Sárgaszemű pingvin

A szóban forgó pingvin, a Megadyptes nevű madárnem egyetlen élő képviselője. 2008-ban felfedeztek egy kisebb méretű, mára már kihalt pingvinfajt, melyet a vizsgálódások után a Megadyptes pingvinnembe soroltak be, Megadyptes waitaha név alatt.^[2] Az ornitológusok, korábban úgy vélték, hogy a sárgaszemű pingvin legközelebbi élő rokona a kék pingvin (Eudyptula minor), viszont a sejtmag- és a mitokondriális DNS-kutatások azt mutatják, hogy az Eudyptes-fajokkal áll közelebbi rokonságban. E madarak DNS-én végzett vizsgálatok szerint a Megadyptes-Eudyptes kettéválás, körülbelül 15 millió évvel ezelőtt történhetett meg.^[3]

Ezt a pingvinfajt 1841-ben, Jacques Bernard Hombron és Honoré Jacquinot, francia sebészek és természettudósok írták le először. Ők kezdetben a Catarrhactes antipodes nevet adták ennek a madárnak, de még ugyanabban az évben átnevezték a mai tudományos nevére, azaz a Megadyptes antipodes-ra.

Új-Zéland Déli-szigetének déli és keleti partján, a Stewart-szigeten, az Auckland-szigeteken és a Campbell-szigeten fészkel, a többi időt a tengereken tölti. A Déli-sziget költő populációja az elmúlt 40 évben 75%-kal csökkent. Ez a populáció elszigetelt, vérfrissítés nem várható.

Magassága elérheti a 80 centimétert, testtömege a 9 kilogrammot. Hátoldala a többi pingvinéhez hasonlóan sötét (sötétkék, illetve palaszürke), fejteteje viszont sárga. Hasa – ugyancsak a többi pingvinnel egyezően – fehér. Sárga szeme körül világos szemcsíkja van. A hím pingvin nagyobb, mint a nőstény, és a legtöbbször tovább is él.

Víz alá bukva fogja meg kisebb halakból és puhatestűekből álló táplálékát. A szárazföldön ügyesen szalad és ugrik.

A vedlés idején 3 hétig nem eszik, és közben testtömegének csaknem felét leadja^[forrás?]. A fák gyökerei között földbe vájt üregben fészkel, a parttól akár kilométernyire. Tojásain két hétig kotlik. A fiókákat rövid ideig szüleik gondozzák, majd csapatosan „óvodákba” verődnek össze. Csak mintegy száz nap elteltével mennek a tengerre, miután levedlették a fiókákra jellemző, pelyhes, barna tollazatukat – odáig szüleik napi 40–50 dkg halat hordanak nekik.

A sárgaszemű pingvinek sokáig élnek, némelyikük még 20 évnél is tovább. Hím mindig több van, mint tojó: eleve több születik, és a tojók halandósága is nagyobb.

Mára a leginkább veszélyeztetett fajjá vált a pingvinfélék családján belül.

Állományainak visszaesésében elsősorban fészkelőhelyeinek megsemmisülése játszotta a fő szerepet. Főleg a part menti erdők tarvágása érintette súlyosan a fajt. A letarolt területeket a farmerek hasznosítják, ami további zavaró tényező a költési időszakban. A régióban gyakori halászat miatt sok állat a halászhálókban pusztul el. Ezenkívül a térségben járó olajszállító hajók is problémát okozhatnak. Egy-egy baleset következtében az olajjal szennyezett víz tönkreteszi tollazatuk víztaszító képességét, így a madarak vagy megfagynak a hideg vízben vagy vízbe fulladnak. A térségben elhaladó repülőgépek zaja állandó pánikot kelt a kotló madarak között.

Mindezek mellett az ember egy csomó idegen ragadozót is betelepített az Új-Zéland környéki szigetekre, amelyek elpusztíthatják a tojásokat és a fiókákat, sőt a nagyobb testűek akár a felnőtt madarakat is. A faj első ilyen ellensége a maori bevándorlókkal érkező polinéz patkány (Rattus exulans) volt. Ma már a hermelin, az elvadult macskák és kutyák is pusztítják.

Mára állományai nagyon lecsökkentek. Leggyakoribb a lakatlan Campbell-szigeten, ott nagyjából 600 pár költhet. Új-Zéland déli szigetén talán 30 költőpár maradt. A 2015-ös évi adatok szerint, körülbelül 1800 költőpár élhetett.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
• Uránia állatvilág. Madarak. Gondolat Kiadó (1978). p. 30–31.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow-eyed penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Képek az interneten a fajról
• ibc.lynxeds.com - videó a fajról
• Alapítvány a sárgaszemű pingvinek védelmére
• BBC Science and nature page about Megadyptes waitaha
• Official Yellow-eyed Penguin Trust site in New Zealand
• Yellow-eyed penguin facts at Penguins in New Zealand
• penguinpage.net - Research blog about a project investigating yellow-eyed penguin foraging behaviour
• Yellow-eyed penguins from the International Penguin Conservation website
• Hoiho (Megadyptes antipodes) recovery plan 2000–2025 (PDF). Department of Conservation, Wellington, New Zealand, 2001. [2007. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 4.)
• Roscoe, R: Yellow-eyed Penguin. Photo Volcaniaca. (Hozzáférés: 2008. április 13.)