Terence Hill

Mario Girotti néven született Velencében, 1939. március 29-én. 1900-ban született édesapja, Girolamo Girotti olasz származású vegyészmérnök volt, de eredeti foglalkozása ellenére a jóga olaszországi úttörőjeként vált ismertté. Édesanyja, Hildegard Thieme német felmenőkkel rendelkezett, drezdai művészeti egyetemre járt és tehetséges festőművész volt. Szülei Tirolban ismerkedtek meg egy nyaralás során. Két testvére van, egy négy évvel idősebb bátyja, Odoardo (később tanár lett) és egy négy évvel fiatalabb öccse, Piero (aki geológusként helyezkedett el).^[11][12]

Anyanyelve a német (hatéves koráig csak ezen szólalt meg),^[13] mellette olaszul és angolul beszél.

A második világháború fenyegetése miatt a család először Rómába, majd egy német kisvárosba, a Drezdától 30 kilométerre fekvő Lommatzschba költözött, az anya német ajkú szüleihez.^[14] Az élénk, sportos fiú katolikus szellemben nőtt fel, mely későbbi munkásságára és szerepválasztásaira is nagy hatással volt. Drezda bombázásának rossz emlékei szintén végigkísérték életét.

1945 őszén a család a fenyegető orosz megszállás miatt visszatért Olaszországba – először Velencébe, majd apja szülővárosába, Ameliába.^[12] Mario itt töltötte általános iskolás éveit, német származása miatt gyakran keveredve összetűzésekbe társaival. Alapfokú tanulmányai befejezése után, tizenkét évesen (1951) családjával Rómában telepedett le.^[15][12]

A kezdetek

1951-ben fedezte fel készülő filmjéhez Dino Risi olasz filmrendező az akkor 12 éves fiút és ajánlott neki szerepet Vakáció a gengszterrel című filmvígjátékában. Későbbi legendás színésztársa, az akkor még Carlo Pedersoli néven sportúszó Bud Spencer nézőként részt vett a film forgatásán. Emellett együtt is versenyeztek a Lazio úszócsapatában, ahol az edzések során gyakran összefutottak, bár a köztük lévő majdnem tíz évnyi korkülönbség miatt mélyebb ismeretséget nem kötöttek, csak látásból ismerték egymást. Mariót szülei többféle sportfoglalkozásra beíratták, az úszás mellett atletizált, vívott, focizott, lovagolt és síelt.^[16][17][12]

1954-től, 15 éves korától három évig a római színészeti stúdióba járt.^[18] 1963-ig tucatnyi filmben vállalt szereplést, többnyire kisebb alakításai voltak. Félénksége és súlyos lámpaláza megnehezítette munkáját és a kritikusok sem voltak jó véleménnyel az ebben az időszakban készült filmjeiről.^[19] 1955-ben a La vena d'oro (egyes források szerint magyarul Aranytorony) című drámában kapott főszerepet, melyet a színész – az 1956-os Guaglione-nal együtt – a Girotti néven jegyzett filmjei közül a legjobbként tart számon.^[20] 1956-ban veszítette el édesanyját. 1957-ben a A nagy kék országút szereplője volt Yves Montand oldalán és játszott az év legsikeresebb olasz filmjében, a Lazarellá-ban, mely magyarul a Sandra, a kis fruska címet kapta. 1958-ban az Első szerelem szintén elsöprő siker lett, ebben Gina Lollobrigida partnereként szerepel.^[21] Az 1959-es Hannibal című történelmi kalandfilmben együtt színészkedett a későbbi Bud Spencerrel, de nem voltak közös jeleneteik és a forgatáson sem találkoztak.^[22][18]

1960-as évek és találkozás Bud Spencerrel

1960-ban beiratkozott a római egyetemre, ahol 1963-as távozásáig irodalmat és filozófiát tanult.^[23] 1963-ban Luchino Visconti A párduc című filmjében játszhatott. Olyan színészek mellett szerepelt, mint Burt Lancester, Claudia Cardinale és Alain Delon. Bár csak mellékszerepe volt a bombasikerré vált filmben, Girottit is ismertté tette a mű, Olaszországban és külföldön egyaránt.^[24] Ekkor döntött végleg a színészmesterség mellett és a hirtelen jött siker miatt az egyetemet sem fejezte be.^[18] Három évre Nyugat-Németországba költözött, ahol több, az adott tartományt/vidéket bemutató ún. szülőföld-filmben, illetve akció- és (többek között Karl May művein alapuló) westernfilmben szerepelt.^[25][26] Horst Wendlandt producer négy filmben is felajánlott neki szerepeket, az első a Winnetou 2. – Az utolsó renegátok (1964) volt. 1965 augusztusában jelent meg az első címlapfotója a német Bravo magazinban, annak bizonyságaként, hogy a kék szemű Girotti a nők bálványává vált.^[27]

1967-ben az Isten megbocsát, én nem forgatásának kedvéért visszaköltözött Olaszországba. Ebben a filmben egy véletlennek köszönhetően szerepelhetett: ugyanis az eredeti főszereplő, Peter Martell egy házastársi vita közben eltörte a lábát. Az elsőfilmes rendező,^[28] Giuseppe Colizzi Girottit javasolta a szerepre, aki akkor fejezte be a Rita, a vadnyugat réme western forgatását.^[29] Carlo Pedersolival, ismertebb későbbi nevén Bud Spencerrel így együtt színészkedhetett egy filmben, ezúttal már egy közös, verekedős jelenetük is volt. Mivel a spagettiwesterneket ekkoriban angolul forgatták és nemzetközi piacra szánták, a két olasz színésznek angolosítania kellett a nevét. Girotti egy listáról a Terence Hill nevet választotta – részben egyszerű kiejtése, részben azért, mert ezek voltak édesanyja, Hildegard Thieme nevének kezdőbetűi.^[30][31]

A film mind az olasz, mind a német mozikban nagy sikert aratott.^[32] A rendezőnek feltűnt, hogy a közönség a két színész közös jeleneteit értékelte leginkább: „Rögtön kialakult a dinamika. Olyan, mint egy mitologikus elem a páros körül, megmagyarázhatatlan légkör”.^[33] Hill magánéletére is nagy hatást gyakorolt: ugyanis a forgatáson ismerte meg későbbi feleségét, a német származású Lori Zwicklbauert. 1967-ben házasodtak össze, 1969-ben megszületett gyermekük, Jess.^[18]

A legendás páros

Bővebben: Bud Spencer és Terence Hill

A két színész közt egyből kialakult összhang és a játékos komikum (mely részben eltérő testalkatukból is fakadt) a következő években további együttműködéseket eredményezett. 1968-ra elkészült előző filmjük folytatása, a Bosszú El Pasóban, ebben Hill már atletikus képességeit is megcsillogtatta,^[34] a páros filmbeli ellenfelét Eli Wallach formálta meg. A szinte teljes egészében Mexikóban forgatott folytatás ismét kasszasiker lett. A harmadik rész egy évvel később, 1969-ben került a közönség elé, Akik csizmában halnak meg címmel.^[35]

1969-ben a páros találkozott Enzo Barbonivel, aki jó ötletekkel látta el őket. Ekkor készültek el Az ördög jobb és bal keze és annak folytatása, Az ördög jobb és bal keze 2. című filmjeik,^[18] amelyek elindították őket a sztárság felé vezető úton. Újszerű humorával, a rajzfilmszerű, vértelen harci jelenetekkel és a két főszereplőre alapozott történettel mindkét film óriási tetszést aratott a nézők körében. Az első rész az 1970-es évek egyik legsikeresebb olasz filmje lett. Ezzel szemben a vicces jeleneteket mellőző Kalózok háborúja (1971) című filmjük felejthető epizódnak bizonyult a két színész együttműködésében.^[36] Ebben – legtöbb filmjüktől eltérően – ellenfeleket alakítanak és Spencer csak egy kisebb mellékszerepet játszik, a történet Hill karakterére fókuszál.^[37]

