Taijaki

Búzalisztből, cukorból, sütőporból és egyéb összetevőkből tésztát készítenek. Ezt tengeri keszeg alakú sütőformába öntik, majd sütni kezdik, közben az egyik felére egy adag anko-t helyeznek. Amikor már nagyjából megsült, a sütőforma két felét összecsukják, és úgy sütik tovább.^[1][2]

A 20. század vége óta tejszínes, olvasztott csokoládés, karamelles, sodós, jégkrémes, és még egyéb nyugati cukrászati hozzávalókkal töltött verziója is előfordul.^[2][3] Illetve a szendvicsekhez hasonlóan húsfélékkel, kolbásszal, friss zöldségekkel, vagy szószokkal, rizottóval, vagy egyéb sós hozzávalókkal megtöltött verziója is létezik, ezt okazu taijakinak (おかずたい焼き okazu taiyaki) nevezik.^[2][4]

Kétféle taijaki öntőforma létezik. Az egyikben egyszerre egy taijakit lehet sütni, a másik fajtában többet. Egyesek a kettő megkülönböztetésére az előbbivel való taijaki sütést tennen mono-nak (天然物 tennen mono) (természetes dolog), vagy ippon'jaki-nak (一本焼き ippon'yaki) (egy darab sült) nevezik, míg az utóbbival való taijaki sütést jósoku mono-nak (養殖物 yōshoku mono) (akvakultúra dolog) nevezik, és azt mondják, hogy a kettő sokban különbözik.^[5]Napjainkban az előbbit használók száma lecsökkent, mivel a másikkal egyszerűbben és gyorsabban lehet minél több taijakit sütni, de manapság is vannak, akik a másik fajta mellett kötelezték el magukat. Különösen Tokióban van sok olyan bolt, amelynek tulajdonosai inkább az egyenkénti sütőformát részesítik előnyben.^[6] Mivel a két sütési mód több szempontból is különböző, a hő sütés közben például máshogy oszlik el a sütőformában, ennek megfelelően az egyik vagy másik fajta sütőformában sütött taijaki íze is különböző.^[5]

A taijakit kedvelők között vita van arról, hogy a feje vagy a farka felől érdemes-e enni kezdeni.^[7] Gyakran előfordul, ugyanis, hogy a hal farkában már nincs lekvár. Vannak akik szerint a legfinomabb részével, hal lekvárral gazdagon töltött fejével, mások szerint a hal farkával kell kezdeni, mert akkor még az utolsó falatokban is lesz lekvár.^[7]

• 
  Egy egyszerre egy taijaki sütésére alkalmas sütőforma
• 
  Egyszerre több taijaki sütésére alkalmas sütőforma
• 
  Egy tennen mono technikával készült taijaki
• 
  A taijaki belseje

Feltehetőleg az Imagavajaki-ból (今川焼き imagawayaki) alakult ki.Pontos kialakulására nézve több elmélet is van. Az egyik szerint az imagavajaki eredetileg sokféle állat, és egyéb alakban előfordult, ezek közül a szerencsés előjelnek tartott tengeri keszeg, - mely csak ritkán került a közemberek asztalára, - alakú, népszerűsége folytán dominánssá vált, és ma is töretlen népszerűségnek örvend.

Alak alapján

• Nagaszaki prefektúra, Cusima város, Szaka nevű kerületében olyan taijakikat sütnek, amelyeknél a tengeri keszeg farkuszonya visszakunkorodik, és az egész sütemény alakja az imagavajaki-hoz hasonlóan kerekded, ezt Szaka no taijaki-nak (佐賀のたい焼き Saka no taiyaki) (Szaka taijakija) hívják.
• Előfordul még hanecuki taijaki (羽つきのたい焼き hanetsuki taiyaki) (teniszütő taijaki) is, amely négyzet alakú, s nevét arról kapta, hogy hasonlít a tradicionális japán teniszütőkre.

• Fukusima prefektúra, Ivaki város akváriumában, ahol többek között a bojtosúszós halakat is kutatják, bojtosúszós hal alakú taijaki-kat sütnek.
• A koinobori készítéséről híres Szaitama prefektúrabeli Kazo városban, koinoborijaki-nak (こいのぼり焼き koinoboriyaki) (sült koinobori) nevezett taijakikat árulnak.

• Nagaszakiban bálna alakú taijakit, kudzsirajaki-t (くじら焼き kujirayaki) (sült bálna) árulnak.
• A Fukuoka prefektúrabeli Hakata 656 vállalat dülledtszemű géb alakú mandzsú-kat (ムツゴロウマンジュウ mutsugorō manjū) és csendes-óceáni holdhal alakú taijakikat (萬宝焼 manpōyaki) is árul, a hagyományos tengeri keszeg alakúak mellett.
• Dél-Koreában a taijaki-hoz hasonló Bungeoppang-nak (붕어빵) nevezett kárász alakú süteményt sütnek.

Összetevők alapján

• Általában tojássárgáját, és tojásfehérjét is használnak a tésztájához, az így készült taijakiknak aranybarnás színe van.^[1] Ha azonban tojássárgáját nem tesznek bele, a sütemény fehér színű lesz, ezt siroi taijaki-nak (白いたい焼き shiroi taiyaki) (fehér taiyaki) nevezik.
• Általában búzalisztet használnak hozzá, de manapság előfordulnak tápióka lisztes és rizslisztes változatok is, ezeknek nyúlósabb, ruganyosabb textúrája van.
• 2013 óta úgynevezett croissant taijaki-t (クロワッサンたい焼き kurowassan taiyaki) is árulnak, ennek a tésztájában vaj is van.^[8]

Készítési mód alapján

• Az Akita prefektúrabeli Akita város Ōtsukaya nevű vállalatában a taijaki-kat a sütés után, lehűtik, és azután töltik meg a töltelékkel, ezt hijasitaijaki-nak (冷やしたい焼き hiyashitaiyaki) (hűlt taiyaki) nevezik.
• Az Aomori prefektúrabeli Gosógavara városban sütés után cukorral szórják meg a taijaki-t, ezt a fajta taijaki-t agetai-nak (あげたい agetai) nevezik.^[9]

A taijaki-ról több dalt is – főleg gyerekdalokat - írtak, melyek tovább népszerűsítették az édességet. Az egyik ilyen dal, az "Oyoge! Taiyaki-kun" hatalmas népszerűségre tett szert, a lemezből, 1976-os megjelenése óta, több mint 4 és fél millió példányt adtak el.

A taijaki számos animében és mangában is megjelenik.

• Japán konyha

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) たい焼き című japán Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Taiyaki című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.