Nimrod (hajó)
A Nimrod egy 1866-ban vízre bocsátott szkúner (az 1907-es átépítést követően barkentin) típusú, gőzgéppel felszerelt, háromárbócos, eredetileg fókavadászat céljára épített vitorláshajó volt, amely később az Ernest Shackleton által szervezett brit antarktiszi expedíció, közkeletű nevén a Nimrod-expedíció (1907-1909) expedíciós hajójaként vált ismertté. A hajó 1919. január 31-én Norfolk partjainál zátonyra futott és elsüllyedt.
| Nimrod | |
 | |
| Hajótípus | Szkúner, majd átépítést követően barkentin |
| Tulajdonos | Job Brothers, Ernest Shackleton |
| Illetőségi kikötő | Liverpool (Nagy-Britannia) |
| IMO azonosító | 55047 |
| Pályafutása | |
| Építő | Alexander Stephen and Sons Ltd. (Dundee, Skócia) |
| Ára | 5000 £ (1907) |
| Építés kezdete | 1865 |
| Vízre bocsátás | 1866 |
| Szolgálatba állítás | 1867 |
| Szolgálat vége | 1919. január 29. |
| Honi kikötő | St. John’s (Új-Fundland) |
| Sorsa | Zátonyra futott és elsüllyedt (1919. január 29.) |
| Általános jellemzők | |
| Konstrukció | Gőzgéppel felszerelt vitorláshajó |
| Vízkiszorítás | 334 bruttó regisztertonna |
| Hossz | 41,6 m |
| Szélesség | 8,2 m |
| Merülés | 4,9 m |
| Hajtómű | Vitorla, kiegészítő gőzgép |
| Teljesítmény | 60 lóerős gőzgép |
| Sebesség | 6 csomó (11 km/h) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nimrod témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Építése és fókavadász hasznosítása (1865–1907)
A Nimrodot a skóciai Dundee-ben, az Alexander Stephen and Sons Ltd. hajóépítő műhelyben építették 1865 és 1866 között. A hajó – építésekor – 41,6 méter hosszú, 8,2 méter széles és 4,9 méter merülésű[1], 334 bruttó regisztertonna vízkiszorítású, háromárbócos szkúner típusú, tölgyfából készült vitorlás volt. Később egy Westray, Copeland & Co. gyártmányú, kéthengeres, egykazános, egy hajócsavarral ellátott, 60 lóerős gőzgéppel mint kiegészítő hajtással szerelték fel, amelyet 1889-ben kicseréltek.[2][3]
Nevét Nimród mezopotámiai királyról, Noé dédunokájáról kapta, akit az Ószövetségben hatalmas vadászként és az erő szimbólumaként ábrázoltak.[4]
A hajót a Job Brothers liverpooli hajózási társaság megrendelésére készítették, amely azt bálna- és fókavadászatra használta. A hajó honi kikötője (lajstromozási kikötője) St. John’s-ban Új-Fundlandon volt.[3]
A Nimrod átalakítása (1907)
Ernest Shackleton brit felfedező, Antarktisz-kutató első saját szervezésű kutatóútjához megfelelő expedíciós hajót keresett. 1907-ben Adrien de Gerlache javaslatára Norvégiában tárgyalásokat folytatott a Bjørn (magyarul: medve) nevű, kifejezetten a sarkvidéki hajózásra épített, 500 tonnás hajó megvásárlására vonatkozóan, azonban a 11 000 £ vételárat – az expedíció szűkös anyagi lehetőségei miatt – nem tudta megfizetni.[5]
Ekkor hívták fel a figyelmét az Új-Fundlandon található Nimrodra, amelyről egy ügynök kielégítő vizsgálati jelentést küldött részére. Shackleton a jelentés alapján 5000 £ összegű vételárért 1907 májusában megvásárolta a hajót.[6] Mielőtt személyesen is megtekintette volna, úgy tervezte, hogy a hajót átkereszteli Endurance-ra (magyarul: kitartás), a névvel családja jelmondatára – „By endurance we conquer“ (latinul: „Fortitudine Vincimus”; magyarul: „Kitartással győzni fogunk”) – utalva.[7][8]
A Nimrod 1907. június 15-én hajózott fel a Temzén Londonba. A 41 éves, viharvert, ütött-kopott hajó fedélzete és árbócai korhadtak voltak, az egész hajótestet kívül-belül ellepte a fókazsír, a vitorlázat alkalmatlan volt Shackleton terveihez, méretei és teljesítménye pedig elmaradt a jelentések alapján várt adatoktól.[7][9] Shackleton – saját bevallása szerint – jelentős csalódásként élte meg az első, hajóval kapcsolatos tapasztalatait.[10]
