Wacói ostrom

Bővebben: Dávidista hetednapi adventisták

A szekta Victor Houteff vezetésével vált ki a Hetednapi Adventista Egyházból. Houteff a Texas állambeli Waco közelében alakította ki a szervezet központját, egy helyen, amit Mount Carmel Centernek nevezett el. 1955-ben, Houteff halála után a szervezet felvette a Dávidista előtagot. Később David Koreshnek (szül. Vernon Howell) viszonya volt a szekta akkori főprófétanőjével, Lois Rodennel. Lois Roden fia, George és David Koresh között hatalmi harc alakult ki, amiből három évvel később David Koresh jött ki győztesen: 1987-ben elfoglalta a Mount Carmel Centert.

David Koresh a hívek közt példátlan személyi kultuszt épített ki maga köré. Hatalmának utolsó hónapjaiban a „Hét Pecsét Tanítványai” nevet szívelte jobban a szervezet neveként, de a kívülállók a követőit többnyire „koreshistáknak” nevezték.

1993 február végén egy helyi újság elkezdett A bűnös megváltó címmel cikkeket közölni. A cikkek szerzői szerint Koresh számtalan kiskorút rontott és erőszakolt meg, és 140 felesége, tőlük pedig legalább egy tucat gyermeke volt. Legfiatalabb házastársai 12-13 évesek voltak.^[2]

A megvezetésen és szexuális molesztáláson felül felmerült a gyanú, hogy Koresh és hívei számos lőfegyverrel rendelkeznek. 1992. július 30-án két ATF-ügynök (David Aguilera és Skinner) meglátogatta Henry McMahont, a dávidisták fegyverbeszerzőjét, aki felhívta Koresht. Koresh felajánlotta az ATF-nek, hogy vizsgálják meg a fegyvereit a birtokon, és megkérte, hadd beszéljen Aguilerával, aki viszont ezt visszautasította.^[3][4]

Az ATF hónapokkal az ostrom előtt megkezdte a birtok feltérképezését, de az álcájuk elég silány volt. Az "egyetemisták", akiknek álcázták magukat, erősen harmincas éveikben jártak, modern autóik voltak, nem szerepeltek a helyi iskolák névsoraiban, és nem volt "órarendjük".^[5] A nyomozók egy beépített ügynököt is küldtek, Robert Rodriguezt, akiről Koresh rájött, hogy ügynök, de az ostrom napjáig úgy csinált, mintha nem is tudott volna róla.

A hatóságok ugyanakkor nem voltak tisztában azzal sem, hogy pontosan milyen arzenállal bírnak a dávidisták. A csoport tagjai ugyanis a törvények adta lehetőségekkel élve félautomata puskákat, így AR-15-ket szereztek be, de egyéb forrásból hozzájutottak olyan alkatrészekhez, amelyek segítségével a fegyver M-16-ra hasonlító automata funkcióra alakítható át.^[6] Már 1992-ben jelezte egy helyi gazda, hogy a dávidisták birtokának területéről M-16-ok hangját hallotta. Azért tudta felismerni a fegyvert, mert ő is szolgált a hadseregben, és kiképzést kapott a használatára.^[7] Következésképp minden jel arra utalt, hogy a szekta nemcsak bír komoly fegyverzettel, de gyakorlatoztatja is vele az embereit.

Az ATF rohama után így kialakult patthelyzetben a Szövetségi Nyomozó Iroda vezetésével egy 51 napos ostrom indult, az amerikai történelemben saját polgáraik (és több brit, kanadai illetve ausztrál állampolgár) elleni példátlan mozgósítással. Az FBI 9-10 Bradley gyalogsági harcjárművet, 2 Abrams tankot, 5-6 páncélos műszaki járművet, valamint 899 embert, köztük 169 szövetségi ügynököt, 35 helyi és megyei rendőrt,illetve 15 katonát és 31 texasi rangert vezényeltetett a helyszínre.

Február 28-án, a sikertelen ostrom után villámgyorsan felvették a kapcsolatot Koreshsel, hogy kimenekíthessék a sérült ügynököket a birtokról. Rögtön ezután az FBI egyik alegysége, a túszmentő alakulat is működésbe lépett. Ennek élén Richard Rogers próbálta meg klasszikus túsztárgyalási technikákkal elérni a következő hetekben, hogy Koresh elengedje a gyerekeket és társait, amiért cserébe a helyi rádióban leadott beszédeit alkudták ki a férfival. Koresh ugyan elsőre felrúgta a megállapodást, miután megkapta, amit akart (a rádióban leadott beszédével), de hamarosan mégis elengedett 19 gyereket, köztük egy 12 hónapos csecsemőt, ám még így is 98-an maradtak a birtokon.

Az elengedett gyerekek kihallgatása után az FBI bizonyítékot szerzett a fiatalkorúak bántalmazására, így az elnök Bill Clinton és a legfőbb ügyész Janet Reno jóváhagyásával egy könnygázos támadást indítottak a főépület ellen. Azonban nem tudták kiűzni a dávidistákat a birtokról, csak egy videókamerát tudtak bejuttatni, hogy Koresh egy felvétellel üzenjen. Erről kiderült, hogy még 23 gyerek maradt bent Koreshékkal, akik közül legalább 14 a férfi saját gyereke volt.

