Ruszok
A ruszok (szláv Русь, görög Ῥῶς) kora középkori népcsoport volt, amelyről Oroszország, Ruténia és Belarusz a nevét kapta.
Történetük
A korabeli bizánci és iszlám források (pl. Ahmad ibn Fadlán) és az 1113 körül íródott kijevi Régmúlt idők elbeszélése (Nyesztor krónika, vagy óorosz őskrónika) szerint is a ruszok északiak voltak, akik a tengerentúlról jöttek, először Északkelet-Európába és egy olyan korai alakulatot hoztak létre, amely végül Rurik kormányzása alá került.[1][2]
Rurik rokona, Oleg később elfoglalta Kijevet és megalapította a "Ruszt".[3][4] Rurik leszármazottainak dinasztiája uralta a kijevi Ruszt (862 után) és az utódfejedelemségeit: Galícia-Volhíniát (1199 után), Csernyigovot, a Novgorodi Köztársaságot, a Rusz királyságot (1253–1349), Vlagyimir-Szuzdalt, a Moszkvai Nagyfejedelemséget, és ők alapították az orosz cárságot.[5]
Etimológiája
A leggyakoribb elmélet szerint a Rusz név (ahogy a svédek finn neve, Ruotsi, és észt nevük, Rootsi is) az óészaki nyelvű "evezősök" (rods-) szóból származott. A folyók, tavak fontos útvonalak voltak Kelet-Európában és rajtuk evezős járműveken közlekedtek. A Rusz szó lehet az eretileg "evezős legénység" jelentésű Roslagen svéd tengerparti övezet nevében is (vagy ahogy korábban ismerték, Roden).[6][7][8]