Mivel alig néhány hét volt az expedíció tervezett indulásáig és a hajó jelentős felújításra, átalakításra szorult, Shackleton a munkálatok elvégzésével azonnal megbízta a blackwalli R & H Green hajóépítő műhelyt, amely már más sarki expedíciók számára is készített fel hajókat.[11] A felújítás során a teljes hajótestet újraszigetelték, a fedélzetet és a tárolókat megtisztították és az árbócokat és vitorlázatot eltávolították. A hajóra új árbócok és új vitorlázat került, mellyel a korábbi szkúnerből barkentinné alakították a Nimrodot. Az előárbócra szögletes vitorla, míg a fő- és hátsó árbócra ágvitorla került. A hajó tárolórekeszeiben a legénység és a tudományos munkatársak számára kabinok épültek, melyekhez létrákon lehetett lejutni. A hajó új, 60 lóerős gőzgéppel lett ellátva, amellyel nyolc és fél csomó (közel 16 km/h) maximális sebességet lehetett elérni.[7] Shackleton utóbb úgy nyilatkozott, hogy a munkák végeztével egyre büszkébb lett az erős kis hajójára.[9]
Nimrod-expedíció (1907–1909)
Shackleton a Nimrod kapitányává Rupert G. England tartalékos tengerésztisztet nevezte ki, aki a Discovery-expedíció során a Morning segédhajó kapitányaként szolgált.[12] A Nimrod 1907. július 30-án hajózott ki a londoni East India Dock kikötőből, azonban a királyi család kérésére – mely szerint indulás előtt látni kívánják a Nimrodot – kikötöttek a wight-szigeti Cowes kikötőjében. 1907. augusztus 4-én VII. Eduárd király, Alexandra királyné, a Walesi herceg, Victoria hercegnő és a Connaught-i herceg Cowesban megszemlézték a Nimrodot. A királyné egy selyem birodalmi lobogót adott Shackletonnak, a király pedig a Királyi Viktória Rend tagja kitüntetést adományozta neki.[13][14] Ezt követően a Nimrod a dél-afrikai Fokváros érintésével Új-Zélandra hajózott és 1907. november 23-án megérkezett Lyttelton kikötőjébe.[14]
A Nimrod 1908. január 1-én hagyta el Lyttelton kikötőjét.[15] Annak érdekében, hogy spóroljanak a szénnel, a hajót a Koonya gőzhajó vontatta 2655 km-en (1650 mérföld) keresztül, egészen a déli sarkkörig. Shackletonnak sikerült meggyőznie a Koonya tulajdonosát, a Union Steamship Companyt és az új-zélandi kormányt, hogy ennek költségét vállalják át.[16] Miután január 15-én a Koonya visszafordult[17], a Nimrod a zajló jégen keresztül tovább haladt az antarktiszi szárazföld felé. Az instabil jégviszonyok miatt sem a Bálna-öbölben, sem a VII. Eduárd-félszigeten nem tudtak partra szállni, így végül – az eredeti tervet módosítva – a McMurdo Soundnál, a Royds-fokon alakították ki az expedíció bázisállomását. A téli szállás körülbelül 39 km-re északra volt a Robert Falcon Scott Discovery-expedícióján, a Hut Pointon kialakított állomáshelytől.[18] A Nimrod a kirakodást követően, 1908. február 22-én visszahajózott Új-Zélandra.[19]
Az expedíció során a parti csapat számos fontos felfedezést és kutatást hajtott végre. Ennek körében 1908. március 10-én Edgeworth David, Douglas Mawson és Alistair Mackay, valamint a segédcsapatot alkotó Eric Marshall, Jameson Adams és Philip Brocklehurst elsőként mászták meg a Mount Erebus vulkán 3794 méter magas csúcskráterét. 1909. január 16-án David, Mawson és Mackay a 72°15' déli szélességnél és a 155°16' keleti hosszúságnál elérték a déli mágneses pólus számított helyét.[20] Eközben Shackleton, Frank Wild, Adams és Marshall kísérletet tettek a földrajzi Déli-sark elérésére. Bár 180 kilométerrel a cél előtt, a rossz időjárási viszonyok, a fogyóban lévő készletek, az elégtelen felszerelés és az egyre növekvő kimerültség miatt vissza kellett fordulniuk, azonban 1909. január 9-én elérték a 88°23′ déli szélességet, mellyel új rekordot állítottak fel.[21] Korábban senki nem jutott ennyire közel a földrajzi Déli-sarkhoz.
