Szerkesztő:Titankahn44/próbalap

A Japán labdarúgó szövetség országos másodosztálya először 1972-ben alakult meg, amikor a Japan Soccer League (日本サッカーリーグ Nihon Sakkā Rīgu^?; Japán Soccer(Amerikában használt kifejezés a labdarúgásra) Liga) megalkotta a másodosztályt. A 10 alapító klub közül, 5 később szerepelt a J League-ben: a Toyota Motors (első bajnok), a Yomiuri, a Fujitsu, a Kyoto Shiko Club és a Kofu Club. Az új liga 10 csapatból állt, csakugyan mint az első osztály, és a kezdetekben mint a bajnok és a második helyezett számára feljutási mérkőzést kellett játszani a magasabb osztályba való kerüléshez az első osztály utolsó helyezettjei ellen. Ezt a követelményt a bajnok számára 1980-ban, a második helyezett számára pedig 1984-ben eltörölték így a helyezés automatikus feljutást eredményezett.

1977 előtt, a csapatok számára a másodosztályba való bekerülés érdekében el kellett jutniuk az All Japan Senior Football Championship (Zenkoku Shakaijin Sakkā Senshuken Taikai, 全国社会人サッカー選手権大会; Országos Japán felnőtt labdarúgó bajnokság) döntőjébe, majd azután osztályozó mérkőzésen dőlt el a feljutás a másodosztályban szereplő tabella utolsó két helyezettjével szemben. 1977 után az új Regional Football League Competition  (全国地域サッカーチャンピオンズリーグ, Zenkoku Chiiki Sakkā Championzu Rīgu; Országos Futball Liga Verseny) szolgált a feljutásra aspiráló csapatoknak lehetőségként. 1985-ben , a másodosztály létszáma 12 csapatra növekedett majd 1986-ban, ez a szám 16-ra növekedett. 1989-ig, a tabella Nyugati és Keleti csoportra volt osztva, földrajzi helyzettől függően; ezen évet követően egészen 1992-ig egycsoportossá vált az osztály.

1992-ben, a J.League megalakulása után, a JSL másodosztályt átnevezték a (korábbi) Japan Football League-re (Nihon futtobōru Līgu (日本フットボールリーグ^?;Japán Futball Liga[A Nihon japánul jelenti Japánt, mint ország]). A liga fel lett osztva két egymásnak alárendelt osztályra, melyekben 10-10 csapat szerepelt. 1994-ben, a JFL ismét egy osztállyá egyesült. Ahogy a J League létszáma megnövekedett, a szükség megjelent egy másik feljutási és kiesési rendszert magába foglaló másodosztályra, hiszen a professzionális ligában szerepelni vágyó csapatok száma növekedett (különösen a Bellmare, a Reysol, a Cezero és a Jubilo esetében akik JSL első osztályú bajnoknak mondhatták magukat de nem lettek kiválasztva az újonnan induló J League-ben való szereplésre.

1999-ben a liga infrastruktúrája masszív változáson esett át. A ligába csatlakozott 9 fél-profi csapat a JFL-ből és egy kieső a J League-ből hogy megalkossák az immáron két osztállyal rendelkező rendszert, amelyek immáron profi rendszerben működtek. A legmagasabb osztály a J. League Division 1 (J1) 16 csapattal, míg a másodosztály a J league Division 2 (J2) 10 csapattal vett rajtot 1999-ben. A korábbi másodosztály a Japan Football League, vált az akkori harmadosztállyá.

A J2-es kulbbá váláshoz való kritériumok nem voltak annyira szigorúak mint a legmagasabb osztályéi. Ez lehetővé tette a kisebb városoknak és településeknek hogy fenntarthassanak egy csapatot anélkül hogy olyan szintű befektetést kelljen tenniük mint a J1-es csapatoknak. Valójában, csapatok mint a Hollyhock mindössze 3,000 fős mérkőzésenkénti átlag nézőszámmal és minimális befektetéssel is igen jól szereplő csapatok voltak a J2-ben.

