Robinson Crusoe-sziget

A geológiai múlt idején lejátszódott vulkanikus tevékenységnek és az eróziónak köszönhetően a sziget területe hegyvidéki, meredek hegyoldalakkal. A legmagasabb pontja a Cerro El Yunque a 915 méteres magasságával.^[2] Hosszúsága 12 km, szélessége 3 km. A délnyugati része a keskeny, 6 km hosszúságú Cordon Escarpado-félszigetben végződik.^[1] A sziget nyugati csúcsa előtt 1,5 km távolságra délre található a szigetcsoport harmadik legnagyobb tagja, a lakatlan Santa Clara-sziget (Isla Santa Clara).

A Lactoris fernandeziana egy endemikus növényfajta a szigeten, a Lactoris nemzetség egyetlen képviselője és jelenleg vagy egy külön családba, a Lactoridaceae családba sorolják őket, vagy a farkasalmafélék családjába (Aristolochiaceae) sorolják őket.^[3] A virágos növények közé tartozó endemikus élőlénye a szigetnek a Gunnera peltata a Gunneraceae családból.^[4] és a Juania australis a pálmafélék családjából (Arecaceae).^[5] A sziget biodiverzitását a behurcolt idegen fajok, így a patkányok, kecskék vagy a szederbokrok erősen veszélyeztetik.^[6]

Endemikus madárfajok a szigeten a Juan Fernández-szigeteki kolibri (Sephanoides fernandensis) és a királygébicsfélék közé tartozó Anairetes fernandezianus.

A legtöbb csendes-óceáni szigethez hasonlóan a Robinson Crusoe is ki van téve a klímaváltozás következményeinek. A Nature Climate Change szakfolyóirat egy 2016-os cikke szerint 2090-re előreláthatólag a sziget teljesen ki fog száradni.^[7]

A szigetet 1574. november 22-én fedezte fel Juan Fernández spanyol hajóskapitány és a szigetcsoportot őutána nevezték el. 1704-ben a szigeten tették ki Alexander Selkirköt, egy skót tengerészt. Négy évet és négy hónapot élt itt teljes magányban. Az ő történetét vette alapul Daniel Defoe angol író, hogy a világszerte ismertté vált regényét, a Robinson Crusoe-t megírja. 2008-ban egy régészcsoport a szigeten olyan tárgyakat talált, melyek csak egy a korai 18. században élt európai emberé lehettek, mint például egy navigációs körzőt.^[8] Feltételezhetően ezek az ő eszközei voltak.

1877 áprilisában a svájci Alfred von Rodt haszonbérleti szerződést kötött és a sziget alprefektusa (Subdelegado) lehetett. Érkezésekor mintegy 60 ember, 100 tehén, 60 ló és körülbelül 7000 Juan-Fernández-kecske élt a szigeten a számtalan fóka mellett. A 400 fókabőrt szállító első hajót azonban a vihar összetörte. Von Rodt feleségül vett egy helyi lakost, Antuquita Sotomayort, akitől hat gyermeke született. A helyiek maguk állítottak elő vajat és sajtot. 1895-ben egy gyár települt ide, mely ürühússal töltött konzerveket állított elő. Ezt követően kezdte el a chilei kormányzat aktívan támogatni a halászatot. A haszonbérleti szerződése lejárta után von Rodtot gyarmati felügyelővé nevezték ki. Emellett ő vitte az erdészeti és halászati ügyeket, de ellátta a bírói, vámtisztviselői és postafőnöki feladatokat is egy személyben. 1905. július 4-én hunyt el rövid betegség után. A leszármazottai azóta egyszerű halászokként élnek. Flora nevű ükunokája vezeti a faluban lévő Barón de Rodt éttermet. A temetőben lévő síremlékén a következő felirat olvasható: Don Alfredo de Rodt – a sziget első gyarmati ura.

Az első világháború idején a falklandi csatából egyedüli német hadihajóként megmenekülő Dresden könnyűcirkáló hosszas rejtőzködés után, üzemanyaga fogytán a szigetnél keresett menedéket, ahol internáltatni akarta magát. Az utána kutató brit cirkálóraj azonban 1915. március 14-én rátalált a Cumberland-öbölben horgonyzó cirkálóra és annak ellenére, hogy semleges területen tartózkodott és nem mutatott harcra késznek, a britek tűz alá vették. A Dresden néhány tengerésze saját kezdeményezésre az egyik ágyúval négy lövést adott le. A Dresden lövetése során – amit a britek jelentős haditettként „Más a Tierra-i csataként” igyekeztek heroizálni – több német tengerész halálát és sebesülését eredményezte. A németek végül maguk süllyesztették el a cirkálót, mivel a britek teljes megadást vártak volna el. Ezután a chileiek internálták őket. Az incidens diplomáciai vitát eredményezett a németek és a britek között.

A sziget lakossága 843 fő volt 2012-ben és 926 fő 2017-ben.^[9] A népesség főként San Juan Bautista településen lakik, a sziget északi felének középső részén és langusztafogásból és turizmusból él. A lakosság rendelkezik néhány járművel és műholdas internetkapcsolattal.

Évente néhány száz turista keresi fel a szigetet. Főként Defoe regényének hősével, Robinson Crusoe-val való kapcsolat miatt látogatják. Emellett a búvárkodás is egyre nagyobb szerepet kap, melynek fő célpontja a parttól kis távolságra elsüllyedt Dresden cirkáló. Ehhez kapcsolódóan a látnivalók közé tartoznak a Cumberland-öböl szikláiban a fel nem robbant brit gránátok által ütött lyukak.

A német cirkáló után nevezték el a település iskoláját (Escuela Dresden). A 2010. február 27-ei chilei földrengés keltette cunami több emberéletet követelt és csaknem az összes épületet elsodorta a szigeten.^[10] A tizenkét éves Martina Maturana számos lakónak mentette meg az életét, mikor látva az ár közeledését megkongatta a vészharangot.^[11]

• Diana Souhami: Selkirks Insel – Die wahre Geschichte von Robinson Crusoe (Goldmann, München, 2002) Erstauflage. ISBN 978-3-442-30885-9

Ez a szócikk részben vagy egészben a Robinson Crusoe (Insel) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Terra X – Die Schatzinsel des Robinson Crusoe – Zdf.de (németül)