A művelet közben a legfőbb problémát az okozta, hogy még az FBI taktikai és túsztárgyaló részlegei sem tudtak együttműködni, és folyamatosan akadályozták egymás munkáját. Az egyik oldal természetesen a tárgyalásban látta a megoldást, a másik viszont az erőszakos fellépésben. Miközben a tárgyalók telefonon igyekeztek jó kapcsolatot kialakítani – pedig valójában lenézték a bibliai prédikációkkal kommunikáló Koresht, a szektatagok mély hitét pedig őrületként fogták fel –, addig a taktikai részleg óriási hangszórókat üvöltetve próbálta meg alvásmegvonással terrorizálni a bennmaradtakat. Mivel ezek sem vezettek eredményre, így 9, könnygáz bevetésére alkalmas Bradley és 5 páncélos műszaki jármű folyamatos járőrözésbe kezdett, helyenként centikre elhúzva az épületektől. Járőrözés közben rendszeresen áthajtottak a birtokon eltemetett dávidista, Peter Gent sírján is, hogy ezzel is hergeljék a szekta tagjait, ahogy az épületen kívüli tárgyak, autók, épületek páncélossal történő elpusztításával is ez volt a céljuk. Végül a víz- és áramhálózattól is elvágták a birtokot, hogy ezzel is távozásra bírják a dávidistákat, de ez nem történt meg. Igaz, minden atrocitás ellenére Koresh elengedett 11 újabb tagot – ám a gyerekek önszántukból maradtak.

A hatóságok sikertelensége több millió dollárt emésztett fel az ostromzár fenntartásában. Clinton elnök jóváhagyásával^[8] április 19-én megkezdték a túszmentő hadműveletet a dávidisták fellegvára ellen. A tervek szerint a két napig zajló akcióban lyukakat vágnak az épület falán és annyi könnygázt eresztenek az épületbe, hogy kiszorítsák a fegyvereseket, anélkül, hogy bárkit megölnének. Csakhogy az elképzelés ennek hatékonyságát illetően merőben elméleti volt.^[9] Már az akció elején kiderült, hogy az egységek által használt gránátok hatástalanok és nem alkalmasak erre a bevetésre. A szekta tagjai ráadásul felkészültek erre az esetre is, mert katonai gázálarcokat viseltek, és egy betonfalú pincében húzták meg magukat.

Aznap dél körül az épület több pontján egyszerre lángok csaptak fel. A tüzet a tévétársaságok tudósítói is élőben közvetítették. A Szövetségi Igazságügyi Minisztérium később kiadott közleménye szerint a tüzet belülről, szándékosan okozták az elsáncolt szektatagok.^[10] Ezzel szemben más szakértők a tüzet túlélő személyek vallomásaira alapozva úgy gondolják, hogy a hatóságok által használt alkalmatlan pirotechnikai eszközök voltak a tűz okozói.^[11]

• 
  A pince maradványa, ahol a maradék dávidisták a tűz idején behúzódtak
• 
  Könnygáz-gránát maradványa
• 
  Dávidisták katonai terepszínű egyenruhákban 1987 körül. Koresh leghátul áll

Csupán kilenc embernek sikerült kimenekülnie az épületből. A többiek mind a lángok között lelték a halálukat: van aki a tűz következtében, volt akit a tagok lőttek le, másokkal a leomló tetőszerkezet végzett. Koresht segédje, Steve Schneider előbb lelőtte, majd magával is végzett.^[12]

Összesen 76 ember veszett oda. Legtöbbjük épp a pincében tartózkodott, ahol nagy mennyiségű lőszert és fegyvert is találtak. A vizsgálatok szerint sokakat visszatarthattak a szektatagok, hogy velük együtt halljanak meg. Mások azért nem tudtak kijutni, mert a tűz következtében lehulló elemei az épületnek elzárták a menekülés útját.^[13]

A boncolások szerint az elhunytak tüdejében nem volt könnygáz jelenlétére utaló nyom, tehát a hatóságok még csak be se tudták juttatni az anyagot, hogy ártalmatlanná tegyék a fegyveres dávidistákat.^[14] Mintegy 20 felnőtt személy életét golyó oltotta ki és további 5 személyét is, akik 14 éven aluliak voltak. Egy hároméves gyermeket késsel szúrtak le. Valószínűsíthető, hogy a szekta tagjai kollektív öngyilkosságot követtek el, miután a tűz felcsapott az épületben. Nem kizárt az sem, hogy az elsáncolt dávidisták úgy hitték, a hatóságok emberei gyújtották rájuk az épületet, ezért folyamodtak ehhez a végső eszközhöz.^[15]

Az FBI-t, az ATF-t, Texas államot és a rendőrséget is rendkívül súlyos kritikák valamint támadások érték, amiért nem kellően szervezték meg a wacói dávidisták elleni fellépést, ezért nagyon komoly változtatásokat kellett tenni, különösképpen az FBI-nál, ahol a wacói tragédia máig külön tananyag.^[16]

Az elpusztult Mount Carmel Center maradványait eldózerolták, csak néhány betonelem maradt meg. Az áldozatok emlékére a helyen ma kápolna áll.^[17]

Mind David Koresh izolációs, apokalipszis-váró rögeszméjének, mind McVeigh akciójának kormányellenes aspektusai is voltak.^[18]