A J2-ben szereplő csapatoknak időre volt szükségük hogy felépítsék a csapatukat a legmagasabb osztályban való szereplésre, hisz eközben folyamatosan próbálták fejleszteni az utánpótlás képzési rendszerüket, a stadionjukat, az anyagi helyzetüket és csapatnak otthont adó várossal való kapcsolatukat is. Olyan csapatok mint a Trinita, az Albirex, a Frontale vagy a Ventforet sikeresen teljesítette ezt. Az előbb említett csapatok eredetileg a J2 ben indultak 1999-ben relatíve kis csapatként, de idővel J1-be való feljutás ünnepelhettek külön külön 2002, 2003, 2004 illetve 2005-ben. Még akkor is ha Kofu és Oita később kiestek a másodosztályba, jelenleg is jól működő csapatok közel 10,000 fős mérkőzésenkénti átlagnézőszámmal.

Az idő haladtával a liga elkezdte követni a az Európában megszokott szabályrendszert. Az első három szezonban (1999-2001) a mérkőzések döntetlen végeredmény esetén hosszabbítással folytatódtak. A hosszabbítás 2002-ben meg lett szüntetve és a liga bevezette az akkor már Európában általánossá vált 3-1-0 pontrendszert.

Két Japan Football League klub, a Hollyhock és a Yokohama FC csatlakozott a J2 Leaguehez 2000 illetve 2001-ben. A Mito először az 1999-es szezonban próbálkozott sikertelenül, a következő szezonban viszont már több szerencsével. Ugyanakkor a Yokohama FC a Flugels szurkolói által lett létrehozva, ami tulajdonképp eltűnt miután egyesült a Marinos-szal 1999 Január 1.-én. Lényegében ez a két csapat részt tudott és kellett is volna hogy vegyen a a ligában annak indulási évében a másik 10 csapattal együtt és elkerülhetetlen volt hogy idővel bekerüljenek a ligába.

Mindazonáltal, e két csapaton kívül úgy tűnt hogy nincs érdeklődés az alacsonyabb osztályú csapatok által a feljebb kerüléshez így a következő pár szezonban a liga létszáma nem bővült. Ám 2004-ben két csapat is érdeklődést mutatott és a Thespa és a Vortis is bekerült a ligába. Két évvel később a 2006-os szezonban az Ehime FC követte őket. Mint kiderült több csapat is a professzionális labdarúgás tagjává akart válni, de a korai 2000-es években ezek a csapatok még a regionális ligákban szerepeltek és három négy évre volt szükségük hogy egyáltalán ilyesmire aspirálhassanak.

Nyilvánvalóan a másodosztályú professzionális labdarúgás koncepciója, maga a tény hogy a klubok profi szinten viaskodhatnak egymással, mindezt alacsony költségvetésből, nagyon vonzó volt több amatőr csapat számára is országszerte Japánban. A 2006-os szezon elején a liga felmérést végzett ligán kívüli csapatoknál hogy kiderüljön hány csapat lenne érdekelt a professzionális ligában való részvételben. Az eredmények azt mutatták hogy körülbelül 40-60 csapatnak vannak tervei Japánban arra hogy a következő 30 év alatt a profi ligában is kipróbálja magát. A liga szempontjából a J League "Száz éves víziója" a 90-es évek végétől pozitív irányba indult el.

Ennek fényében a liga vezetősége létrehozott egy bizottságot és két praktikus lehetőséget vett górcső alá mint a további bővítés opciói, vagy a már meglévő másodosztály bővítése vagy a harmadosztály létrehozása. Más szóval, a liga választás elé került vagy a ligán kívüli csapatoknak kell elérniük a J2 sztenderdjét, vagy létrehoznak egy harmadosztályt a ligán kívül álló csapatoknak ahol felkészülhetnek a J2-ben való szereplésre. Több tanulmány elvégzése után, a bizottság azt a professzionális döntést hozta hogy a liga legfőbb érdekében az áll hogy ha kibővítik 22 fősre mintsem a harmadosztály létrehozása. Több ok is közrejátszott abban hogy a bizottság erre a döntésre jutott.

