Mésa-sztélé

A 124 cm magas, 71 cm széles és mély, felső részén lekerekített fekete bazalt követ 1868. augusztus 19-én fedezte fel a Holt-tenger keleti partján Frederick Augustus Klein, az elzászi származású jeruzsálemi misszionárius-lelkész, a Jerusalem Mission Society tagja. Kerak térségében utazgatva Dibánba érkeztekor ő volt az első külföldi, aki az ősi, vésett feliratú kőről hallott. A követ az ókori moábi főváros, Díbón (דִּיבוֹן, a mai jordániai Dhiban) mellett, az Arnóntól néhány kilométerre találta meg.^[3]

A követ kiváló állapotban találta, bár a kő ki volt téve az időjárás viszontagságainak. Vizsgálata csak a kő alsó és felső részen mutatott kisebb sérüléseket.^[4] Rajzot ugyan nem készített róla, de azonnal értesítette a jeruzsálemi német konzult, aki előkészítendő a kő megszerzését és Berlinbe küldését tárgyalásokat kezdett a helybeli beduinokkal. A tárgyalásokról a szintén ott tartózkodó francia és angol diplomaták is tudomást szereztek. Az ekkor kezdődő versengésnek később komoly hatása lett a sztélé sorsára.

A sztélé megmenekülése Charles S. Clemont-Ganneau (1846-1923) francia orientalista, Ernest Renan tanítványának érdeme, aki jeruzsálemi tartózkodása alatt értesült Kleintől a kő előkerüléséről. 1869 októberében egy Selim al-Qarim nevű arab közvetítőt küldött a helyszínre, aki egy vázlatos másolatot készített a feliratról (ma a Louvreban), ami alapján azonnal felismerte a lelet fontosságát és korai eredetét. Időközben azonban a konzul megkísérelte a kő elszállítását és ez, valamint a lelet iránti megnövekedett érdeklődés és a diplomaták egymást túllicitáló pénzajánlatai ellenére is holtpontra jutó tárgyalások, felszították a kedélyeket. Ehhez járult még az a feltevés, hogy a sztélé talán belül kincset rejt.

Így mikor Clermont-Ganneau 1869 november-decemberében egy másik közvetítő, Yaqoub Karavaca segítségével egy rendes lenyomatot is készíttetni akart a kőről, közvetítőjét a helybéli beduinok megtámadták és a még alig megszáradt és szétszakadt lenyomattal kellett elmenekülnie.^[5] Ezek után az addig sértetlen sztélét tűzben felforrósítva és arra hideg vizet öntve széttörték,^[6] majd a darabokat a jeruzsálemi régiségpiacon próbálták értékesíteni.

Kapcsolatainak hála azonban Clermont-Ganneau 1872-re sikeresen meg tudta szerezni a két legnagyobb darabot, valamint több kisebbet is, s ezeket az időközben összeillesztett lenyomat alapján (ma szintén a Louvreban) restaurálta. Más töredékek a brit Palestine Exploration Fundhoz kerültek, kisebb része pedig a Német Keleti Társaságot (Deutsche Morgenländische Gesellschaft) képviselő Schlottmann professzorhoz.

Amikor kiderült, hogy a Louvre megszerezte a Clermont-Ganneau-nál lévő darabokat, a Palestine Exploration Fund önként felajánlotta az övéit, majd 1891-ben a Schlottmann-nál lévő utolsó hiányzó darabok is a helyükre kerültek a lánya révén. Így végül felfedezése után 23 évvel sikerült a sztélé körülbelül kétharmadát újra összeállítani.^[7] Ma mind az eddig még nem publikált lenyomat, mind sztélé a Louvre-ban található, egy másolata pedig a British Museumban, Londonban.

A sztélé történelmi, nyelvészeti, írástörténeti és bibliai szempontból egyaránt nagy jelentőséggel bír.