Giuseppe Colizzi filmrendező és Italo Zingarelli producer kísérletképpen megpróbálta a két színész helyzetkomikumra épülő komédiázását a western műfaján kívül helyezni. Így született meg 1972-ben a Mindent bele, fiúk!. A produkciót tizenöt közép- és dél-amerikai országban forgatták és a modern akcióvígjáték műfaj előfutára lett.^[38] A film egyfajta átmenet a két színész közös életművében, kiforratlanabb későbbi műveiknél, kevésbé képregényszerű verekedésekkel és drámai jelenetekkel.^[39] Jóval komolytalanabb hangvételű lett 1974-es Különben dühbe jövünk című vígjátékuk, ami szintén klasszikussá vált és a legjobb olasz filmek közé került.^[40] Az ugyanebben az évben készült Fordítsd oda a másik orcád is! kedvéért ismét Dél-Amerikába utaztak és ezúttal papi reverendát öltve osztották a pofonokat.^[41] Ez volt egyik legdrágább produkciójuk és bár kasszasiker lett, a két sztár mégis elégedetlen volt az elkészült művel.^[42]

1974 és 1985 között még kilenc további filmet forgattak: előző filmjük után két évvel tértek vissza együtt a közönségkedvenccé vált Bűnvadászok-kal.^[43] Utolsó nagy sikerük az 1984-es Nincs kettő négy nélkül volt, ebben a Koldus és királyfi-ra emlékeztető, Dél-Amerikában játszódó komédiában kettős szerepeket vállaltak. Az 1985-ben megjelent Szuperhekusok jóval gyengébbre sikerült elődjeinél és majdnem egy évtizedig a páros együttműködésének végét jelentette.^[44]

Önálló filmes munkássága

Az 1960-as évek végéről érdemes megemlíteni Hill Org című, kevéssé ismert 1968-as filmjét, ezt színészként és anyagi téren is támogatta. Később jogi úton megtiltotta a nyilvános vetítést és forgalmazást, pár alkalommal mégis levetítették. A bizarr és provokatív mű Thomas Mann 1940-es Az elcserélt fejek című kisregényén alapul.^[45] A színész életművébe szintúgy nehezen beilleszthető film volt a Barbagia (1969): a dokumentumfilm-jellegű alkotásban Hill egy Graziano Mesina nevű hírhedt olasz banditáról mintázott bűnözőt alakít. Érdemes megjegyezni, hogy bár a színész szeretett volna találkozni Mesinával, erre nem kerülhetett sor.^[46]

A Nevem: Senki című 1973-as filmjében Henry Fondával szerepelt. 1974-ben családjával az Államokba költözött, a Massachusetts közelében fekvő Stockbridge-be, egy tizenkét hektáros farmra. Első amerikai filmjei az 1977-ben forgatott Mr. Milliárd és a Menni vagy meghalni voltak. A szerepekkel megpróbált eltávolodni attól a karaktertől, melybe a közönség beskatulyázta, de a várt siker elmaradt. A Mr. Milliárd súlyos anyagi bukásnak bizonyult, a New York-i Radio City Music Hall be is perelte a forgalmazó Twentieth Century Fox stúdiót, így próbálva kompenzálni a film bemutatása miatti pénzügyi veszteségeit.^[47] Ekkoriban Hill egy amerikai színésziskolába járt.^[48] 1983-ban a Don Camillo című filmvígjátékban rendezőként is kipróbálta magát. 1987-ben E.B. Clucherrel forgatta le A keményfejű-t, ebben fogadott fia, Ross Hill is játszott. Terence Hill a főszerep mellett a forgatókönyv megírását is elvállalta.^[48]

1990-ben Új-Mexikóban forgatta családjával a Lucky Luke című filmet. 16 éves fogadott fia, Ross a forgatás idején autóbalesetben meghalt. A tragédia után a színész mély depresszióba esett és elzárkózott a nyilvánosságtól.^[49] Elhunyt fia emlékére befejezte a művet, mely 1991-ben filmként került a közönség elé, a következő évben egy azonos című sorozat is követte.^[48] 1994-ben elkészült utolsó közös filmje Bud Spencerrel, a Bunyó karácsonyig, szintén Hill rendezésében. Az ősbemutató Drezdában volt, ennek apropóján Hill Lommatzsch-ba is ellátogatott.^[48]

1997-ben került mozikba az Én vagyok a fegyver című sci-fi vígjátéka, az egyik forgatókönyvíró fia, Jess volt. A sci-fi elemekkel átszőtt film gyenge fogadtatást kapott, Olaszországban és Németországban nem mutatták be mozikban. A Nemzetközi Filmlexikon a „B-kategóriás” műnek nevezte, olcsó poénokkal és elviselhetetlen zenével.^[50]

Televíziós sikerek

Hill csak három évvel később, 1999-ben vállalt ismét szereplést, a Don Matteo című sorozatban, mely az egyik legkedveltebb és legismertebb olasz sorozat lett. Hill a szabadidejében bűntényeket megoldó papot alakít a televízió képernyőjén, az ötletet G. K. Chesterton Brown atya nevű regényalakja után kölcsönözte.^[51] A RAI 2000-től tűzte műsorra, dupla epizódokkal, a jólelkű, ravasz és segítőkész pap kalandjaira több tíz millió olasz néző volt kíváncsi.^[52] 2002-ben a Monte Carlói Nemzetközi Tévéfilmfesztiválon Hill elnyerte a legjobb színésznek járó díjat.^[53]

A sikert kihasználva Hill 2005-ben leforgatta A férfi, aki sasokkal álmodott című kétrészes televíziós filmdrámát. A szerep kedvéért egy sajtkészítő tanfolyamot is elvégzett.^[54] 2009-ben egy sorozata, a Lovas a sötétben és egy Doc West című kétrészes western tévéfilm is megjelent. A Lovas a sötétben hasonló családi film lett, mint a 2005-ös televíziós dráma (Hill karakterének is ugyanaz a keresztneve, ennek ellenére nem egy folytatás).^[55] A Doc West ismét lehetőséget adott a színész számára a rendezésre is, Giulio Base olasz filmrendezővel közösen. Az alkotás elkészítésében régi munkatársai, Guido és Maurizio de Angelis, valamint Marco Barboni, Enzo Barboni fia is a segítségére voltak, utóbbi forgatókönyvíróként.^[56] Mindkét tévés produkció magas nézettséget ért el az olasz nézők körében.^[57]

Alpesi őrjárat című tévésorozata 2011 áprilisában mutatkozott be, szintén magas nézőszám mellett aratva sikert.^[58] A Don Matteó-ban is segédkező Enrico Oldoini rendezte Pietro, a tiroli erdész kalandjait elmesélő szériát,^[59] mely Hill előző sorozatához hasonlít a bűnesetek megoldása terén, azonban annál lényegesen derűsebb hangvételű.^[60]

2018 áprilisában, majdnem húsz évvel legutóbbi filmje után mutatták be a Nevem: Thomas című romantikus filmdrámáját, amellyel a 2016-ban elhunyt Bud Spencer emléke előtt tisztelgett. Hill írta és rendezte a filmet.^[61] Huszonkét év után Hill úgy döntött, befejezi Don Matteo megformálását. Utoljára a 2022-ben bemutatott 13. évadban alakította a nyomozó papot.^[62][63]