• Japan Football League, majd a Japán labdarúgó rendszer harmadik vonala már ellátta azt a feladatot hogy felkészítse a ligán kívüli csapatokat a magasabb osztályban való szereplésre.
• Ekkoriban azok a ligán kívül álló csapatok akik érdekeltek voltak a profivá válásban még regionális vagy prefektúrális bajnokságokban szerepeltek, kettőtől négy szintig a J2 alatt.
• Huszonkét csapat a tökéletes létszám a J2 League-nek hiszen elég hazai mérkőzésszámot biztosít a megfelelő évenkénti bevételhez, míg megfelelő versenyhelyzetet teremt a dupla oda-vissza vágós rendszert megtartva.
• A legtöbb európai liga is hasonló rendszerben épül fel ahol a másod és harmadosztályok is több csapatból állnak mint a legmagasabb osztály.

A bizottság újra létrehozta az Associate Membership System-et (Jei Rīgu hyakunen kōsō kurabu ;Jリーグ百年構想クラブ^?;J-League 100 éves klub-cél tervezet) a 2006-os szezonban. Ez lehetővé tette a bizottság számára hogy azonosítsa azon csapatokat akik érdekeltek a bekerülésben és biztosítsa számukra a szükséges forrásokat. A tagság kizárólag azoknak a ligán kívüli csapatok számára volt létrehozva akiknek céljuk volt csatlakozni a J.League-be, és megfeleltek már a J2-ben való szereplés legtöbb kritériumának. Több csapat akik a Japan Football League és Regional Leagues tagjai jelentkeztek és kaptak tagságot. Szervezeti tagok akik a négy legjobb között végeztek a JFL-ben indulhattak a J2-ben. Az Ehime F.C "feljutását" követően további 6 csapat csatlakozott a J2 League-be ezen a rendszeren keresztül.

Ahogyan a klubok száma nőtt, a liga lebonyolítása négyszeres oda-visszavágós rendszerről háromszorosra csökkent. Ez a 2008-as szezon során lett bevezetve 15 csapattal és a 2009-es során immáron 18 csapattal. 2009-ben a J2 League feljutási pozícióit háromra növelte hogy ellássa a 18 csapatos ligát. Eredményként a rájátszás ami lehetővé tette a harmadik helyezett J2-es csapatok számára hogy megküzdjenek a feljutásért a 2004-es szezonban való bevezetése után, megszűnt.

Amikor a liga csapatainak száma elérte a 19-et a 2010-es szezonban, a J2 League-ben bevezetésre került a dupla oda-visszavágós rendszert. A liga folytatta a bővítést 22-es létszámig, de mindaddig nem volt kiesés a Japan Football League-be. A következő pár szezonban a a feljutó csapatok száma tulajdonképpen feltöltésszerűen működött tehát 22 re egészítették ki a liga létszámát.

Amikor a liga létszáma elérte a 22 csapatot, két új szabály került bevezetésre. Csak az első két helyezés ér automatikus feljutást, amíg a 3-tól 6. helyezett csapatok az utolsó egyben harmadik feljutó helyért rájátszásban vesznek részt csak úgy, mint a Football League Championship, Serie B, or Segunda División (Angol, Olasz illetve Spanyol másodosztályok).^[1] Ugyanakkor a szabályok jelentősen favorizálják a jobb pozícióban végzett csapatokat.

• A harmadik helyezettnek a hatodik helyezettel, a negyedik helyezett az ötödik helyezettel játszik, mint az Európai ligákban, azonban ezektől különbözően egy forduló csak egy mérkőzésből áll, a jobb helyezést elért csapat hazai pályáján.
• A két mérkőzés győztese a jobb helyezést elért csapat otthonában találkozik, vagy egy semleges helyszínen (általában a Tokyo Nemzeti Stadion). Ennek a mérkőzésnek a győztese feljut a J1-be.
• Minden mérkőzés esetében amennyiben rendes játékidő után az eredmény döntetlenre áll, a bajnokságban jobb helyezést elérő csapat győzelmével zárul, tehát nincs hosszabbítás illetve tizenegyespárbaj.
• Ha olyan csapat végez hatodik vagy annál jobb helyen, aki nem felel meg a magasabb osztályban való részévteli követelményeknek, akkor nem vehetnek részt a rájátszásban és a legjobb helyezést elérő automatikusan továbblép.