• Történelmileg az egyetlen külső forrás, mely megerősíti, illetve kiegészíti a Királyok 2. könyve 3. fejezetében leírt bibliai beszámolót Mésa lázadásáról, az izraeli fennhatóság alóli kiszakadásáról és királyságának megalapításáról. Természetesen, ahogyan ez az ókori közel-keleten szokásos volt, mindkét verzió csak a maga szempontjából fontos eseményeket említi meg. Egyúttal ez az ókori Izráelre vonatkozó leghosszabb eddig ismert Biblián kívüli forrás is.
• Nyelvészetileg a moábi nyelv egyetlen igazi forrása.
• Írástörténetileg az eredeti óhéber írás legjelentősebb emléke, részben mert ez tartalmazza az óhéberrel írt leghosszabb összefüggő szöveget (34 sorban), másrészt kivitelezése révén is, hiszen királyi emlékkőről lévén szó, a betűk megformálására gondosan ügyeltek. Ezenfelül ez a legrégebbi sémi és alfabetikus karakterekkel írt felirat, valamint a leghosszabb valaha is talált monumentális felirat Palesztinában.
• Bibliai szempontból fentieken túl külön jelentőséggel bír, hogy egész sor bibliai személy- és helységnév is említve van benne, többek között Kemós (Kámós), Moáb nemzeti istene, Omri és Dávid,^[8] Izráel királyai. Ez a legkorábbi ismert forrása a JHWH Istennévnek is.

I. Mésa sorozatos győzelmei és uralmának megszilárdítása (1-21a. sor)

• 1. A sztélé „bevezetője” a sztélé felállításáról. (1-4a)
• 2. Omri és fia agressziója Moáb ellen, Mésa diadala Izráel felett. (4b-10)
• 3. Atarót lerohanása, az oltár elmozdítása; áttelepítések. (10b-14a)
• 4. Nébó lerohanása, JHWH házának kifosztása. (14b-18a)
• 5. Jahac elfoglalása, Izráel királyának elűzése, a terület Díbónhoz csatolása. (18b-21a)

II. Mésa építkezései (21b-31a. sor)

• 6. Nagyszabású építkezések Qorchában, városi vízgyűjtő és ciszternák; izráeli foglyok kényszermunkája. (21b-26a)
• 7. Aróér, a Királyok útja Arnónnál, Bét-Bámót, Becer, Mahdebá, Dibláten, Baál-Meón. (26b-31a)

III. Harc Horónen ellen (31b-34. sor)

A sztélén említett földrajzi adatok, tulajdonnevek, sőt egyes kifejezések egyezése a Bibliában szereplőkkel, olyan mértékű, ami egyértelműen igazolja a benne leírt események valódiságát. Az egyetlen komolyabb problémát csak a két szöveg eltérő időpontmeghatározása jelentheti. A 2 Királyok 3:5 szerint Mésa lázadására Omri fiának, Akhábnak a halála (i. e. 853) után, az ő fia, Jehorám alatt került sor, míg a sztélé a 4-8. sorban azt írja, hogy erre Omri fia, tehát Akháb alatt került sor.

Omri az északi (izráeli) királyság egyik legerősebb királyaként i. e. 885-873 között uralkodott és dinasztiája egészen i. e. 841-ig állt fenn, amikor unokáját, Jórámot Jéhu meggyilkolta. A sztélé szerint (7-9. sor) Omri elfoglalta Médebát, és ott lakott egész életében, valamint a fia uralkodási éveinek felében, összesen 40 évig. Összeadva Omri 12 uralkodási évét (1Királyok 16:23), fia, Akháb 22 évét (1Királyok 16:29), Akháb fiának Akháziának 2 évét (1Királyok 22:52), valamint fivérének, Jórámnak fél uralkodási idejét, ami 6 (2Királyok 3:1), az eredmény 42 év.

