Roberto Moreno (autóversenyző)

1984-ben csapattársa, Mike Thackwell mögött második lett a Formula–2-es Európa-bajnokságon, majd az Indycar versenyeken indult. 1987-ben tért vissza Európába, ahol a Formula–3000-es kategóriában indult és több nagydíjat is nyert a feltörekvő csapatának, az AGS-nek. A következő évben is a Formula–3000-es sorozaton vett részt és meggyőző fölénnyel bajnok lett. 1982-ben egy sérült versenyző helyettesítésére kérték fel a Lotus csapatnál, kevesen tudják, de ez volt élete első nagydíja. Igaz, kvalifikálnia nem sikerült magát a holland futamra.

1987-ben a szezonzáró két futamra ült be a gyengécske AGS autójába, Ausztráliában bravúros hatodik helyével pontot is szerzett! Egy év kihagyás után 1989-ben már teljes szezonra szerződtette a mezőny egyik leggyengébb autójával rendelkező csapata, a Coloni. Ezzel a kocsival is tudott villantani, négyszer is kvalifikálta magát a futamra a hatalmas lóerő- és aerodinamikai hátrányban levő autójával, de a technika egyszer sem engedte, hogy meglássa a kockás zászlót.

1990-ben még ennyi szerencséje sem volt. A hatalmasra duzzadó mezőnyben nem volt esélye a Life után a leggyengébb autónak számító EuroBrunnal. Két futamra így is sikerült a 26 induló közé verekednie magát, az USA nagydíján a 13. helyen célba is ért. San Marino után előbb kvalifikálni, majd előkvalifikálni sem tudta már magát egyre nagyobb hátrányban levő autójával. Úgy tűnt, a tehetséges Moreno eltűnik a süllyesztőben különösebb eredmény nélkül.

A nagyközönség számára 1990 végén vált igazán ismertté, amikor a sérült Alessandro Nannini helyére, Nelson Piquet mellé leigazolta a Benetton.

A japán nagydíjon Piquet mögött szerzett második helyének köszönhetően a következő idényt is a Benettonnál tölthette. Amikor azonban a csapat leigazolta Michael Schumachert Morenonak távoznia kellett. A következő idényt az Andrea Moda csapatban töltötte, de kevés sikerrel. 1995-ben még a Forti Ford színeiben újrakezdte Forma 1-es pályafutását, de a mezőny leggyengébb technikája volt ismét alatta. Mindössze négyszer látta meg a kockás zászlót, pontszerzésre esélye sem volt a körönként átlagosan 5-6 másodperccel lassabb autójával. Év végén ráunt a sikertelenségre és inkább a tengerentúlra szerződött a következő szezonra.

1996-ban az Indycar bajnokságban folytatta pályafutását. Néhány sikertelen évad után 2000 meghozta számára az áttörést, amikor futamot nyert a Patrick Racing színeiben Clevelandben (egy év múlva Kanadában megismételte győzelmét), sőt a VB címért is sokáig harcban volt kiegyensúlyozott, jó eredményei miatt, de végül Gil deFerran nyert mindkét szezonban. Egészen 2008-ig aktív volt, 49 éves koráig. 2012 végén még egy komoly feladatot kapott, az Indycar autók biztonságosabbá tétele a kocsik teljes áttervezését tette szükségessé. Itt Moreno a tervezésben és a tesztelésben is komoly szerepet kapott. Moreno pályafutása során igazából csak a 2000-es szezon tekinthető kiugrónak, amikor végre igazán megmutathatta tudását egy jó autóval, 41 évesen. Sosem tartozott a leggyorsabb versenyzők közé, de megbízhatósága mellett gumi- és üzemanyagkímélő versenyzési stílusa is emlékezetes marad. Emellett emberileg is mindig is a paddock kedvencei közé tartozott és tartozik a mai napig.

Teljes Formula–1-es eredménylistája(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Indy 500-as eredményei

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Roberto Moreno című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Roberto Moreno (autóversenyző) témájú médiaállományokat.

• Pályafutása a grandprix.com honlapon (angolul)
• Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)