Továbbá a 2012-es szezontól kezdve, maximum két csapat sorolható vissza alacsonyabb osztályba (a 2012es szezonban, Japan Football League, 2013-tól J3 League) attól függően hogy végződött a bajnokság.

2013-tól kezdve, a klub licenc rendszer került bevezetésre. Azon klubok akik nem tudtak megfelelni a licenc követelményeknek visszasorolhatóak a harmadosztályba, figyelmen kívül hagyva a ligában elért pozíciójukat. A harmadik vonal, a J3 League, 2014-ben lett megalapítva, olyan csapatokat megcélozva akiknek ambícióik vannak hogy felkerüljenek a J.League-be. A J2 jelenlegi rendszere minden valószínűség szerint nem fog változni a közeljövőben.

A másodosztály 1999-es bevezetése óta, a feljutás és kiesés az európaihoz hasonló mintát követ, ahol a J1 két utolsó helyezettje és a J2 élén végzett két csapat garantáltan osztályt vált. A 2004-estől a 2008-as szezonig a harmadik helyezett J2-es klub rájátszást játszott a tizenhatodik helyezett J1-es csapattal, a téttel hogy a győztes a következő szezont már a legmagasabb osztályban kezdheti meg. A 2009-es szezontól az első három J2-ben szereplő klub automatikus feljutást ünnepelhetett, felváltva a három tabella végén elhelyezkedő egyesületet a J1-ből. Mindazonáltal, a feljutás vagy a már megszűnt rájátszásban való részvétel arra támaszkodott hogy a J2-es csapatok megfelelnek a J1-es "név" által támasztott követelményeknek. Ez nem bizonyult hátráltató tényezőnek, sőt egyetlen csapat sem lett meg megfosztva a feljutás lehetőségétől amiatt hogy nem feleltek volna meg a J1 követelményeinek.

A J3 League jelenleg a szövetségi labdarúgó rendszer harmadik foka, kiszorítva a Japan Football League-t (JFL) ami most a rendszer egyel lejebbi fokát foglalja el. Professzionális liga voltánál fogva a J League csak bizonyos csapatoknak engedélyezi a J3-ból való feljutást. 2000-ben, 2001-ben és 2006-ban a JFL bajnoka feljutott a J2-be; 2005-ben két csapat is feljutott. 2007-től, a liga megköveteli a J League szövetségi tagságot és legalább a negyedik helyezést a JFL-ben (2013-tól a J3-ban) a J2-be való feljutáshoz. Jelenleg két kieső van a J2-ből a J3-ba. 1999 óta összesen 16 csapat jutott fel a JFL-ből (később ugye J3) a J2-be, akik közül kettő az első osztályba is felkerült. Jelenleg a J1-ben 18, a J2-ben 22 csapat található. A másodosztály 20 csapatról 22-re bővült ami jelenleg is így van, szokásos kiesési és feljutási szabályokkal hatályban.

1999-es bevezetése óta a J2 lebonyolítása konzisztens volt. A klubok négyszeres oda-visszavágós rendszerben játszottak (kettő hazai pályán és kettő idegenben) az 1999-es től egészen a 2007-es szezonig. Hogy helyet adjanak a folyamatban levő bővülési folyamatnak, bevezették a háromszoros oda-visszavágós rendszert a 2008-as és 2009-es szezonokra. A 2001-es szezonig a csapatok hosszabbítást játszottak ha rendes játékidő után még döntetlenre állt az eredmény és három pontot kaptak a rendes játékidőben való győzelemért, kettőt a hosszabbításban való győzelemért és egy pontot ha maradt a döntetlen állás (nem voltak büntetők). Viszont a 2002-es szezontól a liga eltörölte a hosszabbítást és bevezette a már világszerte alkalmazott 3-1-0 rendszert.