Az Isten megbocsát, én nem forgatásán ismerte meg leendő feleségét, a német származású Lori Zwicklbauert. 1967. július 23-án, pár hónappal első találkozásuk után össze is házasodtak. 1969-ben megszületett gyermekük, Jess.^[18] 1973-ban a Különben dühbe jövünk németországi forgatása alatt örökbe fogadtak egy akkor háromnapos árva fiút, aki a Ross Hill nevet kapta. Ross később nevelőapja több filmjében is feltűnt, 1990-ben egy autóbalesetben hunyt el az Egyesült Államokban.^[48]

2022 novemberében megkapta a német állampolgárságot.^[64] Az olasz és a német mellett amerikai állampolgársággal is rendelkezik.^[65]

1975-ben Bud Spencerrel együtt vehetett át Bambi-díjat.^[66][67] 2010-ben a két színész elnyerte a David di Donatello-díjat, életművük elismeréseképpen.^[68]

1995 óta Lommatzsch város díszpolgára. 1998-ban a helyi uszodát (mely azóta bezárt) az ő tiszteletére nevezték át Terence Hill fürdőre, a színész egy vízicsúszdát adományozott a városnak.^[69] 2019-ben egy Hill és Spencer filmjeit bemutató múzeumot nyitottak a településen.^[70][71] Bár felröppent a hír, hogy a németországi Wormsban hidat neveznek el róla, erre végül nem került sor.^[72]

Felhasznált források:^[73][74][75]

Önálló filmjei

Filmrendező, forgatókönyvíró és producer

Filmszínész

‡ – Mario Girotti néven szerepel a stáblistán

Bud Spencerrel közös filmek

Televíziós munkái

Leggyakoribb magyar hangja Ujréti László,^[76][77] filmjeinek többségében (a Mario Girotti néven játszott szerepeket nem számítva) ő szinkronizálja, vagy legalábbis készült az ő hangjával magyar változat. Sőt, néhány filmnek mindkét – a Don Camillónak mind a három – szinkronváltozatában ő adta Hill magyar hangját.

Szersén Gyula hat, Rátóti Zoltán négy, míg Posta Victor három alkalommal kölcsönözte az olasz színész hangját.^[10]

• ↑ Király 2020: Király, Levente. Zsugabubus. Macro-Media Kiadó (2020). ISBN 9786150077215 
• ↑ Lüdeke 2013: Lüdeke, Ulf. Terence Hill. Libri Kiadó (2013). ISBN 9789633102213 
• ↑ Hohmann 2014: Hohmann, Tobias. Bud Spencer – Terence Hill krónikák. Wiamfilm (2014). ISBN 9789638996916 
• ↑ Carrá 2015: Carrà, Francesco. Bud Spencer & Terence Hill sztori. Vintage Media (2015). ISBN 9789638996985 

• Tobias Hohmann: Bud Spencer & Terence Hill krónikák; ford. Váradi Csilla; Wiamfilm Kft., Bp., 2013
• Ulf Lüdeke: Terence Hill. Exkluzív életrajz; ford. Malyáta Eszter; Libri, Bp., 2013
• Bud Spencer & Terence Hill sztori; szerk. Francesco Carrà, ford. Ónodi Csilla; Vintage Media, Bp., 2015 (Bud Spencer, Terence Hill gyűjtemény)
• Bud Spencer & Terence Hill anekdoták; szerk. Marcello Gagliani, ford. Juhos Zsolt; Vintage Media, Bp., 2016 (Bud Spencer, Terence Hill gyűjtemény)
• Király Levente: Zsugabubus. Hihetetlen történetek Terence Hilltől; Macro-Media Bt., Bp., 2020

• Hivatalos oldal
• Terence Hill a Facebookon
• Terence Hill a PORT.hu-n (magyarul)
• Terence Hill az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Terence Hill az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Terence Hill a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Magyar nyelvű rajongói honlap
• Terence Hill a Bud Spencer és Terence Hill adatbázisban