Mókuscickányok
A mókuscickányok (Scandentia) a méhlepényes emlősök alosztályába tartozó Euarchonta csoport egy rendje. Két család és húsz ma élő faj tartozik a rendbe.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Tana (Tupaia tana) | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Családok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mókuscickányok témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mókuscickányok témájú kategóriát. |
A mókuscickányok valójában nem cickányok, de sokáig a rovarevők rendjébe sorolták őket. Később, anatómiai okokból a főemlősök rendjében kaptak helyet, és egy igen primitív félmajomnak tartották őket. A genetikai vizsgálatok alapján azonban önálló rendet érdemelnek.
A mókuscickányok és a repülőmakik közös ősének fejlődése mintegy 70 millió éve, a késő kréta időszakban vált külön a főemlősökétől; e két rend egymástól mintegy 55 millió éve különült el.
Érdekességük, hogy az állatok közül az ő testtömeghez viszonyított agytömegük a legnagyobb. (Még az emberénél is nagyobb.)
Rendszerezés
A rend az alábbi családokat, nemeket és fajokat foglalja magában.
- Mókuscickányfélék (Tupaiidae), 4 nem
- Anathana, 1 faj
- Indiai mókuscickány (Anathana ellioti)
- Dendrogale, 2 faj
- Simafarkú mókuscickány (Dendrogale melanura)
- Egérképű mókuscickány (Dendrogale murina)
- Tupaia – valódi mókuscickányok, 15 faj
- Északi mókuscickány (Tupaia belangeri)
- Tupaia chrysogaster
- Közönséges mókuscickány (Tupaia glis)
- Karcsú mókuscickány (Tupaia gracilis)
- Indonéz mókuscickány (Tupaia javanica)
- Hosszúlábú mókuscickány (Tupaia longipes)
- Kis mókuscickány (Tupaia minor)
- Tupaia moellendorffi
- Hegyi mókuscickány (Tupaia montana)
- Nikobár-szigeteki mókuscickány (Tupaia nicobarica)
- Palawani mókuscickány (Tupaia palawanensis)
- Tarka mókuscickány (Tupaia picta)
- Vörösfarkú mókuscickány (Tupaia splendidula)
Az alábbi kettő fajt néhány rendszerben a Lynogale nembe különítik el
- Tana vagy nagy mókuscickány (Tupaia tana) vagy (Lynogale tana)
- Csíkoshátú mókuscickány (Tupaia dorsalis) vagy (Lynogale dorsalis)
- Urogale, 1 faj
- Fülöp-szigeteki mókuscickány (Urogale everetti)
- Ptilocercidae, 1 nem
- Ptilocercus, 1 faj
- Nyílfarkú mókuscickány (Ptilocercus lowii)
- Ptilocercus, 1 faj
Elterjedésük, élőhelyük
Hátsó-Indiát és az Indiai-óceán szigeteit lakják.
Jellemzőik
Hosszúkás fejük csupasz, tompa orrban végződik. Testük karcsú, a farkuk hosszú, bozontos, kétsorosan szőrös; bundájuk sűrű és puha. 38–44 foguk közül a szemfogak rövidebbek, mint a metszőfogak. Végtagjaikon öt-öt ujj nő. A talpuk meztelen, a külön álló ujjakon rövid, sarló alakú karmok nőnek. A nőstény négy emlője a hasán van.
Fákon élnek; a földre ritkán ereszkednek le. Nappal járnak táplálékuk (főleg rovarok és gyümölcsök) után. Evés közben gyakran ülnek mókusok módjára, és ilyenkor kezeikkel tartják zsákmányukat.
A legtöbb mókuscickány vajmi kevés figyelmet fordít az ivadékgondozásra – olyannyira, hogy az anyáknak két fészkük van: egy, amiben maguk laknak és egy másik, amiben a kicsinyeiket helyezik el. Az ivadékokat mindössze kétnaponta egyszer, akkor is csak öt–tíz percre keresik fel, hogy megetessék őket. Emiatt a mókuscickányok tejében kivételesen sok a tápanyag.
További információk
- R. Dawkins: Az Ős meséje. Partvonal Kiadó. Budapest, 2006.
- Novum állatvilág enciklopédia II.: Emlősök II.: Főemlősök, nagy testű növényevők. Szerk. David MacDonald. Szeged: Novum. 2007. ISBN 963-9703-04-4 – magyar nevek
- Brehm: Az állatok világa
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
