Maurizio Pollini

Gino Pollini olasz építész fiaként a második világháború idején született Milánóban. Kilencévesen debütált zongoristaként. Először Carlo Lonatinál tanult 13 éves, majd Carlo Vidussónál 18 éves koráig. A Conservatorio di musica „Giuseppe Verdi” di Milanóban szerzett diplomát. Később Arturo Benedetti Michelangeli is képezte.

1957-ben Genfben a Nemzetközi Zongoraversenyen, amelyen nem osztottak ki első díjat, Pollini második díjat kapott. 1959-ben az Ettore Pozzoli-versenyt Seregnóban, majd a következő évben a varsói Chopin-versenyt megnyerte. Azóta nemzetközi koncerteken lépett fel.

Időnként karmesterként is dolgozott, különösen a pesarói Rossini Fesztiválon. Fia, Daniele zongoraművész-zeneszerző 1978-ban, Bernben született.

Először Chopin műveinek lendületes, tüzes előadásaival hívta fel magára a figyelmet. Már 1957-ben Milánóban játszotta a Chopin-etűdöket, és nagy feltűnést keltett. A '60-as évek végén inkább a tisztaságra és a hangszín finomhangolására összpontosított. Bár a szakkritikusok gyakran a világban technikailag páratlannak minősítették, interpretációit akkoriban olykor túlságosan gördülékenynek és feszültségmentesnek ítélték. A későbbi értelmezések ismét nagyobb fokú impulzivitást és kifejezőkészséget mutattak.

Pollini repertoárja Chopin, Beethoven és Schubert műveire összpontosít. Ahogy Joachim Kaiser írja, Chopin mindig ünnepélyesnek és előremutatónak hangzik a kezében, mivel soha nem nyugszik bele a gyakran ízlelgetett rubato passzusokba. Pollini is a 20. század zenéjének szentelte magát. Ez vonatkozik Bergre, Webernre és Schönbergre, valamint kortársaira, Boulezre, Berióra és Luigi Nonóra. Schönberg születése centenáriuma alkalmából több városban is előadta annak komplett zongoraműveit.

Chopin Etűdjeinek 1972-es felvételét gyakran tekintik referenciaként. Prokofjev 7. szonátájáról készült felvétele érzelemmentes kifejezést ad a szerkezeti tisztaság és a ritmikai pontosság révén. Felvételei Beethoven késői zongoraszonátáiról (28-tól 32-ig) Az 1976/1977-es években elérték a referenciafelvételek státuszát. Franz Schubert három kései zongoraszonátájának felvételei (D 958, d 959, d 960). Végül J. S. Bach Das wohltemperierte Klavier prelúdiumainak és fúgáinak 2009-es felvétele (2 kötet) már a kiemelkedő Bach-felvételek között szerepel.

Díjak

• 1960: Aranyérem a varsói Nemzetközi Chopin-versenyen
• 1980: Grammy-díjak a legjobb zenekari szólóhangszer-előadás kategóriában a Bartók: 1. és 2. zongoraversenyei felvételéért a Chicagói Szimfonikus Zenekar Claudio Abbado vezényletével.
• 2002: Echo Klassik, életművéért
• 2007: Grammy-díjak a legjobb szólóhangszeres előadás zenekar nélkül kategóriában, a Chopin: Nocturnök című felvételért
• 2007: Echo Klassik, az év hangszerese
• 2017: Echo Klassik az év hangszerese kategóriában a Chopin Late Works 59-64 opp.

Kitüntetések

• 1996: Ernst von Siemens zenei díj
• 2000: Olasz Köztársasági Érdemrend
• 2009: Bécsi Állam Arany Érdemérem^[10]

• Harold C. Schonberg: A nagy zongoristák, Simon & Schuster, New York, 1987, ISBN 978-0-671-63837-5 (angolul)
• Nicolas Slonimsky és Laura Kuhn (szerk.): Baker életrajzi szótára 20. századi klasszikus zenészekről (1. köt.) Schirmer Books, New York City, 1997, ISBN 978-0-02-871271-0 (angolul)
• Lol Henderson, Lee Stacey (szerk.): Zenei enciklopédia a XX. században. Routledge, London, 1999, ISBN 978-1-57958-079-7 (angolul)
• Jürgen Otten: A jelen nagy zongoristái. Részletes enciklopédiával. Henschel Verlag, Berlin, 2009, ISBN 978-3-89487-530-5

• Maurizio Pollini – mesteri kéz által. Dokumentumfilm (2014), 54 perc, Rendező: Bruno Monsaingeon, Produkció: Idéale Audience, Arte France, SRF. Első adás: 2014. április 20. az SRF 1-en, Svájc. A DVD-t a Deutsche Grammophon adta ki 2015. október 9-én, Maurizio Pollini – De main de maitre címmel.^[11][12]

Pollini azon kevés koncertzongoristák egyike, akik a nagy Steinway-zongorák szinte mindenütt való elérhetősége ellenére, mindig csak saját hangszerükkel lépnek fel, amint az Krystian Zimermanról, Vladimir Horowitzról és Arturo Benedetti Michelangeliről is ismert volt. ^[13] Egy „Fabbrini”-vel utazik az egyik Steinway-zongora, amelyet az olasz zongorakészítő, Angelo Fabbrini módosított, és amely „majdnem olyan, mint a 19. század hangszerei”. Hangzása: „változatosabb a regiszterekben, mint egy közönséges Steinway” és „széles körben változatos a dinamikus lehetőségekben”.^[14]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Maurizio Pollini című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. 

• Írasok Maurizio Pollinitől és róla a Deutsche Nationalbibliothek katalógusában
• Maurizio Pollini az IMDb-n
• Zu Gast im Palazzo Pollini. Zeit Online, 2013. március 19.
• The Pollini sound. The New York Times, 1987. március 1. (angolul)