Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-25-2
A királykeselyű (Sarcoramphus papa) az újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjében a névadó újvilági keselyűfélék (Cathartidae) családjába sorolt Sarcoramphus madárnem egyetlen élő faja.
Ebben a nemben ezt a fajt írták le először, és a nemet sokáig monotipikusnak tartották. Miután kiderült, hogy több fosszilis faja is van, a királykeselyű lett a Sarcoramphus nem típusfaja.
Nagy testű madár, ami Dél-Mexikótól egészen Argentína északi részéig szinte minden alföldi trópusi erdőben megtalálható.
Testét nagyrészt fehér tollak borítják, de a nyaka tövén levő tollgallér színe a szürkétől a feketéig változik, evező- és faroktollai pedig feketék. Feje és nyaka csupasz; bőrének színe példányonként más és más — sárgás, narancsos, kékes, lilás vagy vöröses. Talán legfőbb jellegzetessége a csőre töve fölött kiemelkedő – idősebb példányoknál alálógó – sárgás bőrképződmény. A többi újvilági keselyűhöz hasonlóan dögevő; gyakran ez a faj kezdi meg az elpusztult állatokat. Ha nem elsőként érkezik a tetemhez, kisebb méretű rokonai kénytelenek neki helyet engedni; ő maga csak a nála nagyobb andoki kondornak (Vultur gryphus) adja át a helyét. Fogságban akár 30 évig elélhet.
Jelképként főleg a maja kódexekben tűnik fel, de szerepet játszik a helyi lakosok hagyományaiban és a népi orvoslásban is. Bár manapság a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) nem tekinti fenyegetett fajnak, egyedszáma napról napra csökken, aminek fő oka élőhelyeinek beszűkülése.