Zsófia Dorottya braunschweig–lüneburgi hercegnő

1682-ben Zsófia Dorottya az unokatestvére György Lajos braunschweig–lüneburgi herceg felesége lett; az érdekházassággal biztosította a száli törvényeken kívül eső birtokok családon belül maradását. György Lajos anyja (Pfalzi Zsófia) eleinte ellenezte a házasságot, lenézte Zsófia Dorottya anyját (aki csak grófnő volt) és bizonytalannak érezte leendő menye törvényesített státuszát; végül az anyagi előnyök őt is meggyőzték.^[6]

1687-től a házaspár elhidegült egymástól, György inkább szeretőjével, Melusine von der Schulenburggal töltötte idejét. Zsófia egy svéd gróffal, Philipp Christoph von Königsmarckkal (Aurora von Königsmarck grófnő öccsével) csalta a férjét és hiába győzködte botránytól tartó anyósa és sógorai, nem volt hajlandó szakítani vele. A választófejedelem ellenségeinek diplomáciai leveleiben azt írták, hogy a svéd grófot 1694 júliusában (feltehetően György felbujtására) meggyilkolták, testére köveket kötöztek és bedobták a Leine folyóba. A gyilkosságot állítólag Ernő Ágost négy udvaronca követte el és egyikük, Don Nicolò Montalbano 150 ezer tallért kapott érte, ami egy miniszter éves fizetésének százszorosa volt.^[7] Későbbi pletykák szerint Königsmarck testét darabokra vágták és a hannoveri hercegi palota padlódeszkái alá rejtették.^[8] A hannoveri hivatalos álláspont (beleértve Zsófiát) tagadta, hogy bármit is tudna Königsmarck hollétéről.^[7]

György és Zsófia házasságát 1694-ben felbontották, nem valamelyik fél hűtlenségére hivatkozva, hanem mert állítólag Zsófia elhagyta a férjét. Apósa jóváhagyásával György az ahldeni kastélyba záratta volt feleségét, ahol Zsófia élete hátralévő harminc évében maradt. Megtiltották, hogy láthassa gyermekeit, hogy újból férjhez menjen és csak a kastély kertjében sétálhatott egyedül (bár felügyelet alatt kikocsizhatott és kényelmes megélhetést biztosító jövedelmet kapott).^[9]

• György Ágost (1683–1760), 1727-től II. György néven Hannover választófejedelme, valamint Nagy-Britannia és Írország királya.
• Zsófia Dorottya (1687–1757), 1706-tól Frigyes Vilmos porosz koronaherceg felesége, 1713-tól Poroszország királynéja.

• Helen de Guerry Simpson ausztrál írónő 1935-ben megjelent, „Tánc a halott szerelmesekért” (Saraband for Dead Lovers) című regényéből, mely Königsmarck gróf és Sophie Dorothea hercegnő tragikus szerelmét dolgozza fel,^[10] 1948-ban azonos című romantikus angol film készült, Basil Dearden rendezésében. A főszerepeket Stewart Granger és Joan Greenwood játszotta.^[11]

• Farquhar, Michael. A Treasury of Royal Scandals. New York: Penguin Books (2001). ISBN 978-0-7394-2025-6 
• Hatton, Ragnhild. George I: Elector and King. London: Thames and Hudson (1978). ISBN 0-500-25060-X