Saspáfrány
A saspáfrány (Pteridium aquilinum) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának saspáfrányok (Pteridophytes) rendjébe, ezen belül a Dennstaedtiaceae családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Saspáfrányos az erdőszélén | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Pteridium aquilinum (L.) Kuhn, 1879 | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Saspáfrány témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Saspáfrány témájú médiaállományokat és Saspáfrány témájú kategóriát. |
Előfordulása
Mivel a spórái igen könnyűek, a szél által messze elkerülhetnek; emiatt a Föld mindkét féltekének a mérsékelt övi és szubtrópusi részein fellelhető. Azonban a saspáfrány elsődleges előfordulási területei Európa, Ázsia és Észak-Amerika. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság és a Mátra területén él.[3][4][5]
Alfajai, változatai
- Pteridium aquilinum subsp. decompositum (Gaudich.) Lamoureux ex J.A. Thomson
- Pteridium aquilinum subsp. pinetorum (C.N. Page & R.R. Mill) J.A. Thomson
- Pteridium aquilinum var. feei (W. Schaffn. ex Fée) Maxon
- Pteridium aquilinum var. lanuginosum (Bong.) Fernald
- Pteridium aquilinum var. latiusculum (Desv.) Underw. ex A. Heller
- Pteridium aquilinum var. pseudocaudatum (Clute) A. Heller
Megjelenése
Lágy szárú, évelő növény. Magassága általában 60-80 centiméter, de néha cserjeszerű, 1,5 méter magas is lehet. Gyökértörzse vastag, kúszó, elágazó. Levelei egyesével nőnek ki a gyöktörzsből, nyelük hosszú, nagyok, szélesek, bőrszerűek. Háromszög alakúak, háromszor vagy négyszer szárnyaltak, fonákjuk általában molyhos. A levélszár tövének az átmérője elérheti az 1 centimétert. A levélszárnyak széle visszagöngyölt, alattuk találhatóak a csoportos szürke spóratartók.
Életmódja
Egyaránt nő az erdőkben, erdőszéleken és mezőkön. Agresszív kolonizáló; a North Yorkshire-i mocsárvidék csarabosát (Calluna vulgaris) ellepte a saspáfrány.[6]
Toxicitása
Ez a páfrányfaj mérgező. Minden része tartalmaz B1 vitamint bontó tiamináz enzimet, cianogenetikus anyagokat, pteritansavat, kovasavat. Mennyiségük a növény kiszáradásával csökken, de továbbra is megmaradnak.
Mérgezést többnyire a saspáfrányt legelő állatok szenvednek, de a tünetek jelentkezéséhez tartósan nagyobb mennyiség – naponta 2 kg, összesen 50-100 kg – elfogyasztására van szükség. A tiamináz hatására csontvelőkárosdás, a vörösvértestek képződésének zavara lép fel. A szarvasmarháknál bélgyulladás, krónikus hólyagvérzés, gégeduzzanat jelentkezhet. A bélgyulladás tünetei magas láz, nyáladzás, általános elesettség, nehézkes, ingadozó mozgás, mélyen ülő, riadt szemek, étvágycsökkenés, sötétbarnás, esetenként vércsíkos ürülék. Súlyos esetekben 1-3 nap alatt elhullás következhet be, egyébként a saspáfrány elvonása után 4-6 hétig megmaradnak a tünetek. A krónikus hólyagvérzés idősebb állatoknál fordul elő: véres vizelet, lesoványodás, bágyadtság a jellemzői. Fiatal borjaknál gégeduzzanat léphet fel, ennek tünetei magas láz, gennyes-véres váladékozás az orrból, szemből és hüvelyből, gégevizenyő, nehéz légzés.
A saspáfrány karcinogén hatású ptakilozidot tartalmaz,[7] amely egyes feltételezések szerint hozzájárulhat a Japánban és Észak-Walesben (ahol a növény fiatal szárát zöldségként fogyasztják) tapasztalható magas gyomorrák-gyakorisághoz.[8] Venezuelai adatok arra utalnak, hogy a ptakilozid a saspáfrányt fogyasztó tehenek tejében is megjelenhet.[9]
Képek
.jpg)
Jegyzetek
Források
- Pteridium aquilinum (L.) Kuhn The Plant List Archiválva 2019. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Az alfajai The Plant List
- USDA, ARS, Germplasm Resources Information Network. Pteridium aquilinum in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), U.S. Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 07-Oct-06.
- Haraszti Ede, Kalmár Zoltán: Ismerjük meg a mérgező növényeket. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pteridium aquilinum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Germplasm Resources Information Network: Pteridium aquilinum
- Flora Europaea: Pteridium aquilinum
- Flora of North America: Pteridium aquilinum
- O. Kersten, Reis. Ost-Afr. 3 (3): 11. 1879.
- Thomson, J. A. (2004). Towards a taxonomic revision of Pteridium (Dennstaedtiaceae). Telopea 10 (4): 793-804 pdf full text.
- Der, J. P., Thomson, J. A., Stratford, J. K., & Wolf, P. G. (2009). Global chloroplast phylogeny and biogeography of bracken (Pteridium; Dennstaedtiaceae). Amer. J. Bot. 96 (5): 1041-1049 pdf full text.
