Memóriakártya

CompactFlash, CF

Bővebben: CompactFlash

A CompactFlash, röviden CF solid state (szilárd félvezető) technológián alapuló olcsó adattároló. Adattárolásra tipikusan flash memóriát alkalmaz. Nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, ezért kevesebb energiát fogyaszt és ellenállóbb a fizikai behatásokkal (például rázkódással) szemben, mint a hagyományos mágneses háttértárak.

1994-ben mutatta be a SanDisk Corporation.

A régebbi digitális fényképezőgépek CompactFlash (CF) kártyát használnak, amelynek két típusa létezik (Type I és Type II). A két változat közötti különbség az adatok felírásának és visszaolvasásának sebességében van. Ma már csak a gyorsabb Type II kártyák használatosak, amelyek azonban kompatibilisek a Type I író-olvasó modulokkal.

Secure Digital, SD

Az utóbbi időkben a Secure Digital (SD) kártya a legelterjedtebb, mivel a korábban (főként mobiltelefonokban) alkalmazott MMC kártyáknál sokkal nagyobb adatátviteli sebességet tesz lehetővé. A hagyományos SD-kártya mellett később megjelentek a kisebb méretű MiniSD, majd a még kisebb MicroSD kártyák is. Ezeket a fényképezőgépek, videókamerák és mobiltelefonok is képesek közvetlenül írni és olvasni, a külső kártyaolvasókban azonban csak kiegészítő adapterrel használhatók. A kártyák sebességét a típusuk utáni class 2, class 4, class 6, class 8, class 10 adja meg, amiben a class utáni számok a kártyák minimum írási/olvasási sebességét jelölik MB/s-ban.

Ez az SD kártya nem azonos a személyi számítógépekben használt SD-memóriával, mivel az a synchronous dynamic random access memory, szinkron dinamikus tetszőleges hozzáférésű memória rövidítése.

Bővebben: SDRAM

SmartMedia

Egy, már nem gyártott memóriakártya-típus, amit a Toshiba fejlesztett ki. A kártyát általában fényképezőgépekben használták, de maximális kapacitása mindössze 128 MB volt.

Memory Stick

Bővebben: Memory Stick

A Memory Sticket főként hordozható eszközökben alkalmazzák, mivel könnyen fel- és lecsatolható, és felcsatolt állapotban a rajta levő adatok könnyen elérhetők. A Sony vezette be, és még ma is ez a cég gyártja messze a legtöbb Memory Sticket. Típusai: Memory Stick Duo, Memory Stick PRO Duo és Memory Stick Micro. A Memory Stick Duot a 128 MB-os méretkorlátozás és lassúsága miatt ma már nem gyártják, a Memory Stick PRO Duo helyettesíti.

xD-Picture Card

Bővebben: xD-Picture Card

Az xD-Picture Card az egyetlen olyan kártyatípus, ami nem tartalmaz vezérlő áramkört. Az Olympus és a Fuji közös fejlesztése. Típusai a Multi-Level Cell (M) típus, a High Speed (H) típus és az Olympus típus. Csak az Olympus és a Fuji készülékei, főleg fényképezőgépei használják. Maximális kapacitása 2 GB.

MultiMediaCard

Bővebben: MultiMediaCard

A MultiMediaCard főként mobiltelefonokban, PDA készülékekben, MP3 lejátszókban használják. A Secure Digital (SD) kártya elődje. A Siemens és a Sandisk fejlesztette ki. Típusai: Reduced-Size MMC (RS-MMC), Dual Voltage Reduced-Size MMC (DV RS-MMC), MMC4.x, vagy High Speed MMC (HS-MMC), MMCPlus és MMCmobile.

Játékkonzolok mentéskártyái

Rengeteg játékkonzol memóriakártyára írja a játékok mentéseit. A Nintendo GameCube és a Sony PlayStation konzolok is ilyen adatmentést használnak. A Nintendo jelenlegi, hetedik generációs eszköze, a Wii pedig már rendelkezik olyan opcióval is, hogy választható, hogy hordozható (SD) memóriakártyára vagy belső Flashmemóriára mentse-e az adatokat.

A játékkonzolok gyártói nem tartják magukat a szabványokhoz, ezért minden típusnak saját mentéskártyatípusa van. A játékkonzolok a saját típusú mentéskártyán kívül még néhány más típust is elfogadnak.

A memóriakártyák sebességét nem közvetlenül kB/s-ban adják meg, hanem a CD-k olvasási sebességéhez mérik. Például: SD card 50x = ca. 7,5 MB/s. Az egyszeres sebesség 150 kB/s. A sebességnek ez a megadási módja a CD-égetésből terjedt át más eszközökre. A High Speed vagy a HyperSpeed kifejezések mögött nincs szabvány, ami megmondja, hogy milyen gyorsnak is kell lenniük.

Emellett még a mérés módszerei sincsenek szabványosítva; a tesztek kevesebb nagyobb méretű fájlt gyorsabban visznek át, mint több kisebb, de összességében ugyanakkora méretű fájlt. A különböző gyártók másként, vagy egyáltalán nem definiálják a sebességet. Egyesek az írási, míg mások az olvasási sebességet veszik alapul, és vannak, akik egyszerre mindkettőt figyelembe akarják venni, és adatátviteli sebességről beszélnek. A neves gyártók azonban mindig megadják a maguk pontos definícióját.^[forrás?]

Megjegyzések

A Wi-Fi-s memóriakártyák (pl. SD, CF) belsejébe Wi-Fi-t is építenek, így a kártya tartalma vezetéknélküli hálózaton elérhető. Felhasználása elsősorban digitális fényképezőgépeknél jelentős, ahol az elkészült kép azonnal pl. okostelefonra továbbítható, így akár az internetre is.^[1]

A kártya kiépítése történhet a memóriatároló egybeépítésével, vagy a nagyobb kártyatípusokba helyezhető kisebb típusokkal (pl. SD kártyába helyezhető microSD kártyával),^[2] ez utóbbi megoldás lehetőséget biztosít a felhasználáshoz ideális méretű tároló használatára.

A megbízható kártyák nagyságrendileg 1 millió órás működést garantálnak (a megbízhatatlanok jóval kevesebbet). Ez nagyjából 100 éves folyamatos használatot jelent. A kártyák technológiája annyira megbízható, hogy használat közben többnyire csak erőszakos behatásra romlanak el (túlfeszültség, kalapács...), meg kell azonban említeni a koszolódásból és oxidálódásból eredő érintkezési hibákat, vagyis a mostoha bánásmód a kártyát idő előtt működésképtelenné teheti. Valószínűbb, hogy a kártya hosszú évek alatt sem romlik el, csak újabb típusok jelennek meg, amik a korábbi típusokat elavulttá teszik. Elektronikus eszközről lévén szó, szelektív hulladékként kell kezelni.^[3]

• 
  SD, miniSD és microSD kártyák befoglaló méretei
• 
  CF kártya befoglaló méretei

• Benjamin Benz - Erinnerungskarten, c't 23/2006
• http://www.chip.de/news/Format-Krieg-entschieden-SD-Card-setzt-sich-durch_40751686.html Archiválva 2015. november 26-i dátummal a Wayback Machine-ben

Ez a hardverrel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!