Akár a bibliai uralkodási éveket korrigáljuk (különös tekintettel a végző és kezdő évekre), akár a sztélé 40 évét vesszük kerekített számnak (ami a közel-keleten eléggé elterjedt jelenség volt), az időpont egyezik, amiből úgy tűnik, Mésa lázadása Jórám 6. évében i. e. 846-ban lehetett és a 2Királyok 3 leírásából valószínűsíthető, hogy ezt azonnal követte Jórám megtorló hadjárata. Az időpont beleillik az i. e. 848-841 közötti időszakba is, amikor északon Jórám, délen pedig Jósafát, a hadjárat másik résztvevője, egyszerre uralkodott.

Maga a probléma alapvetően a בן bén / ben- /bin- fiú, fia szó értelmezéséből adódik, ami könnyen feloldható, ha tudjuk, hogy az ókori közel-keleti szóhasználatban a fia kifejezés bármely férfi leszármazottat jelenthetett, különösen uralkodók esetében, ahol az egyes dinasztiák (vagy „házak”) gyakran az alapítóról vagy a dinasztia legfontosabb tagjáról kapták nevüket.^[9]A sztélén szereplő בנה bnh egyaránt fordítható fia- vagy fiai-nak, így az Omri fia(i) kifejezés Akhábon kívül mindkét fiára és itt konkrétan Jehorámra is vonatkozhat.

Dávid háza a sztélé szövegében

1993-ban egy i. e. 9. századi sztélé-töredéket fedeztek fel az észak-izráeli Tel Dánnál (Tel Dán-sztélé), amely megemlíti a Bibliában többször előforduló „Dávid háza” kifejezést.^[10] Ez a felirat volt az első, mely Biblián kívüli forrást adott Dávid királlyal kapcsolatban, ami annak fényében, hogy tudományos körök külső források híján megkérdőjelezték Dávid létét, rendkívül jelentősnek tekinthető, bár a dwd szó adott szövegbeni jelentése is vitatható.

1994-ben, nemcsak a sztélén, hanem annak a Louvreban őrzött egykori lenyomatán is elvégzett vizsgálata során André Lemaire felhívta a figyelmet, hogy a töredékes 31. sor az ő véleménye és kiegészítése szerint szintén a בית דוד bét Dávíd Dávid háza kifejezést tartalmazza.^[11] Hipotézisében egyrészt a szövegrész egy addig hiányzó betűjét– a Dávid kezdőbetűjét– állította vissza: וחורננ. ישב. בה. בת[ד]וד „ami pedig a horonitákat illeti, ott élt közte Dávid háza”,^[12] mely kiegészítést a többség elfogadta, elsősorban azért, mert más betű behelyettesítése nem ad ki értelmezhető szöveget.^[13]

Másrészt a horonitákat említő erősen sérült és hiányos 31-33. sort teljes egészében kiegészítette: [D]ávid háza pedig Horonajimban lakott (...) és Kemós azt mondta nekem: „Menj fel, harcolj Horonajim ellen!” És én felmentem és [harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt és] Kemós megújította azt az én napjaimban..^[14]

Amennyiben Lemaire tézisei igazak, a Tel Dán-sztélével együtt immár két külső (tehát a Biblián kívüli) forrás is van, mely igazolja Dávid házának, azaz dinasztiájának létét. Ugyanakkor azonban egy másik tudóscsoport által végzett 2001-es újabb vizsgálat Lemair nézeteit nem erősítette meg.^[15]

1998-ban Anson Rainey próbálta a 12. sor rejtélyes אראל. דודה kifejezését azonosítani „Dávidi oltár”-ként.^[16]

Az eredetin is megtalálható pont a szavakat, a vonal a nagyobb egységeket választja el. A [ ] a rosszul olvasható vagy hiányzó, de kikövetkeztetett betűket jelzi, a benne lévő pont az ismeretleneket (körülbelül annyit, amennyi feltételezhetően hiányzik). A szaggatott vonal nagyobb hiányzó részeket jelöl. Az átírásban š (שׁ)=s, s (ס) és ś (שׂ)=sz. Az š és ś a pont nélküli sín (ש) átírása, ahol biztos a kiejtés. Ahol nem, ott ş-el van jelölve. Az átírás Prim & Socin, 1886, Barton, 1937, Albright, 1969 és Lemaire, 1994 alapján, az eredeti szövegről készült, kiegészítve a szerzők által javasolt jelenlegi legvalószínűbb olvasatokkal.

A fordítás a szó szerintiségre és nem az irodalmiságra törekszik, ezért ahol csak lehet, követi az eredeti szórendet és a szokatlannak tűnő, de eredeti formákat. A központozás a szöveg (feltételezett) dikcióját követi, de elhagyható. A sorvégi szavak szétválasztása és a [ ] igyekszik követni az eredetit. A §-jel a nagyobb tartalmi egységeket különíti el. A ()-ben lévő szavak a magyarhoz szükséges és a szövegből következő emendációk, illetve variánsok. Az „-en” végződés a kettesszámot jelzi.

1. Én vagyok Mésa, Kámós-melek^{[j 1]} fia, Moáb királya, a dí
2. bóni. | Atyám uralkodott Moáb felett 30 évig, majd^{[j 2]} én uralkod
3. tam atyám után. | És elkészítettem ezt a magaslatot Kámósnak Qorchában, | [Mé]sa megszabadul[ás]a
4. miatt,^{[j 3]} mert megszabadított engem az összes királytól és mert megmutatott engem minden gyűlölőimnek!^{[j 4]} | § Omr
5. i (volt) Izráel királya és nyomorgatta^{[j 5]} Moábot hosszú ideig,^{[j 6]} mert haragudott Kámós a föl
6. djére. | Majd felváltotta őt az ő fia és ő is azt mondta: „Megsanyargatom Moábot!”^{[j 7]} | Az én napjaimban szólt [e szó] szerint.
7. De lenéztem rá és házára, | Izráel pedig elpusztulván elpusztult örökre!^{[j 8]} § Mert birtokba vette Omri Mahdebá egész föl[d]
8. jét | és azon tartózkodott a saját napjaiban és a fia napjainak felében^{[j 9]}– 40 évig -, de vissza
9. adta azt Kámós az én napjaimban! | És újjáépítettem^{[j 10]} Baál-meónt és megcsináltam benne a vízgyűjtőt és újjáépítettem
10. Qirjátent. | § Gád férfia^{[j 11]} pedig (ott) lakott Atarót földjén kezdettől, mert neki építette Izráel
11. királya Atarótot. | De harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt! | Majd kiirtottam az egész népet a vá
12. ros[ból], ajándék(ként)^{[j 12]} Kámósnak és Moábnak, | majd elmozdítottam onnan az ő Dávidja oltár-tüzét^{[j 13]} és elhur
13. coltam^{[j 14]} Kámós elé Qerijjótba, | majd letelepítettem benne Sárón férfiát^{[j 11]} és
14. Macharat fér[fi]át.^{[j 11]} | § Majd szólt nekem Kámós: 'Menj, foglald el Nébót Izráellel szemben!"^{[j 15]} | És el
15. mentem éjszaka és harcoltam ellene hajnalhasadtától délig | és elfog
16. laltam és megöltem mind[nyájukat]: 7.000 férfit és [fiú]t^{[j 16]} | és asszonyt és lá
17. nyt^{[j 17]} és szolgálólányt,^{[j 18]} | mert Astar-Kámósnak^{[j 19]} szenteltem^{[j 20]} az(oka)t, | majd elvettem onnan
18. JHWH [edé]nyeit és elhurcoltam^{[j 14]} azokat Kámós elé. | § Izráel királya pedig felépítette^{[j 21]}
19. Jahacot és abban lakott, mialatt harcolt velem, | de kiűzte őt Kámós előlem. | Mivel
20. vettem Moábból 200 férfit– mind annak feje^{[j 22]}– | és felvittem ő(ke)t Jahacba és elfoglaltam azt,
21. hogy hozzácsatoljam Díbónhoz. | § Én^{[j 23]} építettem újjá Qorchát, az erdők falát és a
22. fellegvár falát^{[j 24]} | és én építettem fel kapuit és én építettem fel tornyát^{[j 25]} | és é
23. n építettem királyi palotát és én készítettem kettős v[ízgy]űjtőt a vizeknek,^{[j 26]} belül
24. a városon. | És mivel ciszterna sem volt a városon belül Qorchában, ezért szóltam az egész népnek: „Csináljatok ma
25. gatoknak ki-ki ciszternát^{[j 27]} a saját házában!”, | és én vágtam ki a vágatokat^{[j 28]} Qorchá számára Izráel
26. foglya[i] által. | § Én építettem újjá Aróért és én csináltam meg a Királyi Utat az Arnónban.^{[j 29]}
27. Én építettem újjá Bét-bámótot, mert rom volt.^{[j 30]} | Én építettem újjá Becert, mert lakatlan volt.
28. [..és Díbón férfia^{[j 11]} hadrendbe állt,^{[j 31]} mert egész Díbón engedelmes volt. | És én uralkodt[am]
29. a 100 város [felett], amit az országhoz csatoltam. | És én építettem
30. Mahde[b]á [házát]^{[j 32]} és Dibláten házát. | Ami pedig Baál-Meón házát^{[j 33]} illeti, odahelyeztem [felügyelő(vé?)]
31. -----------az ország nyája(inak?). | § Ami pedig Horónent illeti, abban lakott Dá[vid] há[za és]mo[ndta]
32. -----------Kámós pedig mondta nekem: „Menj le, harcolj Horónen ellen!” | És én lementem és [harcol]
33. [tam a város ellen és bevettem azt és visszaad]ta azt Kámós az én napjaimban. Majd ʿl[.dh] onnan 10....^{[j 34]}
34. --------------------------------------------------------------------şt.şdq | És é[n...]

Személynevek

Földrajzi nevek

A sztélén szereplő 17 helységnévből mindössze kettő (Macharat és Qorchá) nem található meg a Bibliában, a többi 15 többször is előfordul benne. Írásmódjuk mindkét helyen gyakorlatilag ugyanaz, az eltérések csak a teljes- és hiányos írás variációi. Az egymás mellett szereplő nevek szintén ugyanilyen helyesírási változatok.

(Rövidítések: S: Socin, A: Albright, L: Lemaire, B: Barton)

Általános

• Donner, H.: Geschichte des Volkes Israel und seiner Nachbarn in Grundzügen (GAT 4/1+2) Göttingen, 1984/6.
• Murphy, R.E.: Israel and Moab in the Ninth Century B.C., CBQ 15, 1953, 409-417.
• Na'aman, N.: King Mesha and the foundation of the Moabite monarchy, IEJ 47, 1997, p. 1-2, 83-92.
• Noth, Martin: Israelitische Stämme zwischen Ammon und Moab, ZAW 60, 1944, 11-57.
• Timm, S.: Die Dynastie Omri. Quellen und Untersuchungen zur Geschichte Israels im 9. Jahrhundert vor Christus (FRLANT 124) Göttingen, 1982, 158-180.
• Tushingham, A.D.: Excavations at Dibon in Moab, 1952-1953, BASOR 133, 1954, 6-26.

Moáb és Izráel háborúja

• Bartlett, J.R.: The 'United' Campian against Moab in 2 Kings 3,4-27, in: Sawyer, J.F.A. / Clines, D.J.A. (ed.): Midian, Moab and Edom (JSOT.S 24), Sheffield, 1983, 135-146.
• Bernhardt, K.-H.: Der Feldzug der drei Könige, in: Schalom 1/46, Studien zu Glaube und Geschichte Israels (FS A. Jepsen) Stuttgart, 1971, 11-22.
• Liver, J.: The Wars of Mesha, King of Moab, PEQ 99., 1967, 14-31.

A felfedezésről

• Horn, S.H.: The Discovery of the Moabite Stone. in: The Word of the Lord Shall Got Forth (FS D.N. Freedman) Winona Lake, 1983, 497-505.
• Graham, M.P.: The Discovery and Reconstruction of the Mesha Inscription, in: Dearman, A. (ed.): Studies in the Mesha inscription and Moab. (Archaeology and biblical studies 2). Atlanta, 1989, 41-92.

Szövegkiadások, fordítások

• Albright, W. F.: Palestinian Inscriptions. in: Ancient Near Eastern Texts, ed. J. B. Pritchard, 320-22. 3d ed. Princeton: Princeton Univ. Press, 1969.
• Clermont-Ganneau, Ch. S.: La Stèle de Mesa. in: Journal Asiatique, 1887. jan.
• Derenbourg, 1870.
• Galling, Kurt (ed.): Die Inschrift des Königs Mesa von Moab (um 840 v. Chr.). in: Textbuch zur Geschichte Israels (TGI). 2. kiad., Tübingen, 1968.
• Ginsburg, 1870.
• Lidzbarski: Ephemeris für Semitische Epigraphie, 1900.
• Mohn– Gütersloh: Die Inschrift des Königs Mesa von Moab. in: Texte aus der Umwelt des Alten Testaments (TUAT). Bd 1., 1985, pp. 646–650. ISBN 3-579-00065-9.
• Nordlander: Die Inschrift des Königs Mesa, 1896.
• Nöldeke, Theodor: Die Inschrift des Königs Mesa von Moab (9. Jahrhundert vor Christus). Kiel, 1870.
• Pardee, Dennis: Literary Sources for the History of Palestine and Syria II. Hebrew, Moabite, Ammonite and Edomite Inscriptions. Andrews University Seminary Studies 17, 1979, 47-70.
• Schlottmann, Konstantin: Die Siegessäule Mesa's, Königs der Moabiter, ein Beitrag zur hebräischen Alterthumskunde. Halle, 1870.
• Smend, Rudolf– Socin, Albert: Die Inschrift des König's Mesa von Moab für Akademische Vorlesungen., Freiburg / Br., 1886.
• Wright, 1871.