A klubok száma elérte a 19-et 2010-ben; és a liga lebonyolítási rendszere dupla oda-visszavágósra változott (egy hazai egy idegenbeli mérkőzés). A csapatok száma 20ra nőtt 2011-ben és 22-re 2012-ben ami azóta is változatlan.

Huszonkét csapat játszik dupla oda-visszavágós rendszerben, összességében egyenként 42 mérkőzést. Minden csapat három pontot kap a győzelemért, egyet a döntetlenért illetve nullát a vereségért. A csapatokat sorrendben pontok alapján illetve jobb statisztikák szerint soroljuk be a következők szerint:

• Gólkülönbség
• Szerzett gólok
• Egymás elleni eredmények
• Fegyelmi pontok (sportszerűség)

Ha a szükség úgy hozza húzással dőlne el. Azonban ha két csapat azonos eredménnyel áll az első helyen mindkét csapatot hivatalosan is bajnoknak tekintenék. A két legelöl végzett csapat közvetlenül feljut a J1-be és a harmadik feljutó hely sorsáról rájátszás dönt a negyedik és hatodik helyezett csapatok között. Megjegyzendő hogy a rájátszásban való részvételhez a csapatoknak rendelkezniük kell J1-es licenc-el, ha egy vagy több csapat nem tud eleget tenni ennek nem vehetnek részt a rájátszásban és nem fognak helyettük más csapatok részt venni a rájátszásban.

Az alacsonyabb osztályú J3 League-be való kiesés azon múlik hogy a feljutási pozícióban levő J3-as csapatok rendelkeznek-e már J2-es licence-el. Maximum két csapat válthat osztályt a két liga között, ez közvetlen feljutással, illetve kieséssel az utolsó két helyezett J2-es csapat (21 illetve 22. helyezett) és az első kettő J3-as csapat (bajnok és második) között dől el. Ha egy feljutásra jelölt J3-as csapat nem tudja megszerezni a J2-es licencet, nem lesz engedélyezve a magasabb osztályba kerülésük és ennek megfelelően kevesebb kieső lesz a J2-ből.

Díjazás

• Első helyezés: 20,000,000 Yen
• Második helyezés: 10,000,000 Yen
• Harmadik helyezés: 5,000,000 Yen

• Szürke háttérrel az első osztályból idén visszasorolt csapatok vannak jelölve.
• Pinkkel a harmadosztályból idén feljutott csapatok vannak jelölve
• Utolsó elsőosztályú évekhez hozzávettük a Japan Soccer League-ben eltöltött időt is.

Fő helyszínek a J2-ben:

Avispa Fukuoka	Shonan Bellmare	Ehime F.C.	Fagiano Okayama	Nagoya Grampus	Matsumoto Yamaga FC
Level-5 Stadium	Shonan BMW Stadium Hiratsuka	Ningineer Stadium	Kanko Stadium	Toyota Stadium	Matsumotodaira Football Stadium
Befogadóképesség: 22,563	Befogadóképesség: 18,500	Befogadóképesség: 20,000	Befogadóképesség: 20,000	Befogadóképesség: 45,000	Befogadóképesség: 20,396
F.C. Gifu	Oita Trinita	JEF United Ichihara Chiba	Montedio Yamagata	Kamatamare Sanuki	Kyoto Sanga F.C.
Gifu Nagaragawa Stadium	Ōita Bank Dome	Fukuda Denshi Arena	ND Soft Stadium	Kagawa Marugame Stadium	Nishikyogoku Athletic Stadium
Befogadóképesség: 20,000	Befogadóképesség: 40,000	Befogadóképesség: 18,500	Befogadóképesség: 20,315	Befogadóképesség: 30,099	Befogadóképesség: 20,588
Mito Hollyhock	Roasso Kumamoto	Thespakusatsu Gunma	Renofa Yamaguchi FC	FC Machida Zelvia	Tokyo Verdy
K's denki Stadium Mito	Umakana Yokana Stadium	Shoda Shoyu Stadium Gunma	Yamaguchi Ishin Park Stadium	Machida Athletic Stadium	Ajinomoto Stadium
Befogadóképesség: 12,000	Befogadóképesség: 32,000	Befogadóképesség: 15,253	Befogadóképesség: 20,000	Befogadóképesség: 10,600	Befogadóképesség: 49,970
Tokushima Vortis	V-Varen Nagasaki	Yokohama FC	Zweigen Kanazawa
Pocarisweat Stadium	Nagasaki Athletic Stadium	Nippatsu Mitsuzawa Stadium	Ishikawa Kanazawa Stadium
Befogadóképesség: 20,441	Befogadóképesség: 20,246	Befogadóképesség: 15,454	Befogadóképesség: 20,000