A Nimrod eközben Lytteltonban alapos javításon esett keresztül, melynek során felkészítették az újabb sarkvidéki útra. Mivel England kapitány egészségi állapotára figyelemmel lemondott, a hajó parancsnoka F. P. Evans, a Koonya kapitánya lett.[22] A hajó 1909. január 6-án tért vissza a Royds-fokra. Miután sikerült felvenni a déli mágneses pólus elérésére indult ún. nyugati csapatot, és később Shackletonék is nagy megpróbáltatások árán visszajutottak a hajóhoz, a hajó 1909. március 4-én hazafelé vette az irányt.[23]
Az expedíció utáni évek, a hajó elsüllyedése (1909–1919)
Az expedíciót követően Shackleton egy évig múzeumként üzemeltette a hajót, majd anyagi gondjai miatt 1910-ben kénytelen volt azt eladni. A Nimrodot ezután az északi-tengeri szénkereskedelemben, teherhajóként használták.[2]
A Nimrod 1919. január 29-én egy Blythből Calais-be tervezett út során, szénrakománnyal a fedélzetén, Norfolk partjainál, Caisternél egy viharban zátonyra futott. A gépházat hamarosan elárasztotta a víz, a tat beszakadt, majd a hajót teljesen ellepte a víz. A caisteri mentőállomásról látták a hajó vészjelzéseit, azonban a vihar miatt nem tudták a mentést megkezdeni. A tizenkétfős legénység végül mentőcsónakba szállt, amely azonban felborult, és a legénységből csupán ketten voltak képesek – hatórás küzdelmet követően – partra jutni.[2]
Jegyzetek
Források
- ↑ Fisher: Margery and James Fisher. Shackleton and the Antarctic (angol nyelven). James Barrie Books (1957). Hozzáférés ideje: 2019. december 23.
- ↑ Huntford: Roland Huntford. Shackleton, First American Edition (angol nyelven), Atheneum (New York) (1986). ISBN 0-689-11429-X. Hozzáférés ideje: 2019. december 23.
- ↑ Mill: Hugh Robert Mill. The Life of Sir Ernest Shackleton (angol nyelven). William Heinemann (1923). Hozzáférés ideje: 2019. december 23.
- ↑ Nimrod: Cool Antarctica: Ships of the Polar Explorers: Nimrod (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 23.)
- ↑ Riffenburgh: Beau Riffenburgh. Shackleton's Forgotten Expedition – The Voyage of the Nimrod, First US Edition (angol nyelven), Bloomsbury Publishing (2004). ISBN 1-58234-488-4. Hozzáférés ideje: 2019. december 23.
- ↑ Shackleton: Ernest Shackleton. Az Antarktisz szívében – Száznyolcvan kilométerre a Déli Sarktól, Fordította: Halász Gyula, Világirodalom Könyvkiadóvállalat (1923)
- ↑ Wreck Site: Jan Lettens: Wreck Site: SS Nimrod (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 23.)
További információk
- Cool Antarctica: Ships of the Polar Explorers: Nimrod (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 23.)