Tanulmányok

• Blau, Joshua: Short Philological Notes on the Inscription of Mesha. in: Ma`arav 2/2, 1979-80, pp. 143–157.
• Davies, Philip R.: In Search of 'Ancient Israel' Edinburgh: T. & T. Clark, 1992, 2nd ed. 1995, repr. 2004.
• Dearman, John Andrew (ed.): Studies in the Mesha Inscription and Moab. in: American School of Oriental Research. Archaeology and Biblical Studies series, no. 2. Atlanta, Ga.: Scholars Press, 1989. ISBN 1-55540-356-5; ISBN 1-55540-357-3.
• Dearman, John Andrew: Historical Reconstruction and the Mesha Inscription. in: Studies in the Mesha Inscription and Moab, Atlanta, 1989, 155-210.
• Gibson, J. C. L.: Inscriptions in Moabite. in: Textbook of Syrian Semitic Inscriptions, vol 1, Oxford 1975, pp. 71–84.
• Gibson, J. C. L.: Syrian Semitic Inscriptions. Vol. 1, Hebrew and Moabite Inscriptions, Oxford, 1971, 71-83.
• Horn, Siegfried H.: "The Discovery of the Moabite Stone." in: The Word of the Lord Shall Go Forth. Essays in Honor of David Noel Friedman in Celebration of His Sixtieth Birthday, 1983, Carol L. Meyers and M. O'Connor (eds.), pp. 488–505.
• Lemaire, André: "'House of David' Restored in Moabite Inscription." in: Biblical Archaeology Review, 20/3 May/June, pp. 30–37. 1994.
• Margalit, Baruch: "Studies in North-West Semitic Inscriptions." in: Ugarit-Forschungen, 26., p. 317., 1994. (this annual publication refers to "the recent publication (April, 1995) of two additional fragments" of another stele, therefore, the 1994 volume was actually published sometime after April 1995. On the Mesha stele inscription, see p. 275.
• Miller, J. Maxwell: The Moabite Stone as a Memorial Stele. in: Palestine Exploration Quarterly (PEQ) 106, 1974, 9-18.
• Miller, Patrick. D.: A Note on the Meša‘ Inscription. in: Orientalia 38, 1969, 461-464.
• Molke, Christian: Der Text der Mescha-Stele und die biblische Geschichtsschreibung. Frankfurt 2006. ISBN 3-631-55807-4
• Murphy, R.E.: Fragment of an Early Moabite Inscription from Dibon. BASOR 125, 1952, 20-23.
• Mykytiuk, Lawrence J.: Identifying Biblical Persons in Northwest Semitic Inscriptions of 1200–539 B.C.E. Academia Biblica series, no. 12. Atlanta, Ga.: Society of Biblical Literature, 2004. (pp. 95–110 and 265-277) ISBN 1-58983-062-8.
• Noth, Martin: Die israelitischen Personennamen im Rahmen der gemeinsemitischen Namengebung (BWANT III 10), Stuttgart, 1928.
• Parker, Simon B.: Stories in Scripture and Inscriptions: Comparative Studies on Narratives in Northwest Semitic Inscriptions and the Hebrew Bible., New York: Oxford University Press, 1997. ISBN 0-19-511620-8.
• Praetorius, Franz : Zur Inschrift des Meša`. in: Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft 59. pp. 33–35; 60. p. 402., 1905-6.
• Rainey, Anson F.: Mesha and Syntax. in: The Land That I Will Show You, eds. J. Andrew Dearman and M. Patrick Graham, pp. 300–306. Supplement Series, no. 343. Sheffield, England: Sheffield Academic Press, 2001. ISBN 1-84127-257-4.
• Smelik, Klaas A. D.: Historische Dokumente aus dem alten Israel, Göttingen, 1987, 31-49.

• Az eredeti szöveg, olvasható formában.^{[halott link]}
• The Jewish Encyclopedia. Moabite Stone. Eredeti szöveg, olvasható formában
• Jehovah's Witnesses. Videó a Louvreban a sztéléről, a jól látható JHVH névvel
• A megtalálás története (német) Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A Mésa-sztéléről (német)
• Francia fordítás
• K. C. Hanson's Collection of West Semitic Documents. The Mesha Stele. Leírás, angol fordítás
• Ulrich Hübner; Klaus Koenen: Moab , Moabiter (német nyelven). WiBiLex.de - Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet.. Deutsche Bibelgesellschaft, 2008. [2008. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 4.)

• Thomas Wagner: Mescha , Mescha-Stele (német nyelven). WiBiLex.de - Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet.. Deutsche Bibelgesellschaft, 2006. (Hozzáférés: 2009. március 4.)^{[halott link]}

• Jona Lendering: The stela of Mesha (angol nyelven). Livius.org, 2006. (Hozzáférés: 2009. március 4.)

• Stèle de Mesha, roi de Moab, commémorant sa victoire sur les rois d'Israël de la dynastie d'Omri Age du Fer (vers 800 avant J.-C.) (francia nyelven). Site officiel du musée du Louvre. (Hozzáférés: 2009. március 4.)

• JewishEncyclopedia.com (angol nyelven), 2002. (Hozzáférés: 2009. március 4.)

• K. C. Hanson (ford.): The Mesha Stele (moab és angol nyelven). K. C. Hanson's Collections of Ancient Documents, 2007. április 2. (Hozzáférés: 2009. március 4.)