kivált az ellenzéki egységből, és a Demokrata Liberális Párttal megállapodott a kormányzati részvételről.[3] Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő bírálta a döntést.[4]
Kormányösszetétel
A második Boc-kormány összetétele 2009. december 23. és 2012. február 9. között:[5]
Tevékenysége
Az RMDSZ a koalíciós tárgyalásokon elérte, hogy – bár egy évvel korábban az első Boc-kormány eltávolította a magyar nemzetiségű prefektusokat hivatalukból – Hargita és Kovászna mellett Hunyad, Szilágy és a Kárpátokon túli Vaslui megye legfőbb kormányzati hivatalnoka, kilenc megyében pedig az alprefektus magyar nemzetiségű lehet.[10]
Az első kormányátalakításra 2010. szeptember 3-án került sor. Emil Boc hat miniszterét cserélte le, köztük a pénzügyminisztert.[11]
2011 szeptemberében Leonard Orban, az Európai Bizottság (EB) korábbi tagja az európai alapok lehívásáért felelős miniszter lett.[12]
Gazdaságpolitika
A kormány gazdasági megszorító intézkedéseket akart bevezetni: a tervek szerint 2010-ben befagyasztják a nyugdíjakat, a közalkalmazotti bérek közül pedig csak a legalacsonyabbak emelkednek.[13] Csökkentik a közszféra állományát is: a közoktatásból 15 ezer, a Román Állami Vasúttársaságtól (CFR) 11 ezer alkalmazottat bocsátanak el. A szakszervezetek tiltakoznak az intézkedések ellen.[14]
A megszorítások célja, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány 2010-ben ne emelkedjen 6,8 százalék fölé, ugyanis ez a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött 20 milliárd eurós hitelszerződés feltétele. Ezért emelték 2010. július 1-től 19 százalékról 24 százalékra az áfát is, ami miatt erősen visszaesett a fogyasztás.[15] A közalkalmazotti bérek csökkentése, az adóemelések és az elbocsátások miatt számos tüntetés volt, a kormánypártok és Traian Băsescu elnök népszerűsége lecsökkent.[16]
Egészségügy reform
2012 januárjában az egészségügy tervezett privatizációja utcai megmozdulásokat váltott ki országszerte,[17] követelve Traian Băsescu és a kormány lemondását.[18] Az új egészségügyi törvénytervezet elfogadását államfő sürgette, aki a lakosság és a szakma egy részének elégedetlensége hatására visszavonta társadalmi vitáról a tervezetet. Ugyanakkor továbbra is sürgeti egy újabb jogszabály kidolgozását az egészségügy megreformálása érdekében. A miniszterelnök január 23-án menesztette Teodor Baconschi külügyminisztert, mivel előző nap az internetes blogjában, a verekedésbe torkollott 22-ei bukaresti utcai tüntetések után „közönséges, ostoba, erőszakos tömegnek” nevezte a tüntetőket.[17]
A kormány felbomlása
Emil Boc 2012. február 6-án kormánya nevében bejelentette lemondását.[19][20] Boc a kabinet pár perces ülését követően közölte döntését, amelynek okaként a „politikai-szociális feszültséget” jelölte meg.[21] A kabinet vezetését ideiglenesen Cătălin Predoiu igazságügy-miniszter látja el. Traian Băsescu államfő Mihai Răzvan Ungureanu volt külügyminisztert, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetőjét bízta meg a kormányalakítással.[22] Az új kormány megalakulásáig a régi ügyvezető maradt.
A román sajtó szerint Boc lemondása előre eltervezett, az IMF-delegáció távozása utánra volt időzítve, már 2011 decemberében tárgyalt róla a miniszterelnök és a pártelnök. Így egyrészt pártjuk, a PD-L csökkenő népszerűségét próbálták megállítani és a 2012-es választásokig növelni, másrészt az utcai tüntetéseket próbálták lecsillapítani.[23]
Jegyzetek
További információk
- Kemény ősz vár az IMF-kedvenc Romániára Archiválva 2010. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben – Origo, 2010. augusztus 31.
előző kormány: | 2009. december 23. – 2012. február 9. | következő kormány: |