Nemzeti Együttműködés Rendszere

Orbán Viktor miniszterelnök, illetve második kormánya szerint a 2010-es országgyűlési választáson új társadalmi szerződés köttetett, amellyel egy új rendszer megalapításáról döntöttek. Ennek a rendszernek az elnevezése a Nemzeti Együttműködés Rendszere, rövidítve: NER.[1]

Orbán Viktor a 2010-es országgyűlési választásnak a Fidesz-KDNP pártszövetség által nagy többséggel megnyert második fordulója után jelentette be a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megszületését.[2] 2010. június 14-én a „Legyen béke, szabadság és egyetértés” kezdetű politikai nyilatkozatot (Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) az Országgyűlés elfogadta,[3] de azt csak a kormánypártok szavazták meg. Az 1140/2010. (VII. 2.) kormányhatározat elrendelte, hogy a nyilatkozat szövegét minden államigazgatási épületben ki kell függeszteni, a többi hatalmi ág képviselőitől pedig kérte, hogy az általuk használt épületekben is tegyék ezt meg.[4] Az ellenzéki parlamenti pártok a kormányhatározatot egységesen elutasították nyilatkozataikban, mert véleményük szerint a magyar történelem diktatórikus korszakait idézi a rendelkezés.[5][6][7][8]

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének jelentése

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a Századvég Alapítvány szerint az „absztrakt ideológiákat” a „nemzeti ügyeket szem előtt tartó, pragmatikus kormányzás” váltja fel.[9]

A Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója szerint (az „Új Magyarország” korábbi MSZP-s víziójához hasonlóan) „a választásokon győztes politikai elit kísérlete, hogy mélyreható pozitív változásokat érjen el az államszervezet, a gazdaság és a társadalom területén”.[10]

A „Demokrácia és Dilemma Intézet”[11][12] elemzői úgy vélik, a NER egyszerűen a gazdasági-politikai reformok összességének fedőneve, miután a „reform” szó rendkívül népszerűtlenné vált.[forrás?]

Kritika

Kritikusai szerint a Nemzeti Együttműködés Rendszere részben meghagyja az állampolgárokat abban a tudatban, hogy az állam működése demokratikus keretek között, demokratikus döntések alapján történik, miközben csökkenti a választási lehetőségek számát, kereteket állít fel a megadott lehetőségektől eltérő döntési lehetőségek korlátozására, és a szabad döntés lehetőségét felcseréli a szigorú keretek közötti, szabályozott szabad döntésre.[13][14][15][16][17][18][19][20][21][22] A Nemzeti Együttműködés Rendszere az elemzők szerint ilyen formán posztkommunista maffiaállamként az irányított demokráciának, az enyhébbnek mondható diktatórikus kormányzati berendezkedésnek az útján jár.[23][24][25]

Jegyzetek

Kapcsolódó oldalak

További információk