Nyelvcsont

A nyelvcsont (os hyoideum) részben párosan fejlődő, de páratlan csont. Az állkapocs ágai között helyezkedik el. A nyelv alapjával és a gégével függ össze. A nyelvet, a gégét és a garatot rögzíti, rajta izmok erednek és tapadnak.

Emberi nyelvcsont

Orvosi neve a görög hüoeidész (üpszilonhoz (υ) hasonló) szóból ered..[1][2]

Funkció

A nyelvcsont a pajzsporc felett van.

A nyelvcsont számos emlősben megtalálható. Növeli a nyelv, a pharynx és a larynx mozgástartományát egymás közelébe való elhelyezésükkel a variáció létrehozásához.[3] Lejjebb kerülése élőlényekben nem egyedi az emberre,[4] és nem teszi lehetővé a széles hangtartományt: az alacsonyabb larynxú férfiak hangtartománya nem szélesebb a nőkénél és a kétévesekénél. Ezenkívül a Neander-völgyiek laryngealis helyzete nem jelentett hátrányt a beszédhangkiadásban.[5] Egy, az izraeli Kebara-barlangban talált Neander-völgyi ember modern kinézetű nyelvcsontjának felfedezése alapján feltételezhető, hogy nekik lejjebb került a larynxuk, így emberi beszédképességük volt.[6] Azonban más kutatók szerint a nyelvcsont morfológiája nem mutatja a larynx helyzetét – egy 2000-es tanulmány szerint a nyelvcsont a nyelési képességben lehet fontos. Feltehetően ez a lactatio kifejlődésével alakult ki, lehetővé téve a tejszopást.[7] Figyelembe veendők ezenkívül a koponyaalap, a mandibula, a nyakcsigolyák és a kraniális viszonyítási rendszer.[8][9]

Izmok

Számos izom kapcsolódik a nyelvcsonthoz:[10]

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hyoid bone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk