Saspáfrány

növényfaj

A saspáfrány (Pteridium aquilinum) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának saspáfrányok (Pteridophytes) rendjébe, ezen belül a Dennstaedtiaceae családjába tartozó faj.[1][2]

Saspáfrány
Saspáfrányos az erdőszélén
Saspáfrányos az erdőszélén
Rendszertani besorolás
Ország:Növények (Plantae)
Törzs:Harasztok (Pteridophyta)
Osztály:Valódi páfrányok (Pteridopsida)
Rend:Saspáfrányok (Pteridophytes)/Dennstaedtiales
Család:Dennstaedtiaceae
Nemzetség:Pteridium
Gled. ex Scop. 1760 not Raf. 1814
Faj:P. aquilinum
Tudományos név
Pteridium aquilinum
(L.) Kuhn, 1879
Szinonimák
Szinonimák

a faj szinonimái:

  • Pteris aquilina L., 1753
  • Pteridium aquilinum var. aquilinum
  • Pteridium aquilinum subsp. aquilinum
  • Pteridium aquilinum var. lanuginosum Henriq.
  • Pteridium aquilinum subsp. typicum R.M. Tryon
  • Pteris aquilina f. glabrior Carruth.
  • Pteris capensis Thunb.
  • Pteris lanuginosa Bory ex Willd.

a Pteridium aquilinum subsp. decompositum szinonimái:

  • Pteridium capense var. decompositum (Gaudich.) Nakai
  • Pteris decomposita Gaudich.

a Pteridium aquilinum subsp. pinetorum szinonimái:

  • Pteridium aquilinum var. pinetorum (C.N. Page & R.R. Mill) Perest.
  • Pteridium pinetorum C.N. Page & R.R. Mill

a Pteridium aquilinum var. feei szinonimája:

  • Pteris aquilina var. pubescens Kunze

a Pteridium aquilinum var. lanuginosum szinonimája:

  • Pteris aquilina var. languinosa Bong.

a Pteridium aquilinum var. latiusculum szinonimái:

  • Pteridium aquilinum f. glabrum Tardieu & C. Chr.
  • Pteridium aquilinum var. japonicum Nakai
  • Pteridium aquilinum subsp. latiusculum (Desv.) W.C. Shieh
  • Pteridium aquilinum subsp. latiusculum (Desv.) Hultén
  • Pteridium latiusculum (Desv.) Hieron. ex Fries
  • Pteris lanuginosa Spreng.
  • Pteris latiuscula Desv.

a Pteridium aquilinum var. pseudocaudatum szinonimája:

  • Pteris aquilina var. pseudocaudata Clute
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Saspáfrány témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Saspáfrány témájú médiaállományokat és Saspáfrány témájú kategóriát.

A Pteridium növénynemzetség típusfaja.

Előfordulása

Mivel a spórái igen könnyűek, a szél által messze elkerülhetnek; emiatt a Föld mindkét féltekének a mérsékelt övi és szubtrópusi részein fellelhető. Azonban a saspáfrány elsődleges előfordulási területei Európa, Ázsia és Észak-Amerika. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság és a Mátra területén él.[3][4][5]

Alfajai, változatai

  • Pteridium aquilinum subsp. decompositum (Gaudich.) Lamoureux ex J.A. Thomson
  • Pteridium aquilinum subsp. pinetorum (C.N. Page & R.R. Mill) J.A. Thomson
  • Pteridium aquilinum var. feei (W. Schaffn. ex Fée) Maxon
  • Pteridium aquilinum var. lanuginosum (Bong.) Fernald
  • Pteridium aquilinum var. latiusculum (Desv.) Underw. ex A. Heller
  • Pteridium aquilinum var. pseudocaudatum (Clute) A. Heller

Megjelenése

Lágy szárú, évelő növény. Magassága általában 60-80 centiméter, de néha cserjeszerű, 1,5 méter magas is lehet. Gyökértörzse vastag, kúszó, elágazó. Levelei egyesével nőnek ki a gyöktörzsből, nyelük hosszú, nagyok, szélesek, bőrszerűek. Háromszög alakúak, háromszor vagy négyszer szárnyaltak, fonákjuk általában molyhos. A levélszár tövének az átmérője elérheti az 1 centimétert. A levélszárnyak széle visszagöngyölt, alattuk találhatóak a csoportos szürke spóratartók.

Életmódja

Egyaránt nő az erdőkben, erdőszéleken és mezőkön. Agresszív kolonizáló; a North Yorkshire-i mocsárvidék csarabosát (Calluna vulgaris) ellepte a saspáfrány.[6]

Toxicitása

Ez a páfrányfaj mérgező. Minden része tartalmaz B1 vitamint bontó tiamináz enzimet, cianogenetikus anyagokat, pteritansavat, kovasavat. Mennyiségük a növény kiszáradásával csökken, de továbbra is megmaradnak.

Mérgezést többnyire a saspáfrányt legelő állatok szenvednek, de a tünetek jelentkezéséhez tartósan nagyobb mennyiség – naponta 2 kg, összesen 50-100 kg – elfogyasztására van szükség. A tiamináz hatására csontvelőkárosdás, a vörösvértestek képződésének zavara lép fel. A szarvasmarháknál bélgyulladás, krónikus hólyagvérzés, gégeduzzanat jelentkezhet. A bélgyulladás tünetei magas láz, nyáladzás, általános elesettség, nehézkes, ingadozó mozgás, mélyen ülő, riadt szemek, étvágycsökkenés, sötétbarnás, esetenként vércsíkos ürülék. Súlyos esetekben 1-3 nap alatt elhullás következhet be, egyébként a saspáfrány elvonása után 4-6 hétig megmaradnak a tünetek. A krónikus hólyagvérzés idősebb állatoknál fordul elő: véres vizelet, lesoványodás, bágyadtság a jellemzői. Fiatal borjaknál gégeduzzanat léphet fel, ennek tünetei magas láz, gennyes-véres váladékozás az orrból, szemből és hüvelyből, gégevizenyő, nehéz légzés.

A saspáfrány karcinogén hatású ptakilozidot tartalmaz,[7] amely egyes feltételezések szerint hozzájárulhat a Japánban és Észak-Walesben (ahol a növény fiatal szárát zöldségként fogyasztják) tapasztalható magas gyomorrák-gyakorisághoz.[8] Venezuelai adatok arra utalnak, hogy a ptakilozid a saspáfrányt fogyasztó tehenek tejében is megjelenhet.[9]

Képek

Jegyzetek

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pteridium aquilinum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk