Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2013-45-1
A Királyok völgye 62 (KV62) Tutanhamon egyiptomi fáraó sírja a Királyok völgyében. Howard Carter brit régész fedezte fel 1922-ben, és az egyetlen, a 20. századig közel érintetlenül fennmaradt fáraósír. Felfedezése az uralkodót – akinek neve az ókorban halála után hamar feledésbe merült – az egyik leghíresebb fáraóvá tette. A nyolc éven át tartó feltárás közben kb. 3500 lelet került elő, közülük több a legismertebb óegyiptomi leletek közé tartozik. 2006-ig ez volt az utolsó, a Királyok völgyében talált sír.
Tutanhamon gyermekként került trónra; ő volt a XVIII. dinasztiában a királyi család utolsó, vér szerinti tagja. Az uralkodóház vele kihalt, az őt követő Ayt és Horemhebet feltételezett családi kapcsolataik alapján sorolják a dinasztiához. Az ifjú fáraó abban az időszakban uralkodott, amikor Egyiptomban – az Aton napisten egyedüli tiszteletét bevezetni kívánó Ehnaton fáraó halála után – elkezdték helyreállítani a régi istenek kultuszát. Ehnaton és közvetlen családtagjainak emlékét – így Tutanhamonét is – a későbbi uralkodók igyekeztek kitörölni az emlékezetből. Az alig húszévesen elhunyt fáraó sírját két rablási kísérlettől eltekintve nem háborgatták, ami ennek köszönhető, hogy holléte egészen újkori felfedezéséig a feledésbe merült – valamint annak, hogy a kétszáz évvel később uralkodott VI. Ramszesz közeli sírja, a Királyok völgye 9 építésekor a törmeléket Tutanhamon sírjának bejárata elé halmozták.