Ráhula

Sziddhártha herceg éppen arra készült, hogy elhagyja a palotát és a megvilágosodáshoz vezető útra lép, amikor a hír érkezett, hogy fia született. Az egyik legenda szerint^[1] ekkor azt mondta, hogy Ráhu dzsáto, bandhanam dzsátam – "Egy ráhu született, egy béklyó keletkezett." A gyermeket ennek megfelelően Ráhulának nevezték el, amely béklyót vagy akadályt jelent. Ugyanis a gyermek az életét a feleségéhez köti, amely során nem lenne képes megtalálni a valóság valódi természetét.^[2] Mások szerint azonban a ráhu nem ilyen értelemben jelent béklyót.^[3] A múlaszarvásztiváda vinaja tartalma alapján Ráhula a Rahu nevű mitológiai kígyó által okozott holdfogyatkozásról kapta a nevét.^[4] A név japán megfelelője Ragora (羅睺羅).

A Dhammapada az első verziót támasztja inkább alá. Az ember felesége és gyermeke által szerzett örömöt és boldogságot "puha bilincsnek" nevezik, amely az egyént köti az élethez és a szenvedéshez, nem csak az elkerülhetetlen elvesztés és elválasztódás által, hanem mélyebb értelemben is köt a szamszára körforgásszerű létezéseihez.

Ráhulát anyja és nagyapja, Suddhódana király nevelte fel. Hétéves korában Ráhula azt kérte apjától, hogy térjen vissza Kapilavasztuba. Hét nappal később, hogy Buddha visszatért a városba, Jasodará elvitte Ráhulát, hogy találkozzon az apjával. Azt mondta neki az anyja, hogy mivel az apja visszautasította a fényűző világi életet, a fiú kérje apjától az örökségét és a királyi koronát, hogy ő uralkodhasson, ha az öreg király már nem él. Ráhula ebéd után követte a Buddhát és kérte tőle az örökségét. Senki sem próbálta a fiút megállítani, a Buddha sem. Követés közben azt mondta Ráhel, hogy "Uram, még az árnyékodat is kedvelem".

Miután elértek a Nigrodha parkba, ahol a Buddha szállt meg, a Buddha ekként gondolkodott: "Szeretné az apja örökségét, de az sok gonddal jár. Ezért a spirituális megvilágosodásom örökségét fogom nekiadni". A Buddha magához hívta Száriputtát és megkérte, hogy vegye fel Ráhulát a szanghába növendékként. Így Ráhula lett a legelső buddhista növendék szerzetes.Miután az öreg király megtudta, hogy most már az unokája és sok más fiatal ember a királyi famíliából szerzetesnek állt, megkérte a Buddhát, hogy fiatalkorúakat csak szülői beleegyezéssel vegyenek fel növendéknek. A Buddha beleegyezett. Később ezt a szabályt házastársi beleegyezéssel is kibővítették a szerzeteseknél és az apácáknál.^[5]

Ráhula növendékké válása után röviddel a Buddha megtanította őt az igazmondás fontosságára. Ezt a beszédet úgy nevezik, hogy Rahulovada-szutta.^[6] A Buddha minden erény közül a legfontosabbnak tartotta. Az igazság keresőinek nem szabad megszegni az igazmondás szabályát.

Ráhula később elérte a arhat szintet Buddha tanításainak jóvoltából.

Ráhula hamarabb halt meg mint a Buddha, Száriputta és Maudgaljájana.

A múlaszarvásztiváda-vinaja szerint, amelyet a tibeti buddhizmusban használnak, Ráhula azon az éjszakán fogant, amikor Sziddhártha elhatározta, hogy elhagyja a palotát és hat évvel később született, amikor Buddha elérte a megvilágosodást. Ez egyébként egybeesik egy holdfogyatkozással).

Mahájána források: a Lótusz szútrában Sakjamuni megjósolja, hogy Ráhulából egy napon Buddha fog válni "A hét drágaság lótuszon járó Tathágata" néven.

Buddha tanításai Ráhulának

• Ambalatthika-rahulovada-szutta – Tanítás Ráhulának a Mango kőnél
• Maha-Rahulovada-szútta – Hosszabb magyarázat Ráhulának
• Csula-Rahulovada-szútta – Rövidebb magyarázat Ráhulának

Élettörténetek

• Buddha közvetlen családja, 5. Ráhula – Radhika Abeysekera
• The Buddha and His Teaching, Nārada, Buddhist Missionary Society, Kuala Lumpur, Malaysia, 1988, ISBN 967-9920-44-5

Versek

• Theragatha versek – idősebb szerzetesek
• Thag 4.8 – Ráhula versei