Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-27-1

Teremtés (részlet Michelangelo mennyezetfreskójából)
Teremtés (részlet Michelangelo mennyezetfreskójából)
A mennyezetfreskó a kápolnában
A mennyezetfreskó
a kápolnában

A Vatikánban található Sixtus-kápolna mennyezetfreskója Michelangelo remekműve, a világ egyik legismertebb és 540 m²-es felületével a legnagyobb egybefüggő freskója. Egyedülálló tablója az Ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Az itáliai reneszánsz korában, 1508 és 1512 között festett kép kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvének jeleneteit; köztük legismertebb az Ádám teremtése, amit számtalanszor feldolgoztak a populáris kultúrában. Ezenkívül hét ószövetségi próféta, öt szibilla arcképe, bibliai jelenetek, Krisztus őseinek felsorolása, mellékalakok és a maga korában újszerű látszólagos márványdíszítés teszi teljessé a kompozíciót.

A kápolna Michelangelo megjelenése előtt már szinte kész volt, és valószínűleg senkinek nem jutott volna eszébe új freskók készítése, ha nem támad hatalmas repedés a mennyezeten. Így azonban II. Gyula pápa elrendelte a kápolna szerkezetének megerősítését, a mennyezet újrafestését és képekkel díszítését. Az 1508 augusztusában elkezdett munka 1512 októberére készült el. Bár a művész erejét megfeszítve dolgozott, külső okokból kétszer is meg kellett szakítania a munkát. 1510 augusztusára elkészült a freskó első felével. Ezután a pápa parancsára lebontották az állványzatot, II. Gyula pedig a továbbhaladás anyagi feltételeinek megteremtése nélkül háborúba indult. Michelangelo ezt pótolandó kétszer is utána ment, de csak 1511 februárjában kezdhetett újra festeni.

Michelangelo műve elütött minden korábbi vagy kortárs falfestménytől. Nem sík felületet formáz, hanem pózokkal, átfedésekkel érzékelteti azt a teret, amelyben alakjai mozognak. A festő elhagyta az addig szokásos aranyalapozást. Ő volt az első, aki fiktív bronzszobrokat, márványreliefet, márványarchitektúrát alkotott a teljesen sík felületre. Ezeket az újításokat már kortársai is átvették, először Raffaello a Sala di Constantino díszítésénél. Amikor 1512-ben mindenszentek napján leleplezték a freskót, mindenki úgy érezte, hogy egyedülálló, csodálatos remekmű. A szép hely jelentőségét fokozza, hogy az új pápát szavazócédulákkal megválasztó konklávé a Michelangelo freskóival díszített Sixtus-kápolnában ül össze.