• Pinkkel az előző kiírásban első osztályba jutott csapatok vannak kiemelve.
• Szürkével az előző kiírásban harmadosztályba sorolt csapatok vannak kiemelve.

A két legjobb helyezést elérő csapat feljut. A 2004-estől a 2008-as szezonig a harmadik helyezett a J1 tizenhatodik helyezettjével játszik rájátszási mérkőzést a legmagasabb osztályban való szereplésért. A 2009-es szezontól a 2011-es szezonig a harmadik helyezés egyenes feljutást eredményezett. A 2012-es szezon kezdetétől a harmadik feljutó hely a harmadik és hatodik helyezettek között rendezett rájátszási rendszerben dől el.

* Félkövér jelöli a feljutó csapatokat;
† Vereséget szenvedett a rájátszásban;
‡ Megnyerte a rájátszást és feljutott;

A vastagon szedett csapatok a J2-ben szerepelnek a 2017-es szezonban.

Eredmények

A másodosztály megalapításakor, a liga nem vezetett be semmilyen kiesési mechanizmust a J2 és az (akkori) harmadik vonal a Japan Football League között, így az átkerülés csak egyirányú volt. Az évek alatti folyamatos bővülés hatására az osztály elérte a tervezett 22 tagot, ennek következtében lehetővé téve a J.League-nek hogy a táblázat alján helyet foglaló csapatokat visszasorolja a JFL-be. A Zelvia egy igencsak szerencsétlen mérföldkövet tudhat magáénak a 2012-es évben, hisz ők lettek az első és egyetlen csapat aki a J2-ből kiesett a JFL-be. A következő évben megalakult a professzionális J3 League, lehetővé téve az állandó kieséses rendszert a második és harmadik vonal között.

A szabályok a J2 illetve J3 közötti osztályváltásra 2017-től a következők szerint alakulnak: a 21. és 22. helyezett csapatok kiesnek és a J3-as bajnok és második helyezett jutnak fel helyettük.^[3] Amennyiben egy vagy mindkét J3-as feljutó nem rendelkezik J2 licence-el, nem fognak engedélyt kapni a magasabb osztályban való szereplésre és a kieső helyek ennek megfelelően lesznek csökkentve.

* Félkövér jelzi a kiesett csapatokat;

^† Megnyerte a rájátszást J3-as csapat ellen;

^‡ Elvesztette a rájátszást J3 vagy JFL-es csapat ellen.

Belföldi versenysorozatok

• Császári kupa (1921–)
• Xerox szuperkupa (1994–)

Megszűnt versenysorozatok

• Rájátszás (play-offs) (2004–2008, 2014–)

• J League
• J League hivatalos oldala
• J League hivatalos oldala (angol nyelvű)

4. Eredeti forrás: https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=J2_League&oldid=767334767 [Hozzáférés ideje: 2017. március 1]

5. International Bibliography of Football History Christiane Eisenberg Vol. 31, No. 1 (115), Football History: International Perspectives / Fußball-Geschichte: Internationale Perspektiven (2006)

• Hivatalos weboldal