Szepesi György

1922-ben Friedländer György néven született Budapesten Friedländer Miklós és Rajkovits Irén gyermekeként.^[4] Később, 10-11 éves korában családjával Angyalföld és Újpest határára költözött. Édesapja Szepesváralján született, ő ezért vette fel a Szepesi nevet.^[5] 1944-ben Szepesi Ukrajnában és Kelet-Magyarországon, apja Budapesten volt munkaszolgálatos, majd a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg.^[6]

Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal. Mint majd minden fiúgyermek, nagy focista szeretett volna lenni. Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, már akkoriban belátta, hogy kortársai ez irányú tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet – például Puskás Ferenc, Szusza Ferenc –, akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt.

1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa. 1946-tól kezdett lapokban publikálni. 1951–54 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. 1958-ban^[7] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki.^[8] 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.^[9] 1967–75 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt. 1975–78 között bonni tudósítóként dolgozott. 1979–86 között az MLSZ elnöke volt. 1981–92 között a szórakoztató és sportfőosztály osztályvezetője volt. 1982–94 között a FIFA vezető testületének tagja volt. 1996–97-ben a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt.

Jó szívvel felismerte mások talentumát, és úgy döntött, hogy ő a pálya széléről, nem pedig a pályáról próbálja meg előrevinni a magyar sportot. Első szerelme, a futball mellett más sportágakat is kedvelt, és a sport majdnem minden téren jelen volt életében. Legendás közvetítései hallgatók millióinak szereztek mérhetetlenül nagy örömöt. Mindenhol jelen volt, ahol a magyar sportsikerek felbukkantak. Egyedi lelkesedése, sajátos közvetítési stílusa kiemelte a többiek közül. Egy beszélgetés során megkérdezték tőle, hogy miért nem észlelhető már a régi idők szívből fakadó közvetítése napjainkban. Így felelt: „Ma a legtöbb riporter nem hivatásként éli meg és végzi a munkáját, hanem kenyérkeresetként, és ez bizony érződik.”^[10]

Minden bizonnyal rádiós közvetítőmunkájának legemlékezetesebb pillanata az „évszázad mérkőzése” volt. Bátran mondhatjuk, hogy az akkori angol–magyar mérkőzés ideje alatt ő volt a tizenkettedik játékos, hisz lelkes, szívből fakadó közvetítése hozzájárult az Aranycsapat történelmi győzelméhez. Mindig közel állt a csapathoz, győzelmekkor együtt ünnepelt, vesztes mérkőzések után pedig együtt sírt Puskásékkal. A következő idézetből megismerhetjük, mennyire tisztelte a magyar sportot, illetve a sportolókat: „Mikor például Gyarmati Dezső gólt dobott, tehát a bal kezéről a hálóba került a labda, úgy beszéltem erről – azt súgtam a mikrofonba – hogy ilyen bal kéz nincs már több a világon, ez olyan, mint Puskás bal lába. Vagyis ez a hasonlat azt jelentette, hogy én nem magamat emeltem Gyarmati mellé – tehát nem azt mondtam, hogy én még ilyen dobást nem láttam – hanem egy másik világklasszis játékost, Puskás Öcsit, pontosabban annak is a bal lábát. Sokszor láttam Gyarmati kezét, tudtam, mit tud az a kéz. Az Öcsi bal lábát pedig százszor, ezerszer láttam az öltözőben, ahogy féltették, ahogy masszírozták, ahogy a világbajnokságokon két orvos, három orvos is körülállta.”^[11] És ennek a hatalmas tiszteletnek és elismerésnek megtudhatjuk a forrását is: „aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot.”^[11]

A Nemzeti Sport szerint ő volt „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”. Minden idők legnagyobb sportbemondójának tartják, akinek a rádióközvetítéseit használták fel a televíziós közvetítésekhez is: alámásolták a hangját, a kép és a hang pedig tökéletesen megegyezett.^[12] Emellett a magyarországi televíziózás kezdetén a nézőknek is szokásuk volt, hogy ha a televízió és rádió ugyanazt a mérkőzést közvetítette, lehalkították a tévét, és Szepesi rádióközvetítését hallgatták hozzá, mert így élvezetesebb volt a mérkőzés.

2018. július 25-én virradóra, 96 éves korában rövid szenvedés után elhunyt Szepesi György.^[13] A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) saját halottjának tekinti legszenvedélyesebb sporttársát.^[14] Gianni Infantino, a FIFA elnöke Csányi Sándornak, az MLSZ elnökének és a FIFA alelnökének címzett levélben együttérzését fejezte ki a Magyar Labdarúgó-szövetségnek és mindenekelőtt Szepesi György hozzátartozóinak.^[15]Szepesi Györgyöt családjával egyetértésben augusztus 15-én 11 órától a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.^[16][17]

• Szocialista Munkáért érdemérem (1953)^[18]
• Rózsa Ferenc-díj (1963)
• SZOT-díj (1969)
• Gerevich-díj
• Egon Erwin Kisch-díj (1995)
• A NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozata (1995)
• Orth György-díj (1996)
• XIII. kerület díszpolgára (1997)
• Aranytoll (1999)
• Gerevich Aladár-emlékérem (2000)
• Joseph Pulitzer-emlékdíj (2002)
• Radnóti Miklós antirasszista díj (2003)
• Prima Primissima díj (2004)
• Budapest díszpolgára (2005)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, polgári tagozat (2005) – példaértékű, méltán népszerű, sajátos hangvételű rádiós és sportriporteri életműve elismeréseként
• Kodály Zoltán-díj (2007)
• Fair Play Életmű-díj (2011)^[19]
• A Nemzeti Sportszövetség Életműdíja (2011)
• A Magyar Sportsajtó Halhatatlanja (2012)^[20]
• Közéleti-díj (2012) – az MSZP nőtagozatától a nők közéleti szereplésének támogatásáért^[21]
• MOB-médiadíj különdíj (2012)^[22]
• 2012. május 24-én Budapesten a FIFA konferencián az úgynevezett FIFA-érdemrendet vehette át - a szervezet legrangosabb elismerését minden évben a hat kontinentális konföderáció és a FIFA egy-egy jelöltje veheti át - Joseph Blatter FIFA-elnök és Jerome Valcke FIFA-főtitkártól.^[23]
• Szabad Sajtó-díj (2012)
• A Magyar Labdarúgó Szövetség Életműdíja (2016)^[24]

Az Élet és Irodalomban Paul Lendvai közölt egy cikket arról, hogy Szepesi György az ötvenes és hatvanas években a titkosszolgálat III/II, majd III/III osztályának ügynöke volt „Galambos” fedőnéven.^[25][26]Beszervezése 1950-ben történt. Nagy „kaliberű” ügynökként a tartótisztje a későbbiekben személyesen Harangozó Szilveszter állambiztonsági főcsoportfőnök volt. Ezeket az állításokat Takács Tibor történész Szoros emberfogás című könyvében 2014-ben megerősítette. Annyi enélkül is kétségtelen tény, hogy az 1956-os forradalom kitörése utáni napokban rádióműsoraiban a fegyver letételére biztatta a forradalmárokat.

• Civil a pályán (társszerző, 1951)
• Az évszázad mérkőzése 6:3. Szepesi György, Lukács László elmondja a londoni győzelem történetét; Ifjúsági, Bp., 1953
• 25 sportoló elmondja...; szerk. Szepesi György, Lukács László; Magyarok Világszövetsége, Bp., 1954
• Négyszemközt négy olimpiával Londontól Rómáig (Lukács Lászlóval, 1959)
• Római riport (Lukács Lászlóval, 1961)
• Szepesi György–Tabák Endre: Chiléből jelentjük... Beszámoló a 7. labdarugó-világbajnokságról; Sport, Bp., 1962
• Gól! Góóóól! 2000 gól! Riportkönyv; bev. Barcs Sándor; Sport, Bp., 1963 (Színes sportkönyvtár)
• Rejtő László–Lukács László–Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott 400 mérkőzése; Sport, Bp., 1964
• Szerelmünk a mikrofon (Pluhár Istvánnal, 1967)
• Tizenegyes! (1967) (társszerző)
• Hungarian Football Rhapsody (1968)
• Rejtő László–Lukács László–Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott 477 mérkőzése; 2. jav., bőv. kiad.; Sport, Bp., 1974
• Lukács László–Szepesi György: 100+1. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1972; Sport, Bp., 1976
• Rejtő László–Lukács László–Szepesi György:  Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott túl az 500. mérkőzésen; 3., jav. kiad.; Sport, Bp., 1977
• Lukács László–Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1980; 2. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1980
• Sportmikrofon, 1925–1948; TK, Bp., 1982 (Membrán könyvek)
• Die FIFA Story 1904–1954. In ungarischem Spiegel (1989)
• Lukács László–Szepesi György: A magyar olimpiai aranyérmek története, 1896–1992; függelék összeáll. Gy. Papp László; 3. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1992
• Búcsú a mikrofontól (1998)
• Magyar olimpiai bajnokok 1896–1996 (Lukács Lászlóval és Hegyi Ivánnal, 2000)
• 6:3. Az "évszázad mérkőzése" 50. évfordulója tiszteletére. Magyarország – Anglia válogatott labdarúgó mérkőzés, 1953. november 25. Szepesi György eredeti hangfelvétele alapján írta Horváth Antal; Horváth Antal, Bp., 2003

• Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében.
• Több magyar filmben, amikor olyan jelenet van, ahol rádióból hallatszik sportmérkőzés közvetítése, ott ő szerepel háttérhangként.^[forrás?]
• Emléktáblája Budapesten a Váci út 97-ben. (2019)^[27]
• Szobra áll Budapest XIII. kerületében, a Hajdú utcában. (2022)^[28]

• Ki kicsoda a sportéletben (Babits kiadó, 1995) ISBN 963-495-014-0
• Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

• Szepesi György: Csak apám életét nem tudtam megmenteni Archiválva